1. Győzelem (Befejezett)

14. Fejezet

Miután Niko visszajött, csak annyit mondott, hogy pakoljak össze, mert indulunk. Azt mondta, hogy a közelben összegyűltek a fél démonok és a Papnők. A fél démonok Nikolait bízták meg azzal, hogy beszámoljon nekik.
Azok a mocskok még annyira se voltak képesek, hogy elmondják szegény lányoknak miért is kellett elrabolni őket. És Niket bízták meg vele, bár nem hiszem, hogy ő lenne a megfelelő személy erre a feladatra.
Nikolai szerint a „közelben" szó félnapi utazást jelent. Egy raktár épület előtt álltunk meg. Az épület előtt 9 autót számoltam meg, velünk együtt 10. Szóval ketten hiányoztak még. Ki akartam szállni az autóból, de Niko megragadta a karomat.
-Bejöhetsz velem, de, csak azért mert megígértem, hogy nem hagylak ki semmiből. Rajtam kívül még 11 fél démonnal leszel összezárva, úgyhogy légy szíves viselkedj. Vedd elő a bájos grófnő formádat, vagy mit tudom én, de kérlek, ne viselkedj úgy, mint amikor egyedül vagy velem.
Hangosan felnevettem.
-Ígérem viselkedni, fogok.
-Helyes.
És kiszálltunk az autóból.
Az épület sok kis raktárhelyiségből állt. Mi egyből a démonokhoz mentünk be. Nikolai szó szerint bedobott a mély vízbe. 10 fél démonnal tartózkodtam egy légtérbe, meg kellett volna rémítenie, de e helyett inkább erőt adott.
-Nikolai. – sikított fel egy nő és a férfi karjaiba vetette magát.
Melleim előtt összefontam karjaimat és kérdőn néztem rá. Niko a szemeit forgatta, szöszi pedig el nem engedte volna Niket. A nő rám emelte égkék tekintetét. A legutálatosabb pillantásaival próbált elijeszteni, de nem ment neki. Kontráztam. Verhetetlen vagyok, a gyilkolj meg embereket a nézéseddel játékban. Kb. fél percig bírta, majd ismét Nikora nézett. Igen, nyertem.
-Nikolai, a Papnőket kint gyűjtjük. – jegyezte meg.
Ezt úgy mondta mintha tárgyak lennénk. Tudtam, hogy ezt a nőt gyűlölni fogom halálom napjáig.
-Carol, ő velünk lesz. – mondta Niko. – Egyességet kötöttünk, és csak így bírom ki vele egy légtérben nap, mint nap. Annyira állhatatos személyisége van, mint senki másnak, akivel eddig találkoztam.
- Kösz, a bókot Nik.
- Mindent megteszek, ami tőlem telik bébi.
- Rohadék. – sziszegtem, majd egy hatalmas mosolyt erőltettem magamra. – Destiny vagyok.
A Carol nevű ismét végig mért. Nem láthatott mást, mint a tökéletes grófnőt. Indulás előtt természetesen átöltöztem és ki is sminkeltem magam. Nem tudtam, hogy hova visz és a nép szeme előtt tökéletesen kell festenem. Főleg az ilyen pornép szemében, mint ez a Carol nevű fél démon.
-Ő Carol. – mutatta be Niko hivatalosan is a szőkét. A nő még mindig nem vette le Nikről a mancsait, és a démon haverom se bánta ezt. A nő kék szemei undort fejeztek ki. Megy ez neked jobban is szivi. – gondoltam gúnyosan. Ez a nő labdába se rúghat mellettem. A haja igaz, hogy szőke volt, de semmi fénye, semmi tartása. Arcát csinosnak mondanám, de nem szépnek. Volt benne valami, de kiálló arc csontjai miatt férfiasnak nézett ki. Alacsony termetén még a magas sarkú cipője se segített. Nem volt csinos, egyáltalán nem. A teste is fiús volt. Amolyan elől deszka hátul léc. – Ő Ashley. – mutatott a sarokban álló lányra. Az említett személy is alacsony volt, de neki jól állt. A teste arányos volt és csinos, Carollal ellentétben. Az arca meseszép, sötét barna haja úgy fonta körül angyal arcát, mint a glória. Telt ajkai mosolyra húzódtak, de arany barna szemei szomorúan csillogtak. És én ismertem ezt a fajta csillogást. Fájt neki valami, méghozzá nagyon. Mégis erőt vett magán és tudott mosolyogni. Szimpatikus volt ez a lány. Vajon kit veszített el?
Niko meg köszörülte a torkát és folytatta a bemutatást. A teremben két másik lány állt velünk szembe. Samantha és Sophia. Mint kiderült ikrek. Ugyan úgy néztek ki. Mind a kettőjüket körbe lengte az élet és ez különleges ragyogást adott számukra. Nik utána a férfiakat is bemutatta. Joseph, Clay, Matt és Ryan. Kiderült, hogy két személy nincs még jelen, kiket Ambernek és Scottnak hívnak.
-Ő pedig. – mutatott végül az Ashley mellett álló férfira. – Ethan. A fogadott öcsém.
Ethan tökéletes volt. Magas, izmos, sármos. Arcát szőke haj keretezte, égkék szemeivel pedig elismerően végigmért. Tökéletesen nézett ki. Megnyaltam az ajkaimat.
-Nik nem mondta, hogy ő kapta a leggyönyörűbb nőt a világon. – szólalt meg Ethan.
- Ha ez megnyugtat, nekem is csak a szörnyeteg öccséről beszél. A szexi fogadott testvér kimaradt a történetből.
- Menjetek szobára. – forgatta a szemeit Carol.
- Carol cica ne légy féltékeny. Nem haragudhatsz még mindig rám azért, mert felültettelek.
Carol kezei ökölbe szorultak belőlem pedig kitört a nevetés.
Ethan rám kacsintott.
-És hidd el az első adandó alkalommal vinném őt, a legdrágább Hotelba, Amerikába.
-Látod ezt? – fordultam Nikhez. – Ő tudja, mi jár nekem.
- Ne ess túlzásokba öcsi. Ez a nő egy hárpia.
Felidegesített. A kezeim ökölbe szorultak.
-Itt az alkalom. – Ethannek mondtam, de Nikolaira néztem.
Annak a szemétnek még az arcizma se rándult meg.
-Amber és Scott kb. fél óra múlva érnek ide. – mondta Ashley biztatóan.
Határozottan szimpatikus. Ashleyre kacsintottam és megragadtam Ethan karját.
-Életed legboldogabb fél óráját fogod átélni kedvesem. – mondtam és kivezettem a kis teremből.
.............................................................................

Ethan tökéletesen értett a nőkhöz. Nem tudja Carol, hogy miből maradt ki, de ha nagyon felmérgel, szándékozom neki elmondani. A fél óránk után mind a ketten kipirulva, ziláltan és kielégülve tértünk vissza a többiekhez. Miután beléptünk felfedeztem egy új arcot. Gondolom ő Scott.
-Amber. – kezdte szomorúan a férfi. – Amber és az ő Papnője meghaltak.
Mindenki megdermedt. Carol torkán hatalmas sikoly tört fel.
-Hamarabb kellett volna össze gyűlnünk. – suttogtam. – Mert ha akarnak, úgyis megtalálnak.
-Szart se tudsz erről az életről! – köpte a szavakat Carol és ki rohant a szobából.
Ethan megnyugtatóan átkarolta a vállamat.
-Ne vedd magadra rózsám. – suttogta a fülembe. – Amber volt a legjobb barátnője. Csak ő tudta elviselni a természetét.
- De igaza van Destinynek. – szólalt fel Ashley. – Hamarabb kellett volna cselekednünk, mert ez így hosszú távon nem vezet semmi jóhoz. Be kell mennünk a Papnőkhöz és el kell mondanunk nekik mindent. Ez őket is érinti. Sőt! Az egyikük bent Végzet. Az egyikük meg fog halni miattunk. Tudniuk kell, hogy miért raboltuk el őket.
Hálásan Ashleyre mosolyogtam.
-Majd én beszélek. – szólalt meg Niko.
10 csodálkozó szempár fordult az említett démon felé.
-Nem hiszem, hogy ez a legjobb ötlet. – mondtam.
- Egyetértek. – mondat Ash.
-Mi van?
- Figyelj Nik, nem akarlak megbántani, de rossz szónok vagy. Jönnél nekik is a szabályaiddal? Nem hiszem, hogy végig hallgatnának, olyan személy kell, akiben feltehetőleg meg fognak bízni. Egy olyan személy, aki olyan, mint ők. – nyeltem egyet. – Nem akarom elvenni a munkádat, de szerintem bennem jobban megbíznának, mint benned.
- Haver, és sem akarlak megbántani, de Destinynek igaza van. – mondta Ethan.
-Akkor menj. – mondta lemondóan Nik. Meglepődtem. Csak így átengedte nekem a feladatot? Szó nélkül? Meg jegyzés nélkül?
Végig ezen agyaltam, amíg a Papnőkkel teli csarnokba nem értünk. Én sétáltam elől, de a 10 fél démon szorosan mögöttem jött. Megálltam a Papnőkkel szembe és megköszörültem a torkomat. A 10 lány rémült volt. Többen szerintem még a 15. életévüket se töltötték be. Reménykedtem benne, hogy nem nekik kell feláldozni magukat.
-Sziasztok. – szólaltam meg hangosan. – Destiny a nevem, és én is Papnő vagyok. Nagyon sajnálom azt amin most keresztül mentek, hisz szinte elraboltak titeket otthonról és teljesen elszigetelnek  külvilágtól, de higgyétek el ez a ti érdeketekben történik.
- Amilyen mocskos a szája, olyan jól tud beszélni. – hallottam a hátam mögül Ethan elismerő hangját.
- Grófnő. A vérében van. – mondta Nik.
- Van egy történet, amit nem tudom, hogy hallottatok e mindnyájan. A démonjaitok elmesélték nektek a kard történetét?
10 fej kezdett el egyszerre bólogatni.
Ennek örültem. Legalább nem kellett elmesélnem azt a borzalmas történetet.
-A Végzet kardjáról is meséltek nektek?
Ismét bólintás.
-Akkor azt is tudnotok kell, hogy csak egyikőnk lehet Végzet.
- Tudjuk. – szólalt meg halkan egy kb. 15 éves lány.
- És azzal is tisztában vagyunk, hogy a Végzetnek fel kell áldoznia magát. És most tisztázom, hogy senki nem áldoz fel senkit. Főleg nem az életét. – ezt egy magas, szőke hajú mondta.
Kb. 18 éves lehetett. Biztos voltam abban, hogy ő a sztár a gimnáziumában. Megszokta, hogy mindenkinek ő parancsol, hogy ő a királynő, de eddig nem találkozott velem.
-Elhiszem, hogy onnan ahonnan te jössz, ott valaki vagy. De itt nem szívem. Úgyhogy légy szíves megtartani magadnak a gondolataidat.
- Ne merj így beszélni velem, te beképzelt emós liba! – sziszegte.
-Ebbe most nem megyek bele, csak annyit mondok, hogy így születtem. Nem tudom, hogy honnan jöttél, de látom nem tanítottak meg viselkedni. Egyszer beülhetnél velem egy viselkedés tanórára. Jaj, ne haragudj. Az csak nekünk nemeseknek jár. A pornépnek nem.
-Hogy merészelsz..
-Aranyom. – vágtam közbe. – Már mondtam, hogy hallgass el.
Szöszi végre befogta. Nem mondott semmit, csak dühösen előre meredt.
-Végre valaki elhallgatatta. – suttogta Ash.
-Ért hozzá, az biztos. – mondta Nik.
Halványan elmosolyodtam.
-Szöszinek igaza van abban, hogy Végzetnek fel kell áldoznia magát. De a vége úgyis a halál lenne. Ma 12 Papnőnek kellene itt állnia, de csak 11-en vagyunk. A démonok megöltek egyet közülünk. És minket is meg fognak találni, aztán pedig végeznek velünk. Mind a 11-en meghalnánk a semmiért. Igen, szörnyű, hogy egyikünknek fel kell áldoznia magát. De utána az életben maradt Papnők boldog és hosszú életet élhetnek. Tanulhatnak, férjhez mehetnek, gyerekeket szülhetnek. De ha Végzet nem szeretné fel áldozni magát, mindenki jövőjének lőttek. Az álmaitok semmivé foszlanak, és csak a bujkálás marad számunkra majd végül a halál. De ha Végzet megteszi, nem lesznek többé démonok. Nem kell többé bujkálni és félni. Nem kellene attól tartanunk, hogy bántják a szeretteinket, végre haza mehetnénk a családunkhoz. – egyenként a szemükbe néztem. – Ha én lennék, Végzet megtenném értetek!
- Én is. – hallottam a 15 éves lány hangját.
Ezután további 8 „én is" hangzott el. Mindenki Szöszire nézett.
-Rohadjatok meg! Én is. – mondta egy szemforgatás után.
Halványan elmosolyodtam.
A mosoly azonban hamar lefagyott az arcomról, mert a bejáratnál megpillantottam Killiant és még három démon barátját.