1. Győzelem (Befejezett)

31. Fejezet

Meghaltam. – gondoltam. –Meghaltam és a Mennybe kerülök.
Ettől a gondolattól nevetni kezdtem.
-Hahó! – kiabáltam. –Ezt valaki nagyon félre nézte. Nekem a Pokolba szól a jegyem!
Nevettem magamon, majd hisztérikus sírásba kezdtem.
Nem akartam a Pokolra jutni, de tudtam, hogy most rossz helyen vagyok. Nekem nem kellene itt lennem. A fenébe is! Nekem a Földön kell lennem, nem lehet ez a vég számomra, pont most.
-Hall valaki? – kiabáltam tovább. – Nekem nem itt kellene lennem!
- Hova akarsz menni? – hallottam a hátam mögül.
Megfordultam és megdöbbentem.
Egy nővel találtam szembe magam. Egy magas volt velem. Hófehér bőre ragyogott, fényesen és erősen. Aranyszőke haja leomlott a vállára, égkék szemei fájdalom ittasan csillogtak. Tökéletes alakja volt, és egy régi módi ruhát viselt. Arcvonásai megegyeztek az enyémmel, talán idősebb lehetett 15 évvel, de mintha magamat láttam volna, szőkén és kék szemekkel.
-Ki vagy te? – kérdeztem halkan.
- Ez nem fontos. – mondta. – Itt az a fontos, hogy te ki vagy?
Csak néztem rá. Gyönyörű volt, akár csak egy angyal. Miért őt látom? Miért nem egy démonszerű lényt?
-Kedvesem, kérlek, válaszolj a kérdésemre.
Mit is kérdezett? Ja.. igen.
-Destiny vagyok, és nem itt kellene lennem.
- Hova akarsz menni? – hangzott el ismételten a kérdés.
- A testembe akarok vissza menni, a Földre.
- Miért? – fordította oldalra a fejét. – Idefent meglenne mindened.
- Itt lenne Dominic és Nikolai? – néztem rá kérdőn.
- Nem! – hangzott a válasz.
- Akkor nem lenne meg semmim! Szükségem van rájuk.
- Akkor is vissza akarsz menni, ha azt mondom, hogy idefent megszabadulsz minden fájdalomtól? Soha nem éreznéd a Jordan iránt érzett fájdalmat.
A karomon található tetoválásra néztem. A vörös rózsára és Jordan nevére.
-A fájdalmat muszáj éreznem, hiszen ettől maradok ember, hogy érzem. Ez a fájdalom megmutatja nekem, hogy Jordan tényleg létezett, hogy tényleg az életem része volt, hogy tényleg szerettem. A fájdalom a lényemmé vált, már el tudom viselni.
- Lent a Földön, annak a két férfinak azt mondtad, hogy megmentettek téged, de ezt nem értem, hisz meghaltál.
- A bátyám Jordan halála után mentett meg, nap, mint nap. Gyenge voltam és nagyon fájt. Amikor látta rajtam, hogy baj van mindig utánam nyúlt és erősen magához ölelt. Ő az egyetlen személy az életemben, aki soha nem engedett el. Nikolai pedig most mentett meg, attól a nőtől, aki lettem. Megláttam miatta, azt, aki lettem, és rájöttem, hogy ez nem jó. Megtalálta bennem, azt a lányt, aki régen voltam, és sikeresen előcsalogatta. Ők a legfontosabb személyek az életemben, soha nem lehetek elég hálás nekik, azért mert megmentettek.
- Nem vagy már az a 18 éves lány, de nem is vagy az a feslett nő, aki voltál. Újra felteszem neked a kérdést, ki vagy te Destiny?
- Én.. – kezdtem de elakadt a szavam. Ki is vagyok? Ki vagyok én? Mi értelme lenne az életemnek?
- Destiny?
Belenéztem a szemeibe.
-Destiny de LaFayette vagyok. Egy 20 éves nő, aki tudja, mit akar. Élni akarok! Élni akarok a bátyám és Nikolai miatt! Vigyáznom kell rájuk!
- De te egy gyenge nő vagy.
Hevesen rázni kezdtem a fejem.
-Nem vagyok gyenge. Bármire képes vagyok azért a két férfiért! Ölni is tudnék, ha róluk lenne szó. És miattuk bármit túlélnék, mert tudom, hogy mindig mellettem lesznek. Destiny de LaFayette vagyok, egy igazi túlélő!
- Már csak egy kérdésem van, Destiny. Miért álltál a bátyád elé?
Elmosolyodtam.
-Teljes szívemmel szeretem a bátyámat. Ő a mindenem, ő a fényem. Soha nem tudnám hagyni, hogy valaki bántsa. Ott nem neki kellett meghalnia, hanem nekem.
- Feláldoztad magad érte! – jelentette ki.
- És ezt megtenném újra és újra, ha ezzel Dominicot biztonságban tudhatom!
A nő arcán hírtelen hatalmas mosoly jelent meg.
-Páratlan teremtés vagy Destiny de LaFayette! – mondta büszkén.
- Ez nem igaz. Csak megteszek mindent azokért, akiket szeretek. Az óra minden percében meghalnék, ha a bátyámról lenne szó! És ez így lesz addig, amíg világ a világ!
- Nekem ennyi épp elég! – mondta.
Nem értettem.
-Mihez? – kérdeztem azonnal.
- Felejts el engem Destiny de LaFayette! Térj vissza a testedbe, mert te vagy az a személy, aki igazán megérdemli az életet!
A nő eltűnt én pedig zuhanni kezdtem.
.............................................................................