1. Győzelem (Befejezett)

22. Fejezet

Ashel 3 órán keresztül vásároltunk. Vettünk szexi fehérneműt, elegáns magas sarkút, sminkeket, hajápoló szereket és persze ruhát.
Ash egy vörös ruhába szeretett bele. Alig takart valamit, a melleinél pedig rendesen ki volt vágva. Hozzá egy fekete magas sarkút választott.
Én maradtam a fekete mini ruhánál. A ruhába egyetlen pillanat alatt bele szerettem. Pánt nélküli volt, szív alakú kivágással. A szoknyája tüllből készült. A fekete tüll anyagot egy vörös anyag fedte be, így kicsit összeöltöztünk Ashel.
Miután visszatértünk Ashley visszaadta a kártyáját Niknek, de figyelmeztette, hogy ne nagyon nézze meg az egyenlegét, mert sírva fog fakadni. Ez túlzás volt azért, mert olyan sokat nem költöttünk.
Két órán keresztül készülődtünk.
Annyira jó volt bezárkózva egy lánnyal egy bulira készülni, hogy az nem lehet elmondani. Ash miután felvette a ruhát kivasaltam a haját és oldalról feltűztem neki két tincset. Majd kifestettem. A fekete szemfestéket felturbóztam egy kis vörössel és úgy nézett ki mint valami út széli ribi, ezt el is mondtam neki, és csak nevetett rajta, hisz tudta, nem gondolom komolyan.
Ash az én hajamat begöndörítette. Lágy loknik hulltak le a vállaimra. Ki is festet, természetesen füstös szemeket kaptam. Teljesen felvillanyozott a buli gondolata.
De nem úgy, mint régen. Hanem, hogy a barátaimmal lehetek. És eldöntöttem. Ez lesz az utolsó buli. Meg fogok változni, és ezen a bulin elbúcsúztatom a régi énem, hogy másnap egy új Destiny kezdhesse el az életét.
Mert a lány, aki voltam, megérdemel egy rendes életet.
Kiléptünk a fürdőből. A fiúk semmit nem készülődtek. Ők abba maradtak, amiben voltak, de valahogy még ez is jól állt nekik. Egy egyszerű farmert és fekete pólót is máshogy tudtak viselni, mint a normális emberek.
Ethan szava elállt, amikor meglátott minket.
-Destiny, csodálatosan nézel ki. – mondta huncut mosollyal. – Ash, téged meg nem tudom, hogy kiengedjelek-e az utcára így. Nem akarok minden második férfitól telefonszámokat kapni miattad.
- Kösz, tudom, hogy elképesztően nézek ki. – mosolyogott.
Nikolai is ránk nézett végül. Végigmérte Asht, majd rajtam állapodott meg a tekintete. Nem szól semmit, csak nézett és nézett.
Tetszett, ahogy néz. A tekintetében valami fura dolog ült, amit nem tudtam hova tenni.
-Szép vagy kis húgom. – mondta Ashnek, de közben engem nézett.
A fejemben hirtelen visszhangzani kezdett egy mondat: Én..én ezt érzem. Tegnap este mondta ezt, a szerelem érzésére, aztán jött azzal, hogy hogyan lehet elfelejteni a szerelmet.
Biztosan szerelmes Carolba, csak idáig nem tudta. A nő biztos örülni fog ennek, csak szerintem az nem fog neki tetszeni, hogy Nikolai szemeit én nyitottam fel az érzéseivel kapcsolatban. Miután vége lesz, biztosan összejönnek és Carol megkapja azt, amit akart. Nikolait.
De miért érzek gyűlöletet e miatt Carol irányába? Miért ölném meg legszívesebben? Miért zavar ennyire, hogy az én démonom szereti.. és ekkor megdöbbentem.
Nikolai valószínűleg látta az arcomon, mert kérdőn nézett rám, de én csak elcsaptam a fejem.
Úgy gondoltam Nikolaira mintha az enyém lenne. Miért akarom, hogy az enyém legyen? És akkor az én mondatom csengett a fülemben: Max tovább lépsz, egy idő után, úgy, hogy észre se veszed.
A megvilágosodás villámcsapásként ért. Nem! Nem, nem, nem, NEM! A pokolba is, nem! Még a gondolataimban se forduljon meg, hogy....
-Nikolai! – hallottam Ash hangját. – Ne bámuld már Destinyt úgy, mint egy idióta! Inkább, mond, hogy szép és mehetünk!
A fél démonra néztem.
-Gyönyörű vagy! – mondta a szemembe.
- Öö.. köszönöm. – dadogtam.
Ash arcán hatalmas mosoly jelent meg.
-Nos, akkor mehetünk.
És elindultam életem utolsó bulijába három fél démon társaságában.
.............................................................................

A klub előtt Nikolai leparkolt.
-A szabályok még mindig élnek! – nézett rám.
- Tisztában vagyok vele.
- Te szabályzod őt? – akadt ki Ash. –Nikolai, egyenjogúság van, nem szabályozhatsz csak úgy senkit.
-De igen, ha az illetőre démonok vadásznak. – zárta le a témát Nikolai.
Miután kiszálltunk a kocsiból bementünk. Bent nagyon sokan voltak, mint minden jobb helyen.
Elmosolyodtam.
Helló mindenki, megérkezett a bulik királynője, most utoljára. – gondoltam és a testeken keresztül átvergődtünk a tömegen.
Leültünk a bár pulthoz. A pultos fiú egyből kiszemelte magának Asht, az említett fél pedig kacéran rá mosolygott. Amolyan 5 perc múlva a raktárban mosoly volt ez. Oldalba böktem a barátnőmet, ő pedig mint egy áratlan kislány vállat vont
Nikolai whiskyt rendelt. Nagyon nagyon sok whiskyt.
Nem tudom, hogy mennyit ihattunk meg, és nem is nagyon érdekelt, de éreztem, hogy a fejembe szállt. Niko szemei is ittasan csillogtak.
Ash már rég odébb állt „táncolni" de mivel a pultos srác is eltűnt, gondolom valahol épp szexxelnek. Ethan mellettünk ült és szorgosan ivott. Büszke voltam rá.
Párszor csókolóztam Ethannel, ami Nikolainak nem igazán tetszett, és nem értettem, hogy miért. A csókolózásból még nem lesz gyerek, de egészséges. Éljen az egészség. Gondoltam és lehúztam még egy feles piát.
Úgy éreztem, hogy levegőre van szükségem. Ethan azt mondta, hogy bemegy a tömegbe és majd megtaláljuk, így kénytelen voltam Nikolaial kimenni, cigizni. Így hát kivágtattam Nikoval a nyomomba a klubból.
Levegőre volt szükségem és cigire. Elővettem a kistáskámból és Nik felé nyújtottam. Ő szó nélkül vette el. Aztán én is a számba vettem egyet, de Nik közölte, hogy fordítva vettem be.
Nevettem majd megfordítottam a számba a cigit.
Meggyújtottuk.
-Ez az életed. – szólalt meg.
- Jordan halála után ez volt. De most szeretnék megváltozni. Ez amolyan utolsó buli féle.
- Az jó, ha már magadba eldöntötted, hogy megváltozol. Minden fejben dől el.
- Tudom. – feleltem. – Tudod, szerintem, ha régen ismertél volna, akkor kedvelted volna azt a lányt.
-Most is kedvellek.
Nevettem.
-Nem vettem észre. Lehet, furán mutatod ki, a kedvességet.
Most ő nevetett fel.
Hangosan és tisztán. Gyönyörű volt a nevetése. És ilyet még soha nem hallottam tőle. A gúnyos mosolyaiból pont eleget láttam, de ez új volt.
-Kár, hogy nem nevetsz többet. – jegyeztem meg.
- Kár, hogy nem egy másik életben találkoztunk. – nézett a szemeimbe.
Nem értettem ezt a mondatát, de nem is tudtam rá kérdezni, hogy ezt miért mondta. Mielőtt megkérdezhettem volna meghallottam, hogy valaki a nevét kiabálja.
-Nikolai! – hallottam megint.
Hátra fordult.
-Vickey? – kérdezte.
Egy magas és gyönyörű nő közeledett felénk. Farmert és kivágott felsőt viselt, de máshogy állt rajta, mint egy másik emberen. Ekkor döbbentem rá, hogy a felénk közeledő nő nem volt ember. Talán csak félig.
A nő fekete haja szabadon lengett arca körül. Szemei sötét barnán csillogtak. Mosolygott és Niko nyakába vetette magát, majd megcsókolta.  És Nikolai hagyta. Hagyta, hogy ez a nő csak úgy megcsókolja.
A kép láttán még a cigi is kiesett a kezemből.
-Mennyi idő telt el az óta? – kérdezte a nő, Vickey.
- Talán százötven év? – nézett rá Nik.
- Szerencséd, hogy eltaláltad. – nevetett.
Ki ez a nő? KI EZ A NŐ?!
Megköszörültem a torkomat.
Mind a ketten felém fordultak. Igen, én is itt vagyok és végig néztem, ahogy enyelegtek.
-Ó igen. – mondta Nikolai. – Ő Jordan.
- Destiny vagyok. – nyújtottam felé a kezemet. Ő megfogta. Haragosan szorítottam rajta egyet majd elengedtem.
- Különleges külsőhöz egy különleges név is dukál. – mondta elismerően.
Azt hitte, hogy ettől szimpatikus lesz nekem? Na, ne is álmodjon róla. Nem szeretem a talpnyaló embereket.
-Igen, egy grófnőnek jár ennyi. – mondtam neki.
A nő szemében villant valami.
A mondatom pedig a bátyámra emlékeztetett. Nem tud kihagyni egy pillanatot se, hogy ne kérkedjen a címével.
Vickey rám nézett és vicsorogni kezdett. Hasonlított egy kutyára. A szemei feketén kezdtek ragyogni.
Hangosan felnevettem.
-Jordan! – mondta Nikolai, a tipikus, kérlek, ne feszítsd tovább a húrt nézésével.
- Bocsi. – néztem a nőre. – Most meg kellett volna ijednem?
- Ki ez a nő? – nézett Nikolaira Vickey.
- Az egyik ügyem. – magyarázta. – Papnő.
- Most már értem.  – nevetett. – Azt hittem, hogy mostanában halandó nőkkel ütöd el az idődet.
Ribanc!
-Nikolai, amúgy nem is meséltél még Vickeyről. – mosolyogtam. – Ő is azok közzé tartozik, akiket csak úgy megdugtál és otthagytál? Vagy ez az egyik többször dugott ribancod? – kontráztam.
A nő csúnyán nézett rám. Szerintem képes lett volna megölni, ha Nik nem áll be közénk.
Elmosolyodtam.
Destiny – Vickey 2:0.
-Jordan, légy szíves menj inkább be és keresd meg Ethant vagy Ashleyt és szórakozz csak velük. – mondta élesen a démon. – Mi addig beszélgetünk Vickeyvel. És kérlek, a megjegyzéseidet tartogasd másnak. Kösz.
- Nyugi már szivi. – mondtam és hátat fordítottam nekik. – Jó szórakozást! – szóltam még vissza és bementem.
Egy ideig kerestem Ethant és Asht, de mintha a föld nyelte volna el őket. Így bevergődtem a tömegbe és táncolni kezdtem.
Miért irritált ennyire ez a nő? Miért akartam a hajánál fogva a betonba verni a szép kis fejecskéjét? A Pokolba is ez így nem lesz jó. Nem akarhatom megölni az összes nőt akivel kapcsolatba, kerül.
A gondolatmenetemet egy magas srác zavarta meg.
Rá mosolyogtam és onnantól kezdve neki táncoltam.
Nem telt bele sok idő, amikor megéreztem a kezeit a csípőmön. Hozzám dörgölőzött. Nem tehetek róla, a rossz szokásaim elő bújtak tudatom legmélyéből.  Azon kezdtem gondolkodni, hogy mennyit kérjek tőle miután végeztünk. Aztán ezt a részt elnyomtam magamban.
Még ha lesz is valami köztünk nem kérek pénzt. Új életet kezdek és ha szexelek, azt csak ingyen csinálom.
Aztán eszembe jutott Nikolai szabálya. Nem mehetek el egy férfival se.
Elmosolyodtam. A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
A férfi felé fordultam.
Haja az égen állt, szemei csillogtak. Szép arca volt, de nem tökéletes nem úgy, mint Nikolainak vagy Ethannek. Most már észrevettem ezeket a különbségeket ember és démon között.
A férfinak nyomtam a testemet. Hmm, helló erekció.
Megnyalta az ajkait, majd az enyémre tapasztotta őket. A csókjában nem volt semmi extra. Nem izgultam fel rá, nem járt át semmi „kívánom" érzés. Nem hasonlított Nikolai csókjához a férfié.
A Pokolba! Nem gondolhatok Nikolaira, miközben egy másik férfival csókolózok. Ez nem fer.
Ekkor valaki elkapta a karomat. Kitépett az idegen karjából és magához rántott. Azt hittem, hogy Ethan az, de tévedtem.
Nikolai dühösen nézett rám. Erősen magához szorított, nehogy szabadulni tudjak. Nem táncoltunk, nem is mozdultunk meg, csak erősen tartott, hogy ne menjek el.
Niko lassan a fülemhez hajolt.
-Az enyém vagy! – suttogta.
Meglepődtem.
Kimeresztettem a szemeimet döbbenetemben és rá néztem.
Először nem tudtam megmozdulni, nem tudtam semmit mondani. Kellett pár perc mire felocsúdtam a sokkból.
-Nem vagyok a tiéd! – kiabáltam túl a zenét végül.
Kitéptem magam a szorításából és elindultam a kijárat felé.