1. Győzelem (Befejezett)

Epilógus

Fél év telt el. Újabb hónapok teltek el nélküle. A fájdalom nem múlt el, sőt! Henry és Dominic mellettem álltak, de nem történt semmi, ami könnyebbé tenné. A kis teraszomon ültem, és nézhettem a campuson sétáló szerelmes párokat. Igen, ők se könnyítették meg a dolgom. Megfogtam a mellettem található fél üveg whiskymet és tisztességesen meghúztam, utána pedig meggyújtottam egy cigit is. Amióta elhagyott nem láttam őt, csak a szobám falán található festményről nézhetem őt. Miután elment visszamentem az utolsó motelunkba, és elhoztam a három festményemet, és Nikolai cuccait is. A festményeket kiraktam a falra, így a barátaim és a szerelmem is valamilyen formában velem vannak.
Beleszívtam a cigimbe.
Az után az este után sokáig a padlón voltam, de Henry és a bátyám segítségével nagyjából sikerült talpra állnom, de még mindig nem tűnik valóságnak nagyon sok minden. Nem tűnik valósnak, hogy szeretet, de a fájdalom, amit maga után hagyott, az igazán valóságos.
Ostoba indokokat hozott fel, de én tudom az igazat. Igazából félt attól, hogy szeressék. Nem tudta, hogy milyen igazán szeretve lenni és ő félt ettől. És inkább elment, én pedig valahogy mégis túléltem ezt. Nem vagyok a régi, de már nem is leszek soha az. Magával vitte a szívemet, és soha többé nem is fogom azt visszakapni. Ismét beleszívtam a cigibe. Ismét ittam az alkoholból. Megpróbáltam meg gyűlölni azért, hogy elment, de nem tudtam. Pedig elérte, hogy bele szeressek, aztán pedig eltaszított magától, még se tudom őt nem szeretni, és valamit ebből is megtanultam. Soha többé nem engedem meg egy férfinak se, hogy összetörjön.
A karomra néztem.
Új tetoválásaim láttán könnybe lábadtak a szemeim. Pár hónapja csináltattam, kiegészítettem Jordan tetoválását a bal karomon pedig új tetoválások helyezkedtek el. Egy virágcsokor volt, minden virág más és más jelentéssel bírt. Egy fekete tulipán, ami nagyon ritka, így olyan személynek adjuk, aki a legdrágább kincsünk. Ezt a tulipánt lila harangvirágok övezték, e virágok jelentése az, hogy mindenem az övé, szerelmem örökké tart. Kankalinokat fűztem közéjük, jelentésük: nem akarok nélküled élni, nélküled halott vagyok. A csokor alatt ott volt Nikolai teljes neve, nevét nefelejcsek vették körbe, e virágok jelentése volt az igaz szerelem, és hogy soha nem felejtem el. És ez így is lesz, soha nem fogom őt elfelejteni.  A virágcsokrom köré pedig fekete betűkkel magamra tetováltattam Nikolai utolsó mondatát: Nálad hagyom a szívem, kérlek vigyázz rá!
Fájt az emléke, de a hiány még jobban. De nem engedhetem meg magamnak a fájdalom érzését. Destiny de LaFayette vagyok, egy igazi túlélő. Elnyomtam a cigimet és ismét ittam egy kortyot a whiskyből. Felnéztem a csillagos égre, majd behunytam a szemeimet. Hirtelen olyan érzés fogott el, mintha valaki figyelne. Lágy szellő kapott bele a hajamba.
-Nálad hagyom a szívem, kérlek vigyázz rá! – hallottam ismét Nikolai suttogását a fülembe.
A karomon Nikolai tetoválása bizseregni kezdett, mintha valaki végighúzta volna rajtuk az ujjait.
Szóval tényleg itt volt.
És figyelt engem.