1. Győzelem (Befejezett)

21. Fejezet

Másnap nem csak a motel volt új ahova épp bejelentkeztünk, hanem én is. Az esti beszélgetés nagyon sok mindent megváltozatott bennem. Igaza volt Nikolainak. Én vagyok az egyetlen ember, aki tud magán változtatni. Ha már bevallottam magamnak, hogy nem szeretem a nőt, aki lettem akkor változatnom kell.
A szokásos ruháim helyett farmert és pólót vettem fel. A hajam fel volt kötve, semmi smink csak én. Nikolai indulás előtt még meg is kérdezte, hogy nem e öltözök át, de én egy határozott nemmel feleltem.
A szoba majdnem ugyan olyan volt, mint a többi. Piszkos falak, egy kétszemélyes ágy. Két fotel, kis asztal előtte televízió és egy mini bár.
Lepakoltam a holmimat a fotelba és elmentem mosdóba. Nem tudom, hogy mennyit utazhattunk, de már nagyon kellett pisilnem és alig tudtam visszatartani. Miután megkönnyebbültem kiléptem a fürdőből. Niko az ágyon ült.
-Egy ideig el vagy látva piával. – mutatott a mini már felé.
- Szerintem most egy ideig nem fogok inni. – néztem rá.
- Na, mi az? A végén még szent leszel? – kérdezte gúnyosan.
- Tudod, nem vagy valami üdítő társaság ma. – jegyeztem meg.
- Bocs szivi, nem tehetek róla. Ilyen a természetem.
Hangosan felnevettem, de aztán abba is hagytam.
Megdöbbentem.
Nevettem. De most sok év elteltével ismét igazán nevettem. Nem azért, hogy boldognak lássanak, nem azért, hogy eltakarjam a fájdalmaimat, vagy, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Azért nevettem, mert jól esett és tetszett ez az érzés.
Miután felocsúdtam döbbenetemből ismét nevetni kezdtem.
-Te nem vagy normális. – jegyezte meg Nik.
-A mai világban már ki az? – kérdeztem.
És ekkor jelent meg Ash és Ethan.
Mind a ketten furán néztek rám, mintha nem is én lennék. És jól látták. Már nem az a lány voltam, akivel pár napja találkoztak.
-Destiny, te nevetsz Nikolai társaságában? – kérdezte Ash miközben megölelt.
- Azt hiszem igen. – mondtam mosolyogva.
Ash elengedett és végig mért.
-Hmm.. Valami megváltozott rajtad.
- Csak nem részeg. – szólt közbe Niko. – Neked is fura lehet ez, kis húgom a történtek után. Most nem akartok egymás szájában landolni ugye?
- Seggfej! – motyogtam.
- Jaj Niko, ne légy féltékeny. – mondta mézes mázos hangon Ash.
Ethan hangosan felnevetett miközben elindult felém.
Ő is megölelt, csak ő közben bele markolt a fenekembe.
-Te tényleg megrontottad Asht? – kérdezte miután elengedett.
- Nem kellett őt annyira nagyon félteni. – kacsintottam Ashleyre.
- Ne kezdjétek. – morogta Nik.
Közben Ethan végig engem nézett. Oldalra fordította a fejét és úgy vizsgált tovább. Ez a mozdulat ismerős volt. Nikolai is mindig ezt csinálja.
-Valami más rajtad rózsám. – vakarta meg az állát Ethan.
- Talán nincs kurvának öltözve. – szúrta közbe Nikolai.
- Nikolai Zharkov! – csattant fel Ashley.
Fura volt más szájából hallani a teljes nevét. Ash olyan hangnemben mondta, hogy nevetnem kellett. Olyan volt, mintha egy anyuka szólt volna a fiára, akit éppen azon kapott, hogy csokit lopott a szekrényből.
-Most mi rosszat mondtam? – nézett rá Nik.
-Megsérted a női önbecsülését.
Még jobban nevettem.
-Te pedig ne nevess, mert épp téged próbállak védeni, te hálátlan!
Összeszorítottam a szám és visszatartottam a nevetést.
-Tudom. – törte meg a csendet Ethan. – Destiny, te igazán nevettél. Más vagy, ezt már akkor észrevettem, amikor megjöttünk, de nem tudtam, hogy miért. Más az öltözködésed, és te magad is más vagy. Olyan mintha kicseréltek volna.
- Most, hogy mondod tényleg szívből nevetett. – a bátyjára nézett. – Mit csináltál vele?
- Istenem. – nézett az égre Nik. –Jó a kedve, már az is baj? Jordan kérlek, sírj, hogy ne higgye azt ez a két lökött, hogy tettem veled valamit.
- Nem csinált semmit. – védtem meg végül. – Csak meghallgatott, és nem fogjátok elhinni, de kedves volt velem. Felnyitotta a szemem és ezt láthatjátok most.
- Te Ethan. – nézett másik testvérére Ash.
- Hmm?
- Mikor volt utoljára kedves valakivel Nikolai?
Ethan a bátyjára nézett.
-Talán akkor, amikor nem hagyott az utcán megfagyni, de annak is van már vagy 200 éve.
- Destiny, nem tudom, hogy mit tettél vele. De köszi. Tudod elég nehéz vele egy házban élni, miközben rossz a természete. Néha már azon gondolkoztam, hogy elköltözök, de tudod, akkor nem lenne, ki megvédjen így maradtam.
- Mintha te nem tudnád megvédeni magad. – mondta gúnyosan Nik.
Ethan hangosan felnevetett.
-Látszólag jót tesztek egymásnak, úgyhogy csak így tovább.
- Abba hagynátok? – csattant fel Nik. – Inkább azt mondjátok el, hogy miért jöttetek.
- Hát csak beugrottunk. – mondta Ash. – Carol látszólag jól van, egyszer se akarta megölni Tesst, tudjátok a Papnőjét. Ő az a szőke, aki nem tudta befogni a száját.
- És igazából mit ne mondjak, szerintem nagyon egymásra találtak. – fűzte hozzá Ethan. – Carol cica nem sokat beszélt velünk de Tessel annál inkább. Néha annyira felmérgelt már az a kettő, hogy Asht alig lehetett lefogni, mert meg akarta őket ölni.
- Azért ne túlozz. – mosolygott Ash.
- Talán talált egy pót Ambert. – mondta Nik.
-Nem. Amber és ez a lány teljesen más. Amber túl jó lelkű volt, míg ez a lány olyan, mint egy fúria. Szerintem ezért kedvelik egymást annyira. Egyik hárpia rátalált a másik hárpiára. – nevetett Ethan.
- És képzeld. – nézett rám Ash. – Megalapították a Ki tudja jobban utálni Destinyt klubbot.
- És ki nyert? – kérdeztem.
- Azt mondanám, hogy fej-fej mellett állnak rózsám.
- Akkor mind a ketten jól vannak? – kérdezte komolyan Nikolai.
- A lehető legjobban. – nyugtázta Ethan. – Így úgy gondoltuk, hogy had gyűlölködjenek csak ketten, mi pedig szépen eljöttünk. Rózsám, te sokkal jobb társaság vagy, mint Carol cica és az az idegesítő kis fruska.
- Ezt örömmel hallom. – mondtam neki mosolyogva.
- És mit szoktatok ti csinálni kettecskén? – kérdezte Ethan miközben leült a fotelba.
- Semmi izgalmasat. – szólt Nikolai. – Nézhettem, ahogy Jordan vedeli a whiskyt, de általában már délbe részeg, akkor alszik egyet majd felkel veszekszik egy sort, beleköt mindenbe amibe csak lehet. Ordibálunk, néha megüt. Olyankor teljesen a plafonon vagyok, és inkább magára hagyom, hogy gondolkodjon. De a gondolkodni részből mindig az lesz, hogy mire megjövök már megint részeg.
- Annyira utállak! – néztem rá szúrós szemekkel.
- Ne aggódj bébi, az érzés kölcsönös.
Nagyot fújtattam.
Ethan az ölére mutatott én pedig oda ültem. Átkaroltam a nyakát.
-Ne hogy kezdjétek.  –mondta Nik.
- Nem. – mondtam mosolyogva. – Épp gondolkodtam.
- Az sose jó. – morogta Nik.
- Mi lenne, ha mi négyen elmennénk bulizni? – néztem rájuk.
- Nem!
- Megérdemlem! – érveltem. – Egyetlen egy utolsó buli a barátaimmal és veled. Ashel elmehetnék vásárolni, soha nem voltak barátnőim azt se tudom, hogy milyen érzés lánnyal vásárolni. Lehet, hogy többet nem is lesz rá lehetőségünk. Túl nagy a csend, biztosan készül valamire Killian, de legalább ezt a kis szabad időt élvezzük ki.
-Igaza van. – mondta Ash. –Nekem is szükségem lenne pár ruhára. És hárman vagyunk, tudunk rá vigyázni.
- Én is a lányok pártját fogom. Ki tudja lesz e még esélyünk elmenni valahova közösen? Most itt a lehetőség, ragadjuk meg. Tudod, itt és most. Carpe Diem.
Nikolai hátat fordított.
-Van értelme veszekedni? – kérdezte lemondóan.
- Nincs. – pattantam fel Ethan öléből.
Ashleyre néztem.
-Megyünk vásárolni. – visítottam, mint egy 15 éves.
Ash elmosolyodott és Niko felé nyújtotta a kezét.
A fél démon nagyot sóhajtott és a far zsebéből előhúzta a bank kártyáját.
-Kérlek, Ashley ne vidd túlzásba, mint legutóbb.
- Nyugi, itt lesz velem Destiny.
- És nekem most ettől meg kellene nyugodnom? – kérdezte gúnyosan.
- Nem. – mondta Ash és Nikolai nyakába vetette magát. – De bármennyit is költünk, kérlek, ne ölj meg, mert tudom, hogy attól még szeretsz, és később megbánnád tettedet.
- Én nem adtam volna oda a kártyámat két nőnek. – mondta Ethan.
- Nyugi öcsi, a te kártyádról is tűnt el pénz az utolsó vásárlásom alkalmával. Nem lophatom meg mindig a bátyánkat. De te se ölj meg miatta, mert neked is hiányozna a nővéred.
- Csak 50 évvel vagy idősebb. – mondta sértődötten.
- Akkor is idősebb vagyok. – nevetett.
Nagy puszit nyomott Niko majd Ethan arcára.
-Pár óra és jövünk. – kiabált vissza z ajtóból.
- Csak vigyázz rá! – mondta Niko.
- Mint a szemem fényére! – ígérte és elindultunk.