1. Győzelem (Befejezett)

29. Fejezet

Másnap Ethan és Ash nem tartottak velünk az új motelba. Azt mondták, hogy dolguk van, de délután visszajönnek, Hát jól van. Véletlenül megláttam a motel tábláját, és rájöttem, hogy 15 mérföldre voltunk Fayettevilletől. Haza is mehettem volna. Vagy elhívhattam volna a bátyámat, de nem kértem ilyet Niktől.
Délután csak feküdtünk az ágyba és erősen egymásba kapaszkodtunk. Még mindig fura volt ez a dolog, pedig már majdnem két hete együtt voltunk. Féltem, hogy elveszítem, és megint összetörök, de megígérte, hogy örökké velem lesz.
Hittem neki, de mégis féltem. Nagyon féltem attól, hogy elhagy, mert akkor végleg összetörök. Nem bírtam volna elviselni a hiányát.
Megráztam a fejem.
-Hetek óta nem ittál egy korty alkoholt se. – jegyezte meg miközben a hajamat simogatta.
- Igen, mert már nem fáj. – mondtam.
- Mi fájt angyalka? – nézett a szemeimbe.
- Jordan. – suttogtam. – Nem tudtam tovább lépni, egyszerűen nem ment, így inkább az alkoholba menekültem. Enyhítette a fájdalmat.
- Most már nem lesz semmi baj! – ígérte.
- Félek, hogy téged is elveszítelek. – suttogtam. – Félek, mert tudom, hogy azt már nem élném túl. Szükségem van rád!
- Nem fogsz elveszíteni! – mondta ismét. – Nekem is szükségem van rád.
De mi lesz, ha meglesz Végzet? – gondoltam.
Ha a démonok meghalnak, akkor a fél démonok is. És onnan már nem lesz vissza út. Akkor őt is elveszítem örökre.
Behunytam a szemeimet.
Nem gondolhatok állandóan erre. Mint mindig, most is az itt és mostnak kell élnem. A múltamat, nagyjából képes voltam lezárni, nem szabad vissza tekintenem, a jövőn pedig nem szabad gondolkoznom.  A jelenben kell élnem, mert csak ez számít. Csak a mát tudom megélni, semmi mást.
-Most már nem lesz semmi baj! – ismételte.
El akartam neki mondani, hogy hiszek neki, de nem tehettem meg, mert megcsörrent a telefonja. Ahogy kivette a telefont a zsebéből láthattam a hívó fél számát. A bátyám volt az.
-Szerintem téged keresnek. – mosolygott és átadta a telefont.
Elvettem a kezéből, felvettem és a fülemhez emeltem.
-Ennyire hiányzott a legédesebb testvéred? – kérdeztem mosolyogva.
- Dessy. – kezdte. Az arcomról lefagyott a mosoly. Felültem az ágyon. A hangja tele volt fájdalommal és szomorúsággal.
- Dominic, baj van?
- Destiny, ígérd meg, hogy nem jössz haza! – hadarta el gyorsan.
Csattanás, a bátyám felnyögött.
-Rossz fiú! – hallottam a vonal másik végéről.
Az ereimben megfagyott a vér, levegőt is elfelejtettem venni. Nikolaira néztem, a tekintette tele volta aggodalommal.
-Mi a baj? – tátogta.
- Itt a kedvenc démonod beszél. – szólt bele a telefonba Killian.
- Te szemét! – köptem a szavakat. – Hagyd békén a bátyámat!
- E szavak miatt, most betöröm a bátyád orrát! – nevetett, majd hangos csattanást hallottam, és a bátyám felkiáltott.
Elindultak a könnyeim.
Láttam magam előtt az ütést, és szinte éreztem a fájdalmat is.
-Killian, kérlek, ne bántsd a testvéremet!
- Hmm, ez valahogy jobban tetszik, kedvenc kis grófnőm.
Felálltam az ágyból és járkálni kezdtem. Nikolai az ágy szélére ült és úgy figyelt engem.
-Engedd, el őt kérlek! Nem tett semmit ellened, engem büntess!
Ismét nevetett.
-Ez az egyik legnagyobb büntetés számodra, kedvesem. A bátyád a mindened, mindent megtennél érte, nem így van?
- De igen.
- Üzletet ajánlok neked. – kezdte. – Idejössz Fayettevillbe, apád raktárépületébe, abba, amit tavaly nyáron vett meg. Kapsz fél órát. Tudom, hogy hol vagy, de ez így mégis csak izgalmasabb. Szóval idejössz, és a te életedet feláldozod a bátyádéért.
- Ne merj idejönni Destiny! – kiabálta a bátyám.
- A fogoly kussba marad! – üvöltött rá Killian.
- De hozd az én bátyámat is, légyszíves. Mert van egy másik ajánlatom is számodra kedvesem.
- Nem! – vágtam bele. – Nincs másik ajánlat. Dominic és Nikolai életben marad! Engem ölj meg!
- Legyen így! – nevetett. – Alig várom, hogy újra találkozzunk! – mondta és kinyomta.
Ledobtam az ágyra a telefont.
-Mit tett? – kérdezte Niko.
- Nála van Dominic. Fayettevillbe kell mennünk, most!
- Nem!
- Nikolai! – kiabáltam. – A testvérem életéről van szó! Ő a legfontosabb személy az életemben, nem fogom hagyni, hogy az a szörnyeteg megölje!
- Destiny..
- Ne! – vágtam közbe. – Nem éri meg veszekedni! Vagy veled, vagy nélküled, de én elindulok! – és elindultam az ajtó felé.
Elindultam a halál felé, de nem féltem, már nem számított. Boldogan meghalok, ha Dominic és Nikolai biztonságban lesz. Nem fogom hagyni, hogy bármi is történjen velük!
És egy valamit még megígérhetek. Vagy így, vagy úgy, de Killiant magammal viszem a Pokolba!