The Maze

2

Newt egyedül hagyott egy hatalmas fánál amíg elment nekem kajáért.
A szememet újra meg újra végig futtattam a Tisztáson. Nagyon sok kérdés merült fel bennem.

Mi ez a hely? És miért vagyunk itt? Mióta vannak itt ezek a fiúk? Én vagyok az egyetlen lány?

A gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy a nyakláncomat matatom.
Levettem a nyakamból hogy jobban megnézhessem. Egy kör alakú fa medál lógott egy bőrszíjon, a Nap mintája volt belefaragva.
Érzetem, hogy valaki fontostól kaptam, de nem tudtam felidézni kitől.
- Az mi?- kérdezte Newt egy adag kajával a kezében mellém huppanva.
Az almákra pillantva megkordult a gyomrom.
- Nem tudom. De nálam volt.- ismertem be.
A nyakláncot visszavettem, majd kiválasztottam egy almát és eszegetni kezdtem.
- Nem emlékszem semmire.- jelentettem ki.
- Ez normális. Mind így kezdjük, te még tök jól viseled.- kaptam a választ Newttól.
Felém kapta a fejét és végig mért a gyönyörű szemeivel.
- Hogy hívnak?- kérdezte.
- Marie.- mutatkoztam be.
Újra a hatalmas szürke falakra meredtem. Mégis mi lehet ez?
- Szóval...- kezdtem értelmezni a hallottakat.- Nem emlékeztek semmire. A helyről sem tudtok semmit?
- Nem sok mindent. De már van aki két éve itt van szóval elég jó rendszert sikerült felállítanunk. Ami fontos azt majd úgyis megtanulod.- mondta.
Nem elégített ki a válasza. Ugyan az volt mint Alby-é... majd megtanulom. De ha nem válaszolnak a kérdéseimre akkor mégis hogyan?  Ez kissé idegesítő volt.
- Na és azok a falak? Mi van mögöttük?- kíváncsiskodtam.
Newt felsóhajtott és már ekkor megéreztem, hogy erre a kérdésre nem kapok majd választ. Legalábbis most még biztos nem.
- Figyelj, három szabájunk van.- teljes testével felémfordult én pedig minden figyelmemet rá szenteltem- Az első; hogy nincs szükségünk naplopókra. A második; hogy tiszteld a tiszttársakat, soha nem szabad rájuk támadni vagy bántani őket bármilyen formában. Azért bűntetés jár. Végül a legfontosabn... sose menj a falak mögé.
Az utolsó pontnál mélyen a szemembe nézett, mintha csak nyomatékosítani akarná az elhangzottakat.
Felpattantam és a legközelebbi kapuhoz siettem. Newt utánam szaladt.
- Ennyire bököttül idióta vagy? Esetleg az ellenkezőjét teszed annak amit mondanak neked?- szidott le.
- Csak meg akarom nézni magamnak a falakat.- nyugtatgattam.
Mikor elértem őket végigfuttattam a kezem a hideg kövön.
- Na gyere menjünk. Majd holnap reggel úgyis körbe vezet Alby.- türelmetlenkedett Newt.
Nem akartam feldühíteni vagy egyből megszegni valami itteni szabályt szóval visszafordultam. De alig mentem pár lépést és valaki hátulról nekem jött.
- Nézz már az orrod elé te bökött!- förmedt rám.
Morcosan fordultam felé. Egy ázsiai srác állt előttem, folyt róla a víz és lihegett, a hátán pedig hátizsákot cipelt. Eléggé úgy tűnt mint aki a falak mögül jött...
Meglepetten mért végig.
- Newt, ez egy lány.- szólt a mellettem állóhoz.
- Nem mondod. Csak nem egy biológus zseni vagy?- vágtam vissza.
- Most még bátor vagy Zöldfül. Majd ha rájössz mi van itt jól beplottyolsz.- nevetett ki.
Mérgesen megráncoltam az orrom.
- Miért mi folyik itt?- tettem fel a kérdést.
- Nem az én dolgom, hogy elmeséljem neked.- flegmázott.
Élvezte, hogy idegesíthet.
- Mondták már nektek, hogy idegesítő, hogy nem válaszoltok a kérdésekre?- sóhajtottam.
Az ázsiai fiú elindult maga mögött hagyva minket de nem bírta ki, hogy ne szóljon be mégegyszer.
- Sok sikert a házisárkányhoz Newt!- mondta.
Newt eleresztett egy halvány mosolyt.
- Ne is törődj vele, ő Minho a Tisztás legnagyobb egoistája.- nyugtatott.
- Hallom ám!- kiáltott még vissza utoljára Minho.
Rendesen felbosszantottam magam rajta, de mégis mosoly ült ki az arcomra. Szórakoztató volt szekálni valakit.
Aztán számonkérően a szőke fiúra néztem.
- Azt mondtad senki sem mehet a falak mögé.- értetlenkedtem.
- Kivétel ezalól a Futárok. Ő pedig a Futárok elöljárója.- kaptam meg a választ.- Na de gyere, keresünk neked egy alvóhelyet.

A kis faviskóban kaptam helyet egy matracon. Newt azt mondta, hogy a legtöbben kint alszanak de én szívesen maradtam ennél az opciónál, így legalább volt személyes terem.
Éppen lepihentem volna egy kis időre, amikor a teret hirtelen vészjósló hangok töltötték be. Megijedtem, olyan volt mintha a föld mozgott volna a lábam alatt.
Kiszaladtam az építményből. Odakint szél támadt fel a semmiből és gyorsan süvített el a füleim mellett.
A fiúkon semmi szokatlant nem láttam, az arcuk sem rezdült meg.

Aztán a hatalmas kőtenger megmozdult.

A falak úgy csúsztak össze, mintha kèt szürke festékpaca keveredne el. Ahogy a Nap utolsó sugarai megszűntek látszani a kapun át, sötétség lepte be a tisztást. A falak... bezárultak.
- Mondtam, hogy be fogsz plottyolni.- hallottam magam mögül Minho hangját, mire megpördültem a tengelyem körül.
A fiú kifejezéstelen arccal bámult rám, én pedig szívesen mondtam volna valamit - hiszen nem hagyhatom nyerni - de semmi frappáns nem jutott eszembe. Amúgy is igaza volt, tényleg beplottyoltam.
Szó nélkül visszasétáltam a házba ignorálva Minhot. Bosszantó volt a beképzeltsége és a gúnyolódása; remélem a többi tiszttárs nem ilyen, különben jól rábasztam.