The Maze

4

Reggel valaki a nevemen szólongatott.
Olyan mélyen aludtam, hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
Majd beugrott minden - a doboz, az Útvesztő, a furcsa találkozásunk Thomasszal és Newt.

Newt, aki éppen ébresztgetett.

Morcosan ültem fel a függőágyamban.
- Te aztán bököttül jó alvó vagy.- jegyezte meg.
Nem feleltem, csak az arcomat kezdtem dörzsölgetni.
- Gyere velem.- jelentette ki, és azzal a lendülettel el is indult.

Sosem tudja megvárni míg az ember elkészül?

Kapkodva szaladtam utána, igyekezve kikerülni az alvó tiszttársakat.
Még szürkület uralkodott, Newt az ébresztő előtt zavarhatott. Remélem jó indokkal tette.
Egyenesen a Tisztás másik vége felé tartottunk.
- Hová megyünk?- kérdeztem halkan.
- Majd meglátod.- Newt ennyivel letudta az egészet.
Nem faggattam tovább, csak némán követtem egészen egy pici beton épületig, ami közvetlenül a fal mellett állt.
Mikor Newt kinyitotta az ajtaját a sötétség kiömlött rajta, mintha árvíz lenne. Belépve az orromig is alig láttam - kellett pár perc míg megszokom a sötétséget.
Az egyik falon egy pici ablak volt, mégsem funkcionált fényforrás ként.
Hirtelen kiváncsiság ébredt bennem.

Miért vagyunk itt?

Newt, mintha csak a gondolataimban olvasott volna, végre megszólalt.
- Gondolom Thomas mesélt már az Útvesztőről...- kezdte- Ez minden cselekedetünk oka és célja. Csak ezen a francos labirintuson keresztül juthatunk ki.
Ekkor az ablakra mutatott, én pedig habozás nélkül ott is termettem és kinéztem rajta.

Vagy inkább be, egyenesen az Útvesztőbe.

Egy szürke, hűvös tekintetű fal meredt rám vissza. Alját gyéren sötét indák borították, felfelé küzdve kúsztak rajta, de félúton feladták.
Ahogy bepillantást nyertem a folyosóra, elöntött valami furcsa, dermesztő érzés. Nem féltem, inkább egy rideg, elidegenedett hangulat szállt meg.
Hirtelen csattogó, nyikorgó hang ütötte meg a fülem - olyan hangos volt, hogy  azt hittem, felébrednek tőle a fiúk.
Egy szörnyeteg lépett a látóterembe, olyan volt mint egy szőrös, nyálkás gömb. Karmait ki-be huzogatta, undorító teste lomhán gurult a földön, aztán megállt az ablak előtt, egyenesen farkasszemet nézve velem.
Óvatosan húzódtam el onnan, és kérdőn néztem a mellettem álló szőkeségre.
- Mi Siratóknak hívjuk őket. Veszéjesek, de a fal megvéd minket tőle. Ezért nem mehet senki, csak a Futárok az Útvesztőbe és ők is visszajönnek mielőtt a kapuk bezáródnak. Senki nem élte még túl az éjszakát odakint.- mondta.
Lehajtottam a fejem és a padlót kezdtem bámulni. Tegnap megragadt bennem pár szó a Siratókról, amiket Thomas mondott. Megszúrnak, ellenszer, Átváltozás.

Albyval nem sokkal az ébresztő után találkoztam a Doboznál. Onnal indult a körbevezetés.
- A Doboz.- vágott bele rögtön.- Hetente hoz ellátmányt, havonta egy új Zöldfült. Előfordul, hogyha benne hagyunk egy papírt arról amire szükségünk van, akkor a következő alkalommal azt is felküldik. De nem mindig.
Szólásra nyitottam a számat, de eséjt sem hagyott arra, hogy meg is szólalhassak. Kezdem megszokni...
- Négy része van a Tisztásnak. Kert, Vérház, Tábor, Tuskók.- sorolta, aztán gyorsan hozzá tette- Kérdéseket a végére tartogasd.
Az északkeleti sarok felé indultunk.
- Ez a Kert.- folytatta- Itt növényeket termesztünk. A földben vízvezeték fut, már itt volt mikor jöttünk. Hasznos vacak, hiszen itt még sose esett eső.- ezután a pajták melletti épületre mutatott- Az a Vérház. Ott tartjuk és mészároljuk le az állatokat.
A halott állatok gondolatára felfordult a gyomrom és inkább nem is néztem többet a Vérház felé.
Alby egy faviskó felé sétálva tovább folytatta.
- Az a tábor.- mondta- Ott alszol te is. Folyamatosan bővül mikor az Alkotók küldenek fát és egyébb plottyokat.
Folyton jegyeztem magamban a kérdéseket amik felmerültek bennem, közben pedig elhaladtunk az egyik kapu előtt.
- A Tuskók.- mutatott az erdő felé.- Nem túl érdekes.
Alby gyorsan haladt és nem részletezte a dolgokat. Nagyon úgy tűnt mint akinek jobb dolga is akad annál, hogy engem pátyolgasson.
- Végül pedig a fürdő.- torpantunk meg egy újabb építmény előtt- Áram és víz van, élelmet küldenek hetente szóval csak az Útvesztő okozza a gondot. Ezért kell keményen dolgozni. Minden nap más Elöljáróhoz osztalak be, Lögybölő, Zsákoló, Téglázó, Nyeső vagy Ekés. Aztán kiderül miben vagy a legjobb és ott fogsz dolgozni.
Egy lélegzetvétellel mondta az egészet, aztán keresztbe fonta a karját és unottan nézett rám.
- Van kérdésed Zöldfül?- kérdezte.
Gyorsan összeszedtem minden gondolatom és belevágtam, mielőtt Alby meggondolná magát.
- Kik azok az Alkotók? Miért küldtek ide? Próbáltatok már kijutni a Doboz segítségével?- daráltam le.
- Az Alkotók küldtek ide minket, azt nem tudjuk kik ők pontosan és miért vagyunk itt. Igen, próbáltuk a Dobozt használni, de nem működött egyik verzió sem. Most pedig, hogy végeztünk, nekem mennem kell. Holnap Newt majd beoszt egy Elöljáróhoz addig pedig foglald le magad.- és azzal a lendülettel ott is hagyott.

A nap további részét egyedül akartam tölteni. Leültem a fához, ahol tegnap Newttal ettünk és a falat bámulva próbáltam feldolgozni ezt a helyzetet.
Itt vagyok egy Útvesztő közepén, a falak mozognak, Siratóknak nevezett gyilkos lények járkálnak odakint éjszaka nekem pedig az a legjobb dolgom, hogy kertészkedjek meg kipucoljam a budiból a plottyot. Röhejesen irracionális helyzetbe kerültem.
Elvesztem a borostyán tanulmanyozásában és őszintén szólva örültem, hogy nem gondoltam többet másra. Nyugottnak kellett maradnom, nem akartam megbuggyanni - bár már lehet késő.

Már épp kezdtem élvezni a falak értelmetlen bámulását, amikor a közeli kapunál mozgást láttam; Minho futott ki az Útvesztőből. Lihegett és nagyon kimerültnek tűnt, a táskájának pedig nyoma sem volt. Egyenesen felém haladt, nem lassított.
Már kezdtem ideges lenni, gondolva, hogy ismét belém köt, amikor összeesett.