The Maze

29

Thomast becipelték a Táborba, ahol megkapta az ellenszert. Némán körbe álltunk az ágyát és néztük, ahogy eszméletlenül fekszik. Az arca egészen nyugodt volt ahhoz képest, hogy most szúrták meg. Csak a levegőt vette nehézkesen.

- Idióta. - suttogta Newt.

- Miért tenne ilyet? - kérdeztem elfojtott hangon. A torkomat azóta is gombóc szorongatta.

- Hogy emlékezzen. - Teresa hangja is erőtlenül csengett.

Thomas magánakciója volt az utolsó csepp a pohárban. Napok óta tűrjük, hogy egyesével leöljenek minket és már nem bírtuk. Mindenki letört volt.

- Marie. - nézett rám hirtelen Minho, majd intett, hogy kövessem és kimenet a szobából.

Meglepetten mentem utána.

- Igen? - kérdeztem, ahogy kiléptem a folyosóra.

- Én ma is kimegyek éjjelre az Útvesztőbe. Jó lenne, ha velem jönnél Thomas helyett. - mondta.

- Csak úgy ugorjak be Thomas helyett? - vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve.

- Nem áll meg az élet, csak mert az a bökött megszuratta magát. Muszáj kiutat találnunk. És most, hogy megvannak a szavak, talán esélyünk is van. - fonta keresztbe a karját.

Felsóhajtottam. Igaza volt sajnos.

- Jó. - bólintottam - Megkérdezem róla Newtot.

Minho gúnyosan felhorkantott.

- Mindenhez kell az engedélye?

Elegem lett belőle. Idegesen néztem a szemébe.

- Tudod Minho... Néha ritka nagy seggfej tudsz lenni. - mondtam aztán sarkon fordultam és ott hagytam.

...

Newttal ma is visszamentünk a térképekhez. Ugyan már az összes szavat kiraktuk, még mindig nem tudtuk, hogy mit jelentenek.
Csak ketten voltunk ott, Teresa nem volt hajlandó ott hagyni Thomast, ezért nem jött velünk.

Csendben bámultunk a kiterített lapokat, de én fejben nem ott jártam.

- Jól vagy? - törte meg a csendet Newt.

Felkaptam a fejem.

- Persze. Csak... Minho megint azt akarta, hogy vele menjek az Útvesztőbe. De nemet mondtam. - néztem újra a térképekre.

- Biztos jól jönne neki a segítség. Most, hogy Tommyt megszúrták... - meglepetten néztem Newtra. Azt hittem örülni fog, hogy maradtam.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Tudom, hogy ki akarsz menni oda. És önzőség, hogy visszatartalak. Minho elmesélte, hogy milyen jó Futár voltál, szóval hasznos lenne a segítséged. - Newt elmosolyodott.

Jó Futár... Minho szerint jó Futár voltam.

Newt hirtelen a térdemre fektette a tenyerét, mire kirázott a hideg.

- Most pedig menj, hátha utoléred még Minhot. - mondta.

Izgatottság futott végig rajtam. Egy pillanatra megszorítottam Newt kezét, aztán felugrottam és kiszaladtam a szobából.
Szinte repültem az északi kapuhoz. Újra reményt éreztem. A szavakkal a birtokunkban végre volt valami, amin elindulhattunk.

Mire Thomas felkel, megtalálom neki a kiutat.

...

Minho még a kapuban állt és várakozott.