The Maze

14

Sziasztok! Tudom, ismét késtem... Már megint.
Sajnos valahogy nem tetszett, amit ezelőtt írtam erre a részre így újra kezdtem. Semmiképp sem akartam összecsapni, hiszen ez egy fontos pont a szereplők életében, így a maximumot akartam kihozni belőle.
Mégegyszer bocsi és jó olvasást.

A torkomban dobogó szívemmel üldögéltem a roskadozó régi széken. Ijedten pillantgattam körbe, a sugdolózó Elöljárók között ugrált a tekintetem.
Fogalmam sem volt mit keresek ott.

Egyszercsak megjelent Minho, a következő pillanatban pedig már bent ültem egy csoport fiúval szemben...

Lassan úgy tűnt, hogy megjött mindenki - Newt becsukta az ajtót, majd csendre intette a többieket.
- Nos - kezdte - Minho kérdésére összehívtam egy újabb Gyűlést. Most pedig, kérlek mondd el mi volt ilyen bököttül fontos.
A Futár felállt a helyéről, majd halkan megköszörülte a torkát. Egy ideig csendben maradt, mintha vacilálna, vajon kimondja vagy sem. Közben az arcán alig látszódott a kételkedés, csak a szeme árulta el.
- Arra jutottam, hogy Marienek Futárnak kéne lennie. - jelentette ki.

Megfagyott a levegő.

Hogy mi?

Újra kapkodni kezdtem a fejem, várva, mikor kiált már fel valaki, hogy ez csak egy vicc. Azonban ők is olyan meglepettnek tűntek, mint én és ez nem nyugtatott meg.
- Mi? - törte meg a csendet Newt.
Morajlás futott végig a fiúkon, egymás szavába vágva kezdtek beszélni, de a szőkeség azonnal csendet teremtett.
- Fogjátok be! - parancsolta, csöppet idegesen, majd Minhora nézett - Elmagyaráznád, miért jutott ilyesmi az eszedbe?
Minho arca meg se rezzent, közömbösen nézett rám, mint mindig.
- Gondolj bele. Vékony, de viszonylag izmos, és hosszú, hajlékony lábai vannak. Tökéletes a testalkata a futáshoz. - felelte.
- Hülyeség! - vágott közbe Gally - Csak egy vézna lány, akit abban a pillanatban kinyírnának, ahogy belépő az Útvesztőbe!
Véleményét egyetértés követte, egy-két Elöljáró még aranyosan ki is nevetett. Normális esetben egytől egyig kinyírtam volna őket emiatt, de életemben először - és utoljára - egyetértettem Gallyvel.

Mi a franc folyik itt?

Meredten bámultam az ölemet, végig Minho döntésének kattogva.
Ugyan a pulzusom szépen csökkent vissza a normálisra, még mindig nem tudtam felfogni, mi is történt.

Vajon miért tartja ezt jó ötletnek? Biztos meg akar öletni...

- Igaz, hogy kisebb, mint mi - folytatta -, de pont emiatt fürgébb is. Gyakorlással nagyon jó Futár válhat belőle.
A fiúk elmeredtek és töprengeni kezdtek, emésztgették Minho érveit.
- Ez egy hatalmas hülyeség! - kiáltott fel Newt - Túl veszélyes lenne neki! Ezt nem hagyhatom!
- Van igazság abban amit mond. Tényleg előnyös a testalkata. - szólalt meg hirtelen Serpenyő.
Newt hitetlenül nézett rá, majd a többiekre.
Én kényelmetlenül, feszengve helyezkedtem a kis széken. Frusztráló volt, hogy úgy beszélnek rólam, mintha ott se lennék, de meg se próbáltam beszélni - egy hang se jött volna ki a torkomon. Azt sem tudtam, mit mondhat ék, még véleményem se volt a dologról.

Szívesen segítek és hasznos munka, de ugyanakkor veszélyes... Na meg Minho lenne a főnököm...

- Szavazzunk! - mondta az egyik Elöljáró.
Minho, Serpenyő, Zart, két számomra ismeretlen fiú és legnagyobb meglepetésemre az ötletet nemrég még ellenző Gally is mellette szavazott.
Egyhangúnak tűnt a dolog.

Futár leszek... Én...

- Ez őrültség! Komolyan a halálba küldenétek? - húzta fel magát Newt.
A szemei szikrát szórták, még sose láttam ilyen dühösnek.
- Megszavaztuk. Mostmár eldőlt. - mondta Minho.
Feszült csend ült közéjük. Érezni lehetett, hogy az egyik előbb-utóbb robban.
Abban a billanatban a születésem napját is megbántam - lelkiismeret furdalásom volt, amiért az én ügyemen vesztek össze, ráadásul legjobb barátok.
Végül Newt kiviharzott a szobából és bevágta maga mögött az ajtót.
Néma csendet hagyott maga után és mind az ajtót bámultuk, ahogy a rozoga kilincs belerezegett a csapódásba.
- Azt hiszem a Gyűlésnek vége. - jegyezte meg Serpenyő.
Kijelentésére a fiúk szedelőcködni kezdtek, csak én maradtam a helyemen a meglepettségtől.
- Marie! - intett magához Minho.
Gyorsan összeszedtem magam és a Futárhoz léptem, ezzel elhagyva a biztonságot jelentő székemet.
- Szóval - vágott bele -, holnap reggel megmutatom a Térképszobát, megkapod a felszerelésedet, majd indulunk is. Velem és Thomassal jössz,hogy figyelhessem mit szerencsétlenkedsz össze és megakadájozhassam, ha a nagy okos fejeddel eltévednél.

Kösz...

Nyeltem egy nagyot, hogy meg tudjak szólalni.
- Miért csináltad ezt? - kérdeztem.
- Holnap reggel ébresztő előtt egy órával a Doboznál. - engedte el a kérdésem, majd ő is elhagyta a szobát.
Hitetlenül felsóhajtottam, majd követve a példáját kiléptem az ajtón.
Odakint Thomasba ütköztem. Nagy szemeivel érdeklődve nézett rám, várta, hogy meséljek, de én csak némán intette, hogy kövessen és a Tábor felé indultam.

Gyerekek... Átlépte a történetem az ezer megtekintést! El se tudom mondani, hogy mennyire örülök ennek. Úgy érzem, most bele kell húznom és gyakrabban kell írnom, hogy ez jogos legyen...
Nagyon köszönöm mindenkinek. ❤️