The Maze

27

Szegény Serpenyőt szinte az összes sütőpapírjától megfosztottuk. Próbált ellenkezni, de miután Newt elmondta neki, hogy mire kell, beadta a derekát.

A térképeket egyesével másoltuk át a sütőpapírra, amit Minho - aki még mindig nem teljesen értette, hogy mi történik - vágott pontosan olyan nagyra, mint a térképek.
Zónáról zónára haladtunk és nagyjából a harmadánál tarthattunk, amikor Newt lerakta a ceruzát.

- Elegem van, bököttül fájnak már az ujjaim. Mostmár biztos, hogy ki fog adni valamit, nézzük meg. - törte meg a nagy csendet.

- Rendben. - tápászkodott fel Thomas - Rakjuk egymásra az azonos napokról készült térképeket.

A sütőpapírokat elrendeztük az egyik asztalon. Az első napon készült összes térképet egymásra fektettük. A sok vonal miatt keszekusza képet kaptunk, de középen egyértelműen kirajzolódott valami.

Egy L betű.

Megcsináltad mondtam Thomasnak lenyűgözve.
A többiek is ámulattal meredtek a betűre.

- Lehet, hogy véletlen egybeesés. - szólalt meg Teresa.

- Le kéne ellenőrizni a többit is. - bólintottam.

Thomas a többi térképet is egymásra rakosgatta és mindegyik más-más betűt adott ki. Két szó látszott idáig: Fogd, Lebeg.

- Ez mostmár biztos, hogy nem véletlen. - jegyezte meg Minho.

- Viszont nem tűnik valami titkos kódnak. - húzta el a száját Newt.

Thomas lelkesedését viszont semmi se tudta elrontani.

- Biztos, hogy van valami jelentősége. - izgatottan a maradék térképhalomhoz lépett, amit még nem másoltunk át - Folytatni kell a munkát.

- Thomas, nekünk mennünk kell. - nézett rá Minho.

Thomas egy pillanatig értetlenül nézett rá, aztán megrázta a fejét.

- Ez most fontosabb, mint az Útvesztő. - mondta, mire Minho ingerülten az asztalra csapott.

- Ez a nap lehet a legfontosabb. Nem tudhatjuk, hogy odakint milyen változások történtek. Sőt, most hogy a kapuk nem záródnak be még a tervedet is kipróbálhatjuk és kint maradhatunk éjjelre. - mondta.

Thomason látszott, hogy erre kicsit fellelkesült, de még mindig habozott.

- Igaza van Tommy, menjetek. - bólintott Newt is.

Minho hirtelen rám nézett.

- Akár Marie is jöhetne. Nem lenne nagyobb veszélyben odakint, mint itt. - kérdőn pillantott először rám, majd Newtra.

Elöntött az izgalom. Végre visszamehetnék!
Én is Newtra kaptam a tekintetem, aki kelletlenül bólintott. Boldogan néztem Minhora, de aztán eltűnt a mosolyom.
Tudtam, hogy Newt igazából nem akarja, hogy menjek.

- Itt is szükség van segítségre. Inkább maradok. - mondtam végül.

- Ahogy akarod. - vont vállat Minho, aztán kiment a szobából.

Thomas még habozva visszanézett ránk.

- Ne aggódj Tommy, vigyázok a barátnőidre! - mosolygott Newt, Thomas pedig bólintott, aztán ő is kiment.

...

Összeszedtünk még pár tiszttársat, akikben Newt megbízott és nagy erővel ugrottunk neki az előttünk álló feladatnak.
Serényen rajzoltam a térképeket, de közben csak Thomasra és Minhora tudtam gondolni. Nagyon szerettem volna velük tartani, de fontosabb volt Newt.