The Maze

23

Összerogytam volna, ha Martin nem kap el.

- Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan.

Megráztam a fejem. A homlokom lüktetett és irtó sebesen forgott körülöttem a világ, azt hittem elhányom magam.

- Gyere, ülj le. - kezdett finoman húzni, de ismét megráztam a fejem.

Amilyen gyorsan jött a rosszullét, olyan gyorsan el is múlt.

- Mostmár jobb, köszi. - motyogtam kissé megtört hangon.

- Biztos? - faggatott tovább, de én elengedtem a fülem mellett a kérdést.

- Meg kell találnom Thomast, ne haragudj. - mondtam, majd ott is hagytam szegényt.

Kifutottam a Tisztásra, a tekintetem pedig egyből megakadt Thomason, aki maga is össze-vissza fudkosott, mintha keresne valakit. Mikor meglátott egyszerre kezdtünk igyekezni a másik felé.

- Hallottad? - kérdezte elsőként, mire én csak bólogattam.

Szólásra nyitottam a számat, de valaki belém folytotta a szót.

- Tom, Marie! - kiáltotta valaki a nevünket, mire a hang irányába kaptuk a tekintetünk.

Teresa futott felénk. Meghökkentő volt ébren látni, de valahogy mégis megnyugtató volt az, hogy itt van és beszél hozzánk.
Megtorpant mellettünk aztán Thomasra nézett.

- Téged volt a legrosszabb elfelejteni. - suttogta szinte alig hallhatóan.

- Te emlékszel rá? - kérdeztem tőle, mire a földre pillantott.

- Nem tudom. Csak érzésekre. - felelte.

- Mi hárman ismertük egymást az Útvesztő előtt is, igaz? - szólalt meg végre Thomas is.

Teresa bizonytalanul bólintott egyet.

- Azt hiszem. - mondta.

Egy pillanatig csak csendben meredtünk egymásra. Olyan bizarr volt a helyzet, de mégis olyan ismerős és megnyugtató.

- Azt mondtad elindítottad a végzetet. Ez mégis mit jelent? - törtem meg a szótlanságot.

Teresa azonban már nem tudott válaszolni. Newt tűnt fel a semmiből Alby és Jeff társaságában.

- Mi a... - lihegte Newt - Jeff szerint az előbb még ott feküdtél aztán csak úgy eltűntél.

- Azt elfelejtette említeni, hogy tökön rúgtam. - felelte Teresa végig mérve a kóroncot.

Ettől hirtelen nevetnem kellett, viszont nem voltam benne biztos, hogy az szerencsés lenne egy ilyen helyzetben. Azonban ezzel nem csak én voltam így, Newt jóízűen felnevetett.

- Gratulálok Jeff, te vagy az első, akit elvert egy lány. - mondta, mire már muszáj volt nekem is mosolyognom.

- Elég. - lépett előrébb Alby - Mi a fenét folyik itt? Mert egyértelmű, hogy ismeritek egymást, szóval utoljára kérdezem, mit műveltek?

- Valószínű, hogy ismertük egymást ezelőtt is, de ez nem jelent semmit. - kezdtem védeni magunkat.

- Fogd be Zöldfül. - förmedt rám Alby, én pedig nagyon szívesen visszavágtam volna, de végül csendben maradtam, ő pedig Teresara nézett - Mit csináltál? Először a nap, most meg ez...

Értetlenül néztünk össze Thomassal.

- Miről beszélsz? - kérdezte Albyt.

- Nem tűnt fel, hogy valaminek már meg kellett volna történnie? Nézd meg, mennyi az idő! - felelt helyette Newt.