The Maze

12

Fájdalmas nyilalás az oldalamban.

Erre keltem reggel.
Newt hajolt fölém és bökdöste az oldalamat.
- Jó reggelt hétalvó!- mosolygott le rám aranyosan.
Morogva a hasamra fordultam és a fejemre húztam a párnát.
- Csak nem vagy másnapos? - nevetett fel- Nagyon szórakoztató volt a kis versengésetek Minhoval.
Erre visszafordultam a hátamra és levettem a párnát az arcomról.
- Legalább nyertem? - kérdeztem.
Newt vállat vont.
- Nem tudom. Csak ti ketten számoltátok, hogy mennyit ittatok. De a végén már nem tudtatok számolni. - mesélte.
Csalódottan felsóhajtottam.

Mindegy, úgyis nyertem.

- De most készülődj, mert ma az Építőknél leszel és Gally beléd fog kötni, ha késel. - állt fel az ágyamról Newt.
Újra sóhajtottam, majd felkászálódtam. A fiú kimenet a szobából amíg átöltöztem - csak a nadrágomat kellett átvennem, az Alkotók nem adtak több ruhát így a pólómban alszok - aztán befontam a hajam és utána mentem.
A folyosón a falnak támaszkodva várt.
A kezembe nyomott egy szendvicset.
- A reggelit is lekésted. - magyarázta meg a cselekedetét.
Hálálkodás közben vettem el tőle, majd csendben elindultunk, miközben én tömtem magamba a reggelimet.
Arra lettem figyelmes, hogy Newt lopva felém pillantgat.
- Mi az? - kérdeztem.
- Semmi. - felelt, majd elmosolyodott és újra előre nézett.

Vajon leettem magam? Vagy túlságosan habzsoltam?

Elraktam inkább szendvicset, közben pedig éreztem, hogy elönti az arcomat a forróság.

Amíg kiértünk az Építőkhöz, Newt lelkesen mesélte, hogy milyen szórakoztatóak viselkedtem tegnap vacsoránál. Szégyenkezve hallgattam, de a beszámoló alapján Minho se volt túl jól és ez megnyugtatott.
Már láttam Gallyt a távolban, amikor Newt megragadta a karom és visszahúzott.
- Biztos beléd fog kötni a bökött. Ha baj van szólj nekem. - mondta, aztán tovább indult.
Kedvtelenül utána siettem.

Jó napnak nézek elébe.

Az Elöljáró már türelmetlenül várt minket.
- Meghoztam az erősítés. - mondta Newt ahogy odaértünk.
- Inkább hátráltatás... - durcázott Gally - Lány nem való az Építőkhöz.
- Pedig most veletek fog dolgozni. - jelentette ki a szőke fiú, majd felém fordult - Ha baj van, tudod hol találsz.
Azzal ott hagyott minket.
- Na munkára Zöldfül. - intett Gally, majd elindult a Dobozhoz.
Sietve eredtem utána, miközben hallottam, hogy a többi Építő összesúg a hátam mögött.
A fedél fel volt nyitva és töménytelen rakomány sorakozott a felvonóban.

Alby említette, hogy hetente érkezik az ellátmány. Már egy hete itt lennék?

- Szóval - rántott ki Gally az elmélkedésemből - ezeket becipeljük a Táborba, aztán te elkészíted a leltárt.
Sóhajtva bólintottam aztán már el is vettem az első dobozt amit a fiú a kezembe nyomott.

...

Sajgó karokkal estem neki a leltárnak. A vastag füzetet felnyitottam az utolsó feljegyzéseknél, majd folytatva elkezdtem felsorolni, hogy mik érkeztek ma.
Gally és a kis sleppje lépett be.
- Zöldfül! Mi szünetet tartunk, te addig csináld a dolgod. - mondta, miközben kivette az egyik szekrényből a piáját.

Csodás...

Szó nélkül hagytam, hogy elmenjenek. Annyira bele voltam merülve a munkába, hogy csak pár perc múlva vettem észre, hogy nem maradtam egyedül.
Egy magas, izmos fiú támasztotta az ajtót.
- Martin vagyok. - törte meg a csendet.
Egyből feltűnt, hogy a bőre barnásabb árnyalatú. Rövid haja és a szeme is szén fekete volt, a fülei pedig kicsit elálltak.
- Én Marie. - mutatkoztak be.
A fiú odasétált hozzám.
- Jól cseng együtt a nevünk, nem? - villantott meg a macsónak hitt vigyorát.

Jajj ne... Most komolyan rámhajt?

Válasz nélkül lenéztem a füzetre és folytattam az írást.
Martin megsimogatta a hátamat, majd az ujjai közé fogta a hajam.
- Miért nem bontod ki a hajad? Biztos dögösen állna. - nyomult.
- Mert nem akarok senkinek se tetszeni. - feleltem, miközben kihúztam a hajam a kezéből.
- De... - kezdte, de nem tudta befejezni.
- Nem tűnt fel, hogy nem kölcsönös az érdeklődés? - hallottuk meg Newt hangját.
A fiú az ajtóban állt, karba tett kezekkel.
- Inkább menj el bökött, a francos haverjai úgyis a konyhában bandáznak. - küldte el Martint.
A fekete hajú dühösen hagyta el a szobát, Newt pedig hozzám lépett.
- Nem volt jó ötlet ide beosztani téged. Tudhattam volna, hogy rád fognak hajtani. - ült le velem szembe.
Elmolyodtam.
- Egyszer úgyis túl kellet volna esnem rajta. - mondtam.
- Egyébként mit csinálsz te még itt? Gallyék szünetelnek. - értetlenkedett.
-

Hát engem meg itt hagytak dolgozni. - sóhajtva tettem le a tollat.
- Pihenj nyugodtan, majd leállítom Gallyt ha beolvasna. - mosolygott.
Abban a pillanatban összecsuktam a vaskos füzetet és úgy dőltem hátra, mintha megváltották volna a világom.
- Na és mit csináljunk a temérdeknyi szabadidőmben? - kérdeztem.
- Nem tudom... Szerinted? - mosolygott.
Elgondolkodtam, amikor hirtelen beugrott, hogy mit ígértem Thomasnak.
- Valójában... Megígértem Thomasnak, hogy meglátogatom ma a Dutyiban. Jössz velem? - hívtam el.
Newt arcáról eltűnt a mosoly, és felpattant a székről.
- Hát nekem még dolgom van... Úgyhogy menj nyugodtan egyedül. - mondta, aztán ott is hagyott.
Gyomron vágott a váratlan fordulat.

Ezt most rendesen elcsesztem.

...

A Dutyi előtt ücsörögve panaszkodtam Thomasnak Gallyről.
- Mondtam, hogy egy seggfej. - kommentálta a hallottakat.
- Igazad volt. - sóhajtottam.
Elmerengtem a dolgozó fiúkat nézve. Egyedül a kis szobában ahol Gally hagyott túl nagy volt a csend és hiányzott a Tisztás megszokott sürgése.
- Történt valami? - kérdezte Thomas.
- Nem csak... Egyedül érzem magam. - mosolyogtam el kínosan.
Nem tudtam, hogy miért mondtam el neki, de úgy éreztem benne bízhatok.

És tényleg ezt éreztem... Egyedüllétet.

- Nem vagy. Én itt vagyok. - átnyúlt a rácsok között és a vállamra tette a kezét.
- Láttam Teresát. - tereltem gyorsan a témát másra.
Thomas szemei elkerekedtek, de nem szólalt meg.
- Ismerem. - folytattam - Még az Útvesztő előttről, ahogy téged.
Elengedte a vállamat.
- Ő is ismer minket, ez biztos. Az sem véletlen, hogy pont titeket küldtek utánam. - mondta.
- És szerinted mi lesz? Mostantól csak lányokat küldenek, akiket ismersz? - fújtam egy nagyot.
Hirtelen Gally tűnt fel a távolban, mire ijedten pattantam fel.
- Na nekem mennem kell, mert ha Gally észreveszi, hogy meglógtam kicsinál. - köszöntem el.
Thomas csak intett egyet, én pedig sietősre vettem a lépteimet.

Sziasztok! Tudom sokat késtem a résszel, de sajnos a februári fizika vizsgákra nagyon sokat kell tanulnom. Emellett gőzerővel dolgozok az új történetemen, de most az is lassabban halad mint terveztem.
Minden esetre, próbáltam ma egy hosszabb részt hozni nektek, szombaton pedig a The Roads In Detroit-ból is lesz új rész.
Puszi❤️