The Maze

16

Reggel nem kifejezetten lelkesen vonszoltam ki magam a Dobozhoz, a találkozómra Minhoval.
Lelkiekben már készültem az agymosásokra és leszidásokra amiket kapni fogok tőle a közös munkánk során.

Minho maga elé meredve, a lábával dobogva várt rám. Amikor észrevett - tőle nem túl megszokott módon - hatalmas mosolyra húzódott a szája.
- Jó reggelt Zöldfül! - köszöntött.
- Hát neked meg mitől van ilyen bökött jó kedved? - morgolódtam.
Minho arca hamar átcsapott gúnyosba és lesajnálóba.
- Rájöttem, hogy mostantól én vagyok a főnököd. - felelt.

Na mit mondtam... Mostmár biztos, hogy agyon fog szivatni.

Inkább nem is válaszoltam, csak sóhajtottam egy nagyot és elengedtem a fülem mellett a megjegyzést.
- Na gyere - fordult meg -, még dolgunk van indulás előtt.
Követtem egészen be az erdőbe, ahol elértünk egy fa viskóhoz. Egyből feltűnt, hogy ezt még nem láttam, Alby sem mutatta meg a körbevezetésen.
- Ez a térképszoba. - magyarázta meg Minho - Csak a Futárok tudnak róla.
Kinyitott az ajtaját és beléptünk.
A kis szoba közepén egy asztal állt, mellette fiókos szekrények sorakoztak. Az asztalon egy hatalmas térkép állt, mellette ceruzák és rádírok sorakoztak.
- Ez az Útvesztő. - mutatott a kiterített A3-as térképre.
Közelebb léptem hozzá és végig futtattam rajta a tekintetem. Volt egy középső része, körülötte pedig külön zónákat jelöltek és beszámozták őket. Az egyik végében egy sziklát ábrázoltak, amiről Alby beszélt még az első napomon. Azt mondta, ha nem tartom be a szabályokat onnan taszít le.

Kedves, mi?

- Ez az egész? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott Minho.
Ezt nem értettem.
- Szóval, feltérképeztétek az egész Útvesztőt, de mégsincs meg a kiút? - kérdeztem elfojtott hangon.
- Ez a gondunk... - sóhajtott.
Azt hittem viccel. Hiszen már meg kellett volna találniuk a kiutat, ha egyáltalán van.
- Azt mondod, hogy itt ragadtunk? - kezdtem bepánikolni.
- Nem, természetesen nem. Van egy út, csak még nem találtuk meg. - tiltakozott határozottan.
Nem kötekedtem tovább. Hirtelen olyan törékeny, apró dolog lett a remény és nem akartam én szét törni.
Minho halkan sóhajtott egyet, majd folytatta.
- Minden nap lerajzoljuk az Útvesztő, hogy legyenek térképeink. Ezeket a fiókokban tartjuk dátum szerint rendezve. - mondta - Valamint...
A fejével a szoba másik végébe intett, mire megfordultam, de semmi különöset nem tudtam felfedezni.
- Valamint? - ismételtem.
Hallottam, hogy türelmetlenül fújtat egyet, majd mellém lépett és a fejemet a kezei közé fogva a szoba egyik sarka felé fordított.
Erősen koncentráltam, majd észre vettem. Egy csapóajtó volt a földön.
Minho felnyitotta és lesétált a lépcsőn egy szobába, én pedig követtem.
A polcokon kések és lándzsák sorakoztak, valamint egy nagy szekrény állt az egyik falnál, aminek nyitott ajtaja mögött futócipők sorakoztak.
- Azta. - csupán ennyit sikerült csak kinyögnöm.
- Erről a szobáról csakis kizárólag a Futárok tudhatnak. - mondta ellentmondást nem tűrő hangnemben.
Bólintottam, jelezve, hogy tudomásul vettem, nem mondom el senkinek.
- Az Útvesztőbe inkább csak kisebb fegyvereket viszünk, amikkel még tudunk futni, de a Siratók ellen is alkalmasak. - magyarázta.
- Ezeket ti csináltátok? - néztem végig a polcokon.
- Nem mindet. - rázta meg a fejét - Van amit az Alkotók küldtek. A cipőink is tőlük vannak.
Minho a szoba másik oldalán álló szekrénybe mutatott.
- Csak úgy küldték őket? - kérdeztem amíg átsétáltunk oda.
- Ha berakunk egy cetlit a Dobozba arról, amire szükségünk van általában a következő alkalommal felküldik amiket kértünk. - itt sóhajtott - Persze plazma Tv-t nem adtak.
Megforgattam a szememet.

Istenem, fiúk...

- Biztos valaki egy lányt kért és azért küldtek téged. - gúnyolódott.
- Haha, már majdnem nevettem. - durcáztam.
Minho elvigyorodott, majd kihúzott egy fiókot és elővett belőle egy okosórát.
- Ez nagyon fontos. El ne hagyd, mert akkor halott vagy. - mondta komoly hangon.
- Rendben. - vettem el tőle, majd azonnal fel is tettem a csuklómra.
Büszkén pillantottam rá. Ilyet még csak az Elöljárók és a Futárok kezén láttam, nem jutott ám mindenkinek.
- Még ne örülj ennyire, majd ha életben maradsz a Nap végére is. - szólt be Minho, amikor észre vette az arckifejezésemet.
Azonnal komor lettem.
- Kösz. - szűrtem ki a fogaim között.
- Na ezt vedd fel, tegyél el egy kis vizet és élelmet aztán indulunk. - nyomott a kezembe egy pár cipőt és egy hátizsákot.

Serpenyőtől kaptam egy kulacsot és némi ennivalót, elraktam még pár kést és felvettem a sportcipőt. Már szinte kész voltam, amikor eszembe jutott valami. Lepillantottam magamra és elégedetlenül dobolni kezdtem a lábammal.

Hát ez kényelmetlen lesz.

- Most mi van bökött? - türelmetlenkedett Minho.
- Hát... - kezdtem, elgondolkodva, vajon ezt mégis hogy kéne közölnöm vele - kéne egy sportmelltartó.
Minho rám pillantott, hirtelen elöntötte az arcát a pír, aztán gyorsan elfordult.
- Milyen hisztisek a lányok... - fújtatott és azzal egy pillanat alatt kiviharzott a Térképszobából.
Meglepetten néztem utána.

Ez mi volt?

Összeszedtem a cuccom és utána mentem.
Az ajtó előtt Thomas és Newt várt rám, de Minhot sehol se láttam.
- Mi történt? Minho csak úgy elvágtatott. - mondta Thomas.
- Fogalmam sincs. - ráztam meg a fejem.
Newt odaadta a kis nasit amit Serpenyőtől koldult nekem, majd elkísért minket a déli kapuhoz, ahol Minho várakozott.
Newt megfogta a vállam és gyengéden maga felé fordított.
- Aztán bököttül vigyázz magadra, mert ha nem dühös leszek. - szólt rám viccelődve.
- Igenis! - mosolyogtam.
Szorosan átöleltük egymást, aztán a kapu felé fordultam.
A falak megmozdultak, nekem pedig végig futott a hideg a hátamon.

Miért érzem, hogy ennek rossz vége lesz?

Hajjajj emberek, Marie a következő részben már az Útvesztőben fog futkosni. Ti is úgy izgulok, mint én?😅