Elkezdődött az éjszaka. Teresan kívül, aki a Dutyiban éjszakázott, mindenki elbújt a Táborban. Mivel a legtöbben kint szoktak aludni, így alig volt hely, de senkinek sem az volt a legnagyobb gondja, hogy kényelmesen elfért vagy sem.
Én Newttal, Thomassal, Minhoval és Albyval kerültem egy szobába. Engem és Thomast külön Alby osztott be ide, mivel rajtunk akarta tartani a szemét. Feszült csendben várakozunk a sötétben, csak a Tisztáson masírozó Siratók zúgása hallatszott. Annak ellenére, hogy a halál küszöbén táncoltunk, nekem csak az járt a fejemben, amit Teresa mondott arról, hogy az Útvesztő egy kód és hogy én valakinek az oldalán állok. Nem értettem honnan tudhat ilyeneket, de úgy éreztem, hogy fel kell használnunk ezeket az információkat.
- Beszéltem Teresaval. - törtem meg a csendet, mire mindenki rám nézett.
- Azt mondta, hogy az Útvesztő egy kód. - mondtam, közben eldöntöttem, hogy a másik dolgot még nem osztom meg velük.
- Ezt nekem is mondta. - bólintott Thomas - Talán rosszul álltunk hozzá a dolgokhoz. Lehet nem a kiutat kéne keresni, hanem valami elrejtett megfejtést.
Newton látszott, hogy elgondolkodik egy pillanatra. Végül még nem mondott semmit, csak Albyra nézett.
- Te mit gondolsz? - kérdezte tőle, de ő nem szólalt meg, hanem továbbra is a padlót bámulta. Úgy tűnt nagyon elveszett a gondolataiban és az arckifejezéséből ítélve nem lehettek valami kellemes gondolatok.
- Én egyet értek Thomassal. - válaszolt helyette Minho - Abba kéne hagyni az önsajnálatot és csinálni valamit mielőtt meghalunk.
Erre már Newt is egyetértően bólintott.
- Összegyűjtök egy csapatot. - folytatta a futár - Ők majd böngészhetik a térképeket míg mi eltöltünk pár napot az Útvesztőben.
Alby felkapta a fejét. Nagyon nem tetszett neki amit Minho mondott.
- Pár napot? - kérdezett vissza.
- Igen. Most, hogy nem záródnak be a kapuk nincs értelme visszajönnünk éjszakára. Ideje megnézni, hogy mi történik amikor elmozdulnak a falak, hátha felfedi magát egy kiút. - érvelt Minho.
- Dehát itt van nekünk a Tábor. Egyébként is, nem hiszem, hogy bárki szívesen kint éjszakázna. - rázta meg a fejét Alby.
- Én csatlakozom Minhohoz. - jelentettem ki és most az egyszer nem lettem leszidva amiért ki akarok menni az Útvesztőbe.
- Én is. - bólintott Newt - És biztos vagyok benne, hogy Tommy is. Sőt, a legtöbb futár így fogja gondolni.
- Te, a rossz lábaddal? - hitetlenkedett Alby, de aztán legyintett - Tudod mit? Csinálj amit akarsz.
- Mintha lenne más választásunk. - bukott ki belőlem hirtelen, de gyorsan elhallgattam és nem hagytam, hogy a harag kijöjjön belőlem, hiszen biztos voltam benne, hogy Alby csak arra vár, hogy valamilyen ürüggyel letaszíthasson a Szikláról.
A fiú szikrázó szemekkel nézett rám, de a tekintete egy pillanat alatt megváltozott, mintha megbánta volna amit mondott.
- Sajnálom. - mondta - Csak nagyon kikészített az átváltozás. A fenébe is, már rég le kellett volna mondanom a vezérségről...
Visszafojtott lélegzettel néztem Newtra.
A francba.
- Nem! Nem úgy értettem. - védekezett Alby amint rájött, hogy mi hagyta el a száját - Nem fogok mindent a nyakadba zúdítani nyugi. - intézte a szavait Newthoz - Csupán nem bízom magamban. Azt hiszem azt kéne tennem amit ti mondtok.
YOU ARE READING
The Maze
FanfictionTeresa után újabb lányt küldenek a Tisztásra. Ő volt a kód, ő volt a végső változó. Marie - mint mindenki más - a Dobozban ébred. Fogalma sincs hol van, vagy ki volt ő ez előtt. Azt sem tudja, hogy minden az ő érkezése után fog megváltozni. //A tört...