The Maze

10

A tű előkerült a dobozából, Clint pedig - az egyik Kóronc - lefertőtlenítette Thomas karját, majd vért vett tőle.
Én csak ámultam azon, hogy milyen fejlett dolgok vannak itt, ahhoz képest, hogy egy Tisztáson álló, fából tákolt épületben vagyunk.
- Mit kezdtek ezzel?- érdeklődtem.
- Leküldjük a dobozban, az Alkotók pedig elemzik és visszaküldik a leleteket.- felelt Clint készségesen.
Ettől csak méginkább leesett az állam. Elég abszurdul hangzott, hogy vérmintákat küldözgetnek azoknak, akik idezárták őket meghalni.

Vagyis... minket.

Miután a Kóronc végzett a dolgával Thomasnak adott egy vattakorongot, majd elpakolta az eszközöket.
- Mostmár csak vérnyomást kell mérned, meghallgatnod a szívverését és leápolnod a sebeit, ha vannak. Az adatokat írd fel a jegyzetfüzetembe. Ezután ugyan ez lesz Minhoval is. Ha segítségre van szükséged, Albynál leszek.- adta ki az utasításokat, aztán kiment a szobából.
Thomassal egymásra néztünk.
- Előre is bocsi, ha valamit elrontok és megöllek.- mondtam mire felnevettünk.
Elővettem a vérnyomás mérőt és a karjára állítottam.
- Mondani akartál valamit.- emlékeztettem.
- Hallottalak az éjszaka. Telepatikusan.- jelentette ki Thomas.
Erre egyből felkaptam a fejem. Addig nem gondoltam, hogy ez lehetséges lesz.
- Akartam válaszolni, de... nekem nem ment.- sóhajtott.
Hirtelen felindulásból erősen koncentrálni kezdtem a fiúra és arra az érzésre, ami éjjel zajlott le bennem.
Most is hallasz? kérdeztem.
- Hogy csináltad?- hökkent meg.
- Nem tudom.- mosolyodtam el elégedetten.
A gép csipogott párat, jelezve, hogy készen van, én pedig felírtam a számokat a füzetbe.
Miután levettem a karjáról a pántot, óvatosan Thomas szemébe néztem.
- Milyen volt odakint?- kérdeztem halkan.
Thomas maga elé meredt.
- Fel se fogtam, csak cselekedtem... csak akkor kezdtem félni, amikor újra biztonságba kerültem.- válaszolt.
Egy ideig néma csendben ültünk, ő pedig továbbra is maga elé meredt.

Kellett nekem beleütni az orrom.

Elővettem a fiókból a sztetoszkópot és Thomas mögé lépve felhúztam a felsőjét és meghallgattam a szívverését.
- Sajnálom...- nyögtem ki.
- Nincs mit.- jelent meg halvány mosoly az arcán, aztán magához húzott és megölelt.
Miután szétvaltunk eltettem a sztetoszkópot és elővettem pár vattapamacsot és a fertőtlenítőt.
Thomas vállán egy csúnya horzsolás volt, amit elkezdtem leápolgatni.
- Futár akarok lenni. Ki akarok innen jutni.- szólalt meg hirtelen.
Leraktam a vattát az asztalra és visszaültem elé.
- Mi?- kérdeztem vissza, nemes egyszerűséggel.
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de muszáj. Érzem, hogy annak kell lennem.- magyarázkodott.
- Ki akarod magad nyiratni?- értetlenkedtem.
- Ha az éjszakát is túléltem, a nappalt is túl fogom.- mosolyodott el újra.
- De akkor vigyázz magadra bökött.- vigyorodtam el- Amúgy meg Minho lehet nem is venné hasznodat és nem választ be.
- Te ennek örülsz?- vonta fel a szemöldökét.
- Csak kevésbé aggódok.- mondtam.
Felálltam és elpakoltam magam után, majd Thomasra néztem.
- Most menj és pihenj.- borzoltam meg a haját.
- Igenis asszonyom.- bólintott.
Kimentem a szobából, hogy megkeressem Clintet.

Minho unott képpel várt rám a szobában.
Hozzá Jeff kíséretében érkeztem - aki elég észrevehetőn bámult engem.
Elővettem a tűt, hogy megtisztítsam, Minho arcára pedig kiült a rémület.
- Csak nem félsz egy kis szuritól?- nevettem fel, amikor észre vettem a reakcióját.
- Attól félek, hogy a te kezedben van a tű!- meresztette ijedten a szemeit az említett eszközre.
Gúnyosan elvigyorodtam, majd a Kóronc felé nyújtottam a fecskendőt, akinek ismét majdnem kiestek a szemei a bámészkodástól. Ez láthatóan nem tetszett Minhonak.
- Ne nézz már rá így böködék!- mordult rá Jeffre, aki ijedtében kikapta a fecskendőt a kezemből és lesütötte a szemét.
Amíg levette a Futár vérét én türelmesen vártam a soromra, aztán gyorsan ki is ment.
- Jól megijesztetted.- néztem utána.
- Szívesen.- fortyongott Minho, rosszalló pillantást vetve felém.
- Köszi.- mosolyogtam rá.
Ugyanúgy megmértem a vérnyomását, felírtam az adatokat, majd elővettem a sztetoszkópot. Minho kérdés nélkül levette a felsőjét és az asztalra tette. Válasz képpen csak megforgattam a szemeimet és nekiláttam a dolgomnak.
A szívverése aránylag gyors, de egyenletes volt.
- Sokat idegeskedsz mostanában?- gúnyolódtam.
- Ilyen plottyfej közelében, mint te ez nem csoda.- flegmázott.

Egoista.

Dühösen az asztalra dobtam a sztetoszkópot.
- Akkor csináld meg magadnak.- förmedtem rá.
Elléptem tőle, de a csuklóm után kapott és visszahúzott.
- Mondták már, hogy bosszantó vagy?- durcáztam.
- Képzeld, pont most.- válaszolt.
Fújtatva a fertőtlenítőért és a vattáért nyúltam. Belemártottam a korongokat a csípő folyadékba, majd a fiú mögé léptem.
Minho izmos háta tele volt kisebb-nagyobb sebhelyekkel. Finoman kezdtem áttörölgetni a vattával, de néha - ha ügyetlenkedtem - az izmai összerándultak a csípő fájdalomtól.
- Ezeket mikor szerezted?- kérdeztem lerakva a fertőtlenítőt.
- Az évek során az Útvesztőben. Amikor összetalálkoztam pár Siratóval.- mesélte.
Szótlanul elpakoltam a dolgaimat, majd Minho ölébe ejtettem a pólóját.
- Meg ne fázz.- szóltam oda cinikusan.
- Azt hittem már be se szólsz és csalódnom kell.- vigyorodott el.
Halvány mosoly suhant át az arcomon, aztán kisétáltam a folyosóra, hogy megkeressem a Kóroncokat.

Clintet és Jeffet a szemközti szobában találtam meg.
Kopogás nélkül nyitottam be.

Ott volt. A lány...

Eszméletlenül feküdt az ágyán. Hosszú fekete haja kiengedve terült szét a mellkasán, ami lassan emelkedett fel-le.

Teresa?

- Mi az Zöldfül?- zökkentett ki Clint.
- Végeztem.- hebegtem.
Jeff készségesen ugrott elém.
- Keresünk neked egy feladatot.- nézett rám kedvesen, majd intett, hogy kövessem.
Sokkos állapotban léptem a folyosóra.

Teresa...

Sziasztok! Sajnálom, hogy kicsit összecsapott lett a rész, de nagyon el vagyok havazva a tanulnivalókkal.
Viszont, mivel mindjárt karácsony, érdekelne, hogy olvasnátok-e egy karácsonyi külön kiadást? Ha igen, jelezzétek commentben.
Puszi❤