The Maze

13

Eltelt pár nap mióta Thomas először járt az Útvesztőben Futárként. Nem tagadom, hogy eleinte betegre aggódtam magam miatta, de Minho megnyugtatott - azt mondta, Thomas gyors és találékony, tud magára vigyázni.

Mint minden reggel, ma is Newttal elkísértük őket a kapuig.
A fiú lent várt a Tábor előtt. Amikor meglátott, mosoly terült szét az arcán és újonnan kialakult szokásunk szerint megölelt.

És mint mindig, ma is majd' kiugrott a szívem.

- Jó reggelt. - engedett el.
- Volt jobb is. - durcáztam, mire kérdőn nézett rám, így gyorsan hozzá tettem - Nem tudtam aludni, ugyanis az egyik kedves szomszédom borzasztóan hangosan szuszog.
Newt kedvesen kinevetett, majd lassan elindultunk a Térképszobához ahol a két Futár már várt minket.

Milyen tökéletesek lennének a reggeleim, ha nem kéne Minho arcát bámulnom...

A kedves említett látványomra elégedetlenül mordult fel, mire én megforgattam a szemeim.
- Reggelt, bököttek. - vigyorgott Newt, akinek ma feltűnően jó kedve volt.
- Reggel van, de nem jó. - jelentette ki Minho, miközben feltűnően engem nézett.
- Nekem is kellemesebb lenne, ha a nagy arcod nem takarná ki a napot. - vágtam vissza.
Beszólásomat csak egy lesajnáló pillantással nyugtázta, ami - ha lehetséges - mégjobban felidegesített.
Newt és Thomas unottan figyelte a kis harcunkat, lassan kezdett nagyon elegük lenni belőlünk.
- Ha befejeztétek a marakodást, lassan indulni kéne, idő van. - szólt közbe Thomas, és mintha csak megérezte volna, a falak pontosan abban a pillanatban mozdultak meg.
- Valaki nagyon pontos. - jegyezte meg Newt.
Thomasra néztem és halványan egymásra mosolyogtunk.
Megindultunk a déli kapu felé. Newt előkotorta az ételt a kis táskájából, amit minden reggel kicsempész a fiúknak a konyhából.
- Serpenyő rajta kapott és csak ennyit tudtam kiharcolni. - nyomta Minho kezébe a kissé szűkösebb adagot.
- Ez is valami. - vette el a Futár.
Én nem igazán értettem, hogy minek van ez...

Amúgy is kapnak kaját, akkor meg?

Miután mindketten elrakták a kis nasijukat, Thomas hozzám lépett és szorosan átölelt.
- Vigyázz magadra. - öleltem vissza.
Miután jól megszorongattam elengedtem és újra egymásra mosolyogtunk.
Ezután Minhora néztem, de végül inkább nem mondtam semmit.
A két fiú az Útvesztőbe befutva eltűnt a szemünk elől.
Newt kérdőn rám nézett.
- Reggeli? - tette fel a költői kérdést.
- Reggeli. - bólintottam nevetve.

Elsőkként értünk az ebédlőben, ahol Serpenyőtől megkaptuk az adagunkat. Miután helyet foglaltunk neki is láttunk, közben a szemem sarkából láttam, hogy Martin lépett be. Szinte egyből észre vett és összemosolyogtunk.
Kiderült, hogy egész rendes és kicsit sem hasonlít a többi Építőre.

Habár párszor még bepróbálkozott nálam...

Leült azt asztalunkhoz a reggelijével.
- Sziasztok. - köszönt.
Newt csak biccentett egyet, én viszont visszaköszöntem.
- Hol hagytad a kis barátaidat? - faggatta a szőkeség.
- Nem a barátaim, csak együtt dolgozunk. - érkezett a válasz.
A megismerkedésünk után hamar kiderült, hogy Martin sem rajong Gallyért és a kis csapatáért.
Hirtelen Chuck termett az asztalunknál és ő is helyet foglalt. Velünk reggelizik, mióta Thomas Futár lett.

Nevetve ettük a reggelinket míg hallgattuk, hogy Martin hogyan szúrt ki Gallyvel tegnap viccből, amikor az említett jelent meg és csupa kedvességből kirántotta a széket Martin alól. A fiú kapálódzva esett a földre.
- Gally! - kiáltottam az Építőre miközben felpattanntam a helyemről. - Fogd vissza magad!
- Nagy lett a szád, Zöldfül. - nézett a szemembe, majd tovább vonult a társaival.
Eközben Newt felsegítette Martin majd az Építők után nézett.
- Pöcsfej. - jegyezte meg.

Aznap Newt a kerthez osztott be, és csatlakozott hozzám segíteni. Az elöljárő, Zart nagyon rendesek tűnt, és végig türelmesen kezelte ha bénáztam.
- Nem hittem volna, hogy van időd ideiglenes vezetőként kertészkedni. - néztem Newtra, miközben egy gereblyével szerencsétlenkedtem.
-Sokszor segítek itt. Nagyon szeretem a kertet, meg sokkal jobb veled tölteni az időt, mint a többi Elöljáróval. - felelte a fiú.
Elmosolyodtam.
- Tényleg jó kis hely ez. - ismertem el - Habár én az állatok közelségét kedvelem a legjobban.
- Akkor nem lesz belőled sem Nyeső. - nevetett, közben az ásóját a földbe szúrta és rá támaszkodott.
- Hát az biztos. - nevettem én is. - Bár nem tudom, hogy mi lesz belőlem. Idáig mindenből béna voltam.
- Hát még kipróbálhatod magad Serpenyő mellett. Hátha a szakácskodás az álommunkád. - biztatott.
- Lehet. - bólogattam.

Pedig szívesebben kertészkedtem volna vele minden nap.

- Bár én örülnék ha mégis a kert mellett maradnál... - tette hozzá.
Mosolyogva néztem fel rá.
Aztán megláttam a távolban Minhot és Thomas, aki kifáradtan, a térdükre támaszkodva álltak a nyugati kapuban - most érték vissza.
Minho minket figyelt. Az arcára aggodalom ült ki, de egy pillanat alatt haragba csapott át.
Határozott léptekkel indult meg felénk én pedig meglepetten Newtra néztem.
- Mi van Minhoval? - kérdeztem tőle, mire ő is a Futár felé pillantott.
- Nem tudom? - értetlenkedett.
Minho gyors léptekkel közeledett felénk, majd pillanatok alatt ott is termett.
- Newt, össze kell hívni egy Gyűlést. - itt rám nézett - Miatta. - jelentette ki, és azzal a lendülettel tovább is ment.

Miattam?