The Maze

11

Nemsokkal a reggeli után már a Tábor egyik épületének bejárata előtt ültem.
Newt összehívta a Gyűlést, hogy megbeszéljék mi lesz Thomassal.
Az ujjaimat tördelve fel-alá járkáltam.

Ami nyilván hülye ötlet, hacsak nem akarok órákig kardiózni...

Sóhajtva lehuppantam a fűbe, amikor Chuck jelent meg a távolban felém - inkább a kunyhó felé - igyekezve.
Mikor odaért ő is leült, nem messze tőlem.
- Szia.- köszöntem rá.
- Hello...- motyogott valami válasz féleséget.
- Te Chuck vagy, igaz?- kezdeményeztem beszélgetést.
Felpillantott és a szemembe nézett.
- Igen, Zöldfül.- bólintott.
- Ne hívj így, nevem is van! Marie vagyok.- szóltam rá.
- Tudom.- mondta- Mindenki tudja. Nem nehéz megjegyezni az egyetlen lány nevét.
Megszakította a szemkontaktust és elmeredt a távolba. Csend telepedett közénk.
A tiszttársak nyüzsgése lassan olyan megszokottá vált, hogy szinte nem is hallottam a zajaikat, csak figyeltem ahogy végzik a dolgukat. Közben szétáradt bennem a nyugalom, és most először éreztem otthonosnak ezt a helyet.

Marie? hallottam hirtelen.
Összerezzentem és egyből szétnéztem, keresve azt aki nekem szólt.
Marie, hallasz? a fejemben beszélt.
Thomasnak sikerült a telepatikus kommunikáció!
Hallak! Mesélj, mi történik? válaszoltam gyorsan.
Minho azt akarja, hogy én legyek a Futárok Elöljárója! a hangján egyszerre érződött a meglepettség és az izgatottság.
Elkerekedtek a szemeim.
Hát ez... kezdtem, de mellettem Chuck megköszörülte a torkát.
Felé kaptam a fejem.
- Ti jóban vagytok Thomassal, nem? Gondolom most is miatta vagy itt. Tuti bejössz annak a bököttnek.- mondta.
A szemeivel érdeklődve vizslatott a válaszomra várva.
Marie, ott vagy? hallottam Thomast.
- Én nem gondolom így.- válaszoltam Chucknak, lezárva a témát.
Itt vagyok. Ez hihetetlen... nem gondoltam volna, hogy Minho ilyen nagylelkűen lemondana a posztjáról. feleltem a másik fiúnak is.
Gally nincs oda az ötletért. ismertette a történéseket.
- Azért ne lepődj meg ha rádhajt.- szólt közbe ismét Chuck.
Ezúttal választ nem kapott, csak egy elhallgattató pillantást.
Éppen válaszoltam volna Thomasnak, amikor az ajtó kivágódott és kiviharzott rajta a furcsa szemöldökű fiú, aki tegnap próbált belémkötni.
Ez mi volt? faggattam azonnal Thomast, miközben riadtan néztem a fiú után.
Ő Gally. Kicsit összekaptak Minhóval. magyarázta Thomas.
Hát azt látom. mondtam, még mindig Gally után nézve.

Egy ideig csendben üldögéltünk Chuckkal, amikor végre ismét kinyílt az ajtó és elkezdtek rajta kiáramlani az emberek.
Egyből felpattantam és Thomas után kezdtem kutatni a tekintetemmel. Kisvártatva ő is kilépett a kunyhóból.
Amikor meglátott minket Chuckkal egyből odalépett.
- Futár lettem.- jelentette ki, minden féle körítés nélkül.
Chuck lemondóan sóhajtott.
- Belőled hiányzik a halálfélelem, bökött.- mondta.
Thomas elengedte a füle mellett, inkább rám nézett a reakciómra várva.
- Ha nem vigyázol magadra, szétrúgom a segged.- mosolyodtam el.
- Akkor már jobban járnék egy Siratóval.- viccelődött.
Az egyik kifelé igyekvő elöljáró majdnem letarolta a jobb vállamat. Ahogy utána néztem Minho szokásos közömbös arcával találtam magam szemben, majd meg sem szólalva tovább ment.

Tuti direkt volt.

- Bocsi, hogy megzavarom a kis csevegéseteket,- lépett hozzánk Newt- de szükségem van Mariere.
Elnézést kérően néztem Thomasra és Chuckra, majd követtem a szőkeséget.
Szótlanul sétáltunk a falig, ahol Newt megtorpant.
- Ez egy beavatási módszer. Sajnos elég sok plotty összejött mostanában, úgyhogy csak most került rá sor.- ahogy ezt ecsetelte, előhúzott a háta mögül egy kést.
- Remélem nem akarsz megölni.- poénkodtam vigyorogva.
Newt annyira nem értékelte a viccemet, csak a kezembe nyomta a kést és a falra mutatott.
Lassan odafordultam és szemügyre vettem. Az összes fiú neve bele volt vésve. Alby, Minho, Newt, Thomas, Chuck... és még sok más akit nem ismertem még. Aztán szembejött néhány, ami át volt húzva.

Bele se akarok gondolni, velük mi lett...

Newtra pillantottam, aki csak bátorítóan bólintott.
A szürke kőhöz léptem és belevéstem a kést. A kezem kissé remegett az erőlködéstől - nem volt könnyű megkarcolni a falat - így a betűk bizonytalanul halványan rajzolták ki a nevemet.
Mikor végeztem hátrább léptem és megcsodáltam a mesterművemet.
- Habár a vicced bököttül szar volt- kezdte Newt- attól még kedvellek. Jól mutat ott a neved.
A szemem sarkából láttam, hogy mosolyog.
- Szerintem én is.- húzódott széles vigyor az arcomra.
- Szerinted is jól mutat ott a neved?- nézett rám Newt.
- Én is kedvellek. - néztem a szemébe.
Zavartan elnevette magát.
- Akkor jó.- mondta.
Aztán elfordult és visszasétált a dolgára, majd én is követtem a példáját, hiszen ma a Lögybölőkhöz lettem beosztva.

Csodás... legalább ott lesz Chuck.

Vacsorára a duci kisfiúval kimerülten - és nem sok étvággyal - érkeztünk meg.
Thomashoz ültünk, annak ellenére, hogy Minho is ott pöffesztett az egoista képével, mivel elhatároztunk, hogy koccintunk a kinevezésre.
Lehuppantam a Futárok Elöljárójával szemben, Thomas és Newt közé.
- Milyen volt a Lögybölőknél?- kezdte a csesztetésemet Minho reflexből.
- Jobb, mintha veled kellett volna töltenem a napot.- vágtam vissza csípőből.
- Ahelyett, hogy leszeditek egymás fejét, inkább koccintsunk Tommyra, és az elkövetkezendő szenvedéseire a falak mögött.- nyúlt egy üveg után Newt, amiből sorba kezdett mindenkinek töltögetni.
- Vigyázz az itallal, elvileg Gally titkos receptje.- suttogta Thomas a fülembe.
Amikor Newt végzett, egyszerre nyúltunk a poharainkért.
- Tommyra.- hajtotta le az italt Newt, aztán mi is hasonlóan cselekedtünk.
Elfintorodtam az ízétől.
- Mi ez?- kérdeztem.
- Nem gyengéknek való pia.- közölte Minho.
Kihívóan néztem a szemébe miközben az üvegért nyúltam, hogy kitöltsek egy újabb adagot magamnak.

Le mert gyengézni? Na csak figyeljen...

Sziasztok!
Szeretnék elnézést kérni a sok késésért, mentségemre szóljon, hogy egy újabb történeten dolgozom.
Remélem még maradt itt valaki és nem mentetek el mind.😔
Kárpótlásul a következő részre pár napon belül számíthattok!
Puszi❤

Ui: Csak kíváncsiságból... kivel shippelitek Mariet?😏