The Maze

20

Reggel a kapuban búcsúztam el Thomastól és Minhotól mielőtt az Útvesztőbe indultak, ahova ismét nem követhettem őket.
Newttal még néztük ahogy eltűnnek az első kanyarnál, majd egyszerre néztünk a másikra.
- Reggeli? - kérdezte beelőzve engem, mire nevetve bólintottam.
Annak örültem, hogy nem vesztünk össze, de a azért volt bennem egy kis szomorúság, mert nem mehettem vissza a falak mögé.

Szokásunkhoz híven mi érkeztünk elsőként, majd Chuck és Martin is csatlakozott hozzánk. Ebből a szempontból jó volt, hogy nem voltam többet Futár - az alatt az idő alatt alig találkoztam velük.
- Jól vagy? - szólított meg Martin halkan. Nem értettem miért suttogunk, de én is úgy tettem.
- Persze. - biccentettem.
- Már tegnap beszélni akartam veled, de elég elfoglaltnak tűntél. - mondta, itt Newtra vetett egy gyors pillantást, majd rám kacsintott.
Erre forróság szökött az arcomba, gyorsan félre kellett pillantanom, hogy ne vegyék észre.
Eközben Chuck valami viccesen mondhatott, hiszen Newt felnevetett.

Nagyon aranyosan nevet...

Néztem a fiúkat közben mosolyogtam és rájöttem, hogy nélkülük nem tudnék mit kezdeni magammal.
- Mit szólnál ahhoz, ha ma Serpenyőhöz osztanálak be? - fordult felém Newt - Vagy akár pihenő napot is kaphatnál, hiszen tegnap bökött szar napod volt...
- Nem, a szakácskodás jó lesz. - ráztam meg a fejem.
- Rendben, akkor reggeli után odakísérlek hozzá. - bólintott, majd folytatta az evést.

A konyha nagyon otthonos volt és Serpenyő is szimpatikus volt már az elejétől fogva, így örültem, hogy ma vele dolgozhattam.
Figyeltem, ahogy magyarázza, mi hol van és hogy milyen recepteket szokott elkészíteni. Ezt ugyan megnehezítette, hogy Newt közben folyamatosan figyelt minket a konyha küszöbén ácsorogva, a tekintete pedig lyukat vájt a hátamba.
Serpenyő befejezte a magyarázást, aztán felém fordult.
- Most rád bíznám a mosogatás, de mivel jófej vagyok, most még nem zargatlak ezzel. Az ebédre másfél óra múlva kell elkezdenünk készülődni. - mondta, közben én bólogattam.
Elcsendesültünk és csak álltunk ott, mint az idióták.
- Még van másfél órád, gyerünk, tűnés! - intett Serpenyő, mire mosolyogva sarkon fordultam és Newttal együtt hagytam el a konyhát.
A karámok felé vettük az irányt.
- Úgy érzem ez a munka tetszeni fog. - jegyeztem meg.
- Ennek örülök. Szükséged van egy kis nyugalomra. - mosolyodott el.
- A futárkodással se lett volna bajom. - vontam vállat, közben a szemem sarkából figyeltem a reakcióját.
- Ezt már megbeszéltük. - rázta a fejét.
- Tudom... Csak bepróbálkoztam hátha. - sóhajtottam.
A Táborból Jeff lépett ki és a tekintetével keresett valakit, majd ahogy meglátott minket, felénk igyekezett.
Newt is észrevette, így megtorpantunk.
Jeff gyorsan odaért hozzánk és nem finomkodott, egyből belevágott.
- Alby felébredt. - lihegte.
Newttal egymásra néztünk.
- Thomassal és Marievel akar beszélni. - tette hozzá a Kóronc.
- Tommy csak ebéd után ér vissza. - rázta a fejét Newt, közben láttam rajta, hogy még nem esett le neki.
- Newt... Alby felébredt. Jól van. - ismételtem.
Jeff intett a fejével, hogy menjünk már, így követtük őt egészen Alby szobájáig.
A fiú csukott szemmel feküdt az ágyban, de érkezésünkre felült - gondolom nem aludt.
- Alby. - lépett hozzá közelebb Newt.
- Menj ki, csak Marievel akarok beszélni. - közölte mogorván a másik fiú.
- De... - Newt értetlenkedett.
Alby nem volt jó kedvében.
- Menj ki. - nyomatékosította mondandóját.
A szőke fiú felsóhajtott, rám pillantott,  majd kettesben hagyott minket.
Félénken közelebb léptem az ágyhoz.
- Tudom ki vagy. - Alby hozzám beszélt, de nem nézett rám - Te és Thomas...
- Nem értem miről beszélsz. - hebegtem ijedten.
- Olyan szörnyű az élet kint. Itt kell maradnunk. - miközben ezt mondta, a hangja elcsuklott.
Nem tudtam mit mondhatnék. Nem is értettem miről beszél.
Hirtelen kitisztult az arca és végre a szemembe nézett.
- Te meg Thomas... Ott voltatok. És az a lány... De miért küldtek ide? Hiszen... - itt elakadt, majd egy pillanat alatt elborult a tekintete, a fejét hátra dobta, kezeit a nyakára szorította és fojtogatva dobálta magát az ágyban.
- Newt! - olyan hangosan ordítottam, ahogy csak tudtam.
A fiú egyből be is rohant, egy pillanatra megtorpant a látvány miatt, de a következő pillanatban gondolkodás nélkül ugrott és megpróbálta lefeszíteni Alby kezeit a torkáról.
- Jeff! - kiabáltam tovább segítségért, mert nem tudtam magam rávenni, hogy megmozduljak.
Erre a segélykiáltásra viszont már nem érkezett senki. Még néztem pár másodpercig, ahogy Newt erőlködik, majd kelletlenül Alby másik oldalára álltam és én is húzni kezdtem a kezeit.
Ketten sikerült lefejtegetnünk az ujjait, majd Newt a mellkasára térdelt és lefogta a karjait.
- Befejezted? - kérdezte lihegve.
Alby tekintete ismét tiszta volt és olyan gyengének tűnt, hogy el se tudtam hinni, hogy volt az előbb akkora ereje.
- Nem tudom mi történt... Mintha nem én irányítanék. - suttogta.
Newt lassan leszállt róla.
- Sajnálom. - motyogta Alby.
- Megijesztettél bökött. - túrt a hajába Newt, majd mély levegőt vett - Most pihenj és ne csinálj hülyeséget.
Alby csak bólintott, majd az oldalára fordult.
Newt gyengéden megfogtam a karom és az ajtó felé húzott.
- Newt. - szólt utánunk Alby - Vigyázz a térképekre.
Ezután kiléptünk a szobából.

...

Teresat figyeltem. A mellkasa békésen emelkedett fel-le.
- Jól vagy? - kérdezte Newt, aki a falnak dőlve szintén az ájult lányt figyelte.
- Csak lesokkolt. - sóhajtottam.
- Csak az átváltozás hatása, majd rendbe jön. - vigasztalt.
- Nekem kéne téged nyugtatni, a te barátod. - fordultam a fiú felé.
- Te láttad, ahogy magának esik. - felelt.
Elléptem Teresa ágya mellől.
- Mintha nem is lett volna a maga ura. - számoltam be a megérzésemről - Thomas is beszélni fog vele?
- Ezek után nem hiszem. - Newt ellökte magát a faltól.
A tekintetem önkéntelenül Teresara siklott.
- Ismerem. - suttogtam.
Newt is a lányra nézett, majd ismét rám.
- És Thomas is. Van valami, ami nem stimmel veletek és ezt Alby tudja. - gondolkodott hangosan.
- De nem mondta el, inkább fojtogatva magát. - hitetlenül a plafonra meredtem.
Newt kinyitotta az ajtót és kilépett rajta, én pedig követtem.
- Pihenj, majd beszélek Serpenyővel, hogy holnap mész csak hozzá. Én megnézem Albyt. - azzal a másik szoba felé indult egyedül hagyva.
Feldúlt volt, amit megértettem.

Utána kéne mennem...

Lemondóan hagytam el a Tábort, hiszen tudtam, hogy úgyis elküld, ha utána megyek.