The Maze

26

Newt felszisszent mikor a vattát lassan a sebére nyomtam.

- Bocsi. - kértem elnézést.

Egyik kóroncot se tanáltuk, valószínűleg vagy a tűzzel vagy Albyval voltak elfoglalva, így nekem kellett ellátni Newtot. Nem mintha nagyon bántam volna, örültem, hogy így alakult.

Párszor körbe tekertem a fiú homlokán a gézt, majd betűrtem a végét reménykedve, hogy nem fog szétesni.

- Jól vagy? - kérdeztem, miközben magam alá húztam az egyik széket és ráültem.

- Persze. Miért ne lennék? - bólintott Newt, de a hangja bizonytalan volt.

- Nem győztél meg. - jegyeztem meg óvatosan.

Nem akartam bosszantani, vagy pofátlan lenni, ezért egy pillanatra megbántam amit mondtam, de Newt csak sóhajtott és az ölére meredt.

- Nem tudom, hogy mit érezzek. Bököttül nagy szerencse, hogy nem lettek oda a térképek, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy valamit kideríthetünk belőlük. - vallotta be.

Kicsit közelebb húzódtam, kezem pedig az övére fektettem.

- Nem adhatjuk fel. Biztos van valahol egy kiút, csak még nem találtuk meg. - biztattam.

- Remélem igazad van.

Newt a szemembe nézett én pedig észre vettem, hogy milyen közel vagyok hozzá. Megijedtem és inkább gyorsan hátrébb húzódtam.

- Mennyi lehet az idő? - kezdtem keresni valamilyen fényforrást, de a lelécelt ablakokon nem szűrődött be fény.

- Francos szürke ég miatt teljesen elvesztettem az időérzékem. - Newt az órájára nézett - Még van pár óra ébresztőig, még lefeküdhetsz.

- Nagyon fáradt vagyok, de azok után ami Gallyvel történt... Nem biztos, hogy el tudnék aludni. - felkönyököltem az asztalra.

- Talán neki kéne látni a térképeknek. Ha valaki nem bírja elmehet napközben is aludni, nem lesz napfény ami zavarná. - Newt elhúzta a száját ahogy a mondat utolsó felét kimondta, majd felállt.

- Ez jó ötlet... - kezdtem pont amikor Thomas berontott a szobába nyomában Minhoval. Meglepetten kaptuk feléjük a fejünk.

- Végre megvagytok. - sóhajtott megkönnyebbülten.

- Elmondanád mi folyik itt? - bosszankodott Minho, úgy tűnt ő sem lett beavatva a dolgokba.

- Ki kell engednünk Teresat. - jelentette ki Thomas.

- Már ne haragudj Tommy, de a barátnőd az utolsó dolog ami most izgat. - tápászkodott fel Newt.

Egyet kellett értenem Newttal. Eleinte ugyan különös kötődést éreztem Teresa felé is, de mióta beszélgettünk a Dutyinál megváltozott a hozzáállásom. Olyan furcsán viselkedett, mintha rejtegetne valamit, egy fontos információt, ráadásul rólam.

- Előbb a térképeket kéne megvizsgálni. - válaszoltam Thomasnak kicsit kedvesebb hangnemben, mint Newt.

- Épp ez az. Beszéltem vele és szükségünk van a segítségére. - kérlelt minket.

- Mit tud amit mi nem? - morgott Minho.

- Csak bízzatok bennem. - sóhajtott Thomas, majd elindult kifelé és intett, hogy kövessük.

Habár mind elleneztük az ötletét kivétel nélkül követtük a Dutyihoz. Teresa eltűnt a szobában uralkodó sötétségben, de biztos voltam benne, hogy hallgatózik.

- Nem bízok benne. - tette keresztbe a karjait Minho, és abban is biztos voltam, hogy őt meg nem érdekli, ha Teresa hallja.

- Együtt eszeltük ki a tervet. Szerinted segítene, ha áruló lenne? - próbált érvelni Thomas.

- Nem úgy volt, hogy ő indította el a végzetet? - kérdeztem és komolyan meglepett, hogy mennyire ellenszenvessé vált számomra a lány.

- Csak össze volt zavarodva, azért mondta. És mit csinálna, ha elengedjük, leszúr mindenkit? - erősödött tovább.

- Na jó... Engedjük ki, kíváncsi vagyok arra a nagy tervre. - vette elő a kulcsot Newt, majd párat kattant a zár és kitárult az ajtó.

Teresa rosszalló tekintettel mért mindenkit végig, amikor kilépett a rácsok mögül.

- Mindent lehet bentről hallani gyökerek. - mondta.

- Milyen kedves kislány. - sóhajtott Newt - Na menjünk már.

Thomas és Teresa előre mentek, Minho pedig végig meredten bámulta a lányt, nem bízott meg benne.
A fiúk a térképeket a fegyver raktárba dugták el, erről pedig - mostmár Teresat is beleszámítva - csak hátán tudtunk.

Newt felkapcsolta a lámpát, Minho pedig már nyúlt is a dobozok után.

- Mi a terv? - törtem meg a csendet.

- Ugye arról már beszéltünk, hogy az Útvesztő egy kód lehet. - kezdte Thomas - Arra gondoltunk, hátha betűket akarna kiadni a falak mozgása.

- Évek óta nézegetjük őket, észre vettük volna ha valamit betűznének. - rázta meg a fejét Minho.

- Talán másképp kéne összehasonlítani őket, nem az egymás utáni elmozdulásokat hanem a szektorokat egymással. - magyarázott tovább Thomas, aztán az asztalhoz lépett - Könnyebb lesz, ha megmutatom.

Kivett pár térképet, az asztalra fektette őket és egy ideig csak nézegette a lapokat.

- Kéne olló, fekete filc vagy ceruza meg... Sütőpapír. - mondta.

Akkor esett le, hogy mit akar. Rá mosolyogtam és bólintottam, hogy tudja, értem mit szeretne és jó ötletnek tartom.

- Kézműveskört fogunk tartani, vagy mi? - értetlenkedett Minho.

- Szerezz filceket meg ollót, mi megyünk a sütőpapírért. Azt hiszem tudom, mit szeretne. - mosolygott Newt is.

Nagyon sokat késtem a résszel, bocsánat. Igyekszem gyorsan írni, de elég sok dolgom van... Sajnálom, hogy nem tudom tartani a szerdai határidőket, de próbállak nem sokáig rész nélkül hagyni titeket.❤️