A démoni szerelem

2.rész

Reggel az ébresztőm nem más, mint a madár csicsergés volt szinte pár centire a fejemtől. Mit ne mondjak erre kelni enyhe szívinfarktus. Nem azért, mert ott csicserget hozzám ha nem azért, mert ott volt nagyon közel hozzám egy ijesztő madár.
- Ohh bazdmeg. - ugrottam hátra egyet.
Plusz ahogy feküdtem a párkányon az ablak része megnyomta az arcom. Szóval valószínűleg egész nap egy csíkkal fogok mászkálni az arcomon.
Miután sikerült feltámaszkodnom az oda ragadt székről magam elmentem zuhanyozni mivel este nem tehetem ezt meg. Gyors választottam ruhát amiben gondoltam tölteni fogom a napom hátra lévő részét és mivel nem terveztem sehova se menni, ezért valami kis laza ruhára gondoltam.
- Hmm... Talán ezt.. - néztem szúrós szemekkel egy rövid nadrágra. Nem szeretem a rövid nadrágokat, de most az egyszer kivételt tehetek.
- Jó ez lesz az. Meg az. - nyúltam egy fekete póló után. Kiterítettem az ágyra a rövid gatyát meg a pólót aztán neki álltam alsóneműt is keresni. Miután azzal is meg voltam, mentem fürdeni.

Egy félóra múlva kész is lettem haj mosással együtt ami kész csoda.
Szokásom akár egy órát is bent tölteni. Gyors felöltöztem, haját száritottam és mentem le reggelizni.
- Jó reggelt. - köszöntem anyunak.
- Neked is. - mondta sürőgve- forogva a konyhában.
- Azuma? - kérdeztem kíváncsian mivel még nem találkoztam vele.
- Már elment.
- Mikor?- kérdeztem összeráncolt homlokkal.
- Hát úgy körülbelül 6-7 fele.
- Ohh értem. Jól bírja. - néztem furán.
- Nem mindenki alszik 10-11 óráig mint te. - nézet rám szörnyűlködve.
- Nem az én hibám. - magyaráztam a dolgokat.
- Tényleg jól aludtál? Mi az a csík az arcodon? - nézte az arcom kíváncsi szemekkel.
- Öhm ablak. Ott aludtam.- néztem jobbra - balra a szemeimmel.
Anya csak erre nevetett, hogy még is, hogy aludhatam ott.
- És legalább kényelmes volt? - nevetett még mindig.
- Naa szerinted? Amúgy is enyhe szívinfarktust kaptam. - mondtam sóhajtva.
- Hogy veled mik történek már reggel.-mosolygot rám.
- Hát jaa. Amúgy ti is szoktátok hallani, hogy valaki furulyázik? - váltottam egy olyan témára amiből nekem is hasznom lehet. Meg érdekelt is a dolog. Lehet csak ketyos vagyok ez minden.
- Furulyát? Nem. Én nem hallottam. Mikor? - nézet rám anya a sürgés - forgást befejezve.
- Hát este. A cseresznyefáktól.
- Ott a pataknál a fákra gondolsz? - nézet rám furcsán, mint aki megörült.
- Aham..
- Én nem hallotam. - legyintett el a témát. - Eljössz velem vásárolni? - mosolyodot rám az én drága anyukám pedig már tudta mi lesz erre a válaszom.
- Perszee.. Hogy nem. - kacsintotam rá.
Utáltam vásárolni tök mindegy mit kellett venni.
- Nee légy ilyen. És ha elrabolnak? - nézet rám kutya szemekkel.
- Így jártál. - vontam meg a vállam. Majd a reggelit befejezve elindultam vissza a szobámba haladva.
- Úgy is vissza hoznak. - kiabáltam vissza a konyha felé.
- Gonosz vagy. Nem ezt mondod ha majd nem lesz anyád. - próbált rám hatni. És mit ne mondjak sikerült. Nem ő tette rám ezt a befolyást csak rájöttem ki kéne mozdulnom egy kicsit meg szét kéne néznem mi hol van.
Így felmentem hozztam pár dolgot és indultam közölni anyuval, hogy elkisérem.
- Ahhjj...jövök én is. - mondtam szánakozva.
- Naa ez a beszéd. Mindjárt indulhatunk. - mosolygot.
- Jól van. Csak siess. - sürgetem, mert nem volt kedvem ott állni, mint egy deszka. Plusz mire elkészül a jó asszony lemegy a nap.
- Naa indulhatunk!
- Nagyszerű.
Kilépve a házból kellemes szél jött felém. Tökéletes idő volt még rövid nadrágba is. A piac tőlünk 15 percre van sétálva. Addig nézelödtünk a kirakatokba, külön - külön féle üzletek soraiban. Nagyjából memorizáltam mi hol van. Láttam egy nagyon aranyos ki kávézót is ahova mindenképp be akarok majd menni.

A piacra érve megvettük amit kellett és ott is nézelödtünk. Sok minden volt az embereknél különféle dolgokkal. Persze rengetegen voltak a piacon.
Ezután indultunk haza is, amit abszolút nem bántam, mert már fájt a lábam nagyon. Ennyi sétától már a lábam is lefogyott egy kilót.
15 perc után ismét otthon, édes otthon volt. Ahogy léptünk be a panelház ajtaján megint furulya hangot hallotam. Ő játszik. Újból.
Nem érdekelt, hogy lerohad a lábam kíváncsi voltam kijátszhat ilyen gyönyörű dalokat.
- Anyaa, mindjárt jövök csak még elmegyek a patak felé sétálni. - mondtam türelmetlenül.
- Ohh.. Jólvan. Vigyázz magadra.
- Jojo.
Ezzel indultam is a patak felé. A muzsika egyre hangosabban és hangosabban szólt. Közel voltam már hozzá.
Ahogy haladtam és haladtam valamiért egyre izgatótabb lettem, mint egy kis gyerek amikor ajándékot kap. De hirtelen abba maradt és én megálltam. Próbáltam fülleni hát ha meghallom, de nem így lett.
Egy kicsit körül nézve senkit nem láttam.
- Hmm.. Nem szól már és nincs itt senki. Lehet meghallot? - tűnődtem el.
- Naa mindegy. Menjünk vissza.
Pár perc után haza értem és mentem a szobámba pihentetni a lábaimat mielőtt leszakadna.