A démoni szerelem

42.rész

- Amida Rui készen állsz?- fogta meg a saját kardját.
- Te már halottan állsz. - mosolyodtam el.
- Itt jövök!!- rontott felém és a kard csapás, ami jött eltűnt.
- Jobban figyelj.- suhant el mellettem majd erős hátba rúgással a földre estem. Picsába is!! Túl jól mozog az öreg.
- Enyje!! Ilyen gyenge vagy? Kelj fel!!- rúgot belém. Francba!! Már most fájnak a bordáim.
- Most melegítek csak be.- állok fel.
- Helyes. Mutassd mit tudsz!!
Ha én támadok előbb az sem jó. Kevesebb az esélye, hogy jól jövök ki. De talán...az én oldalamra jön a szerencse.
Azt tudom, hogy gyors és hirtelen támad. Ha várok meg találom a rést a pajzson. Hadd fáradjon csak ki.
Az előbbi eset miatt most jobbra húzom a kardot.
Neki támadok jobbra húzva, de kivédi.
- Cseles. - majd lök egyet és csap. Folyamatos csapások jönnek jobbról és balról is. Védekezek, de ez így nem lesz jó. Közben a szeme se rebben.
Újabb csapás balról viszont nem tudok kitérni előle így a karomat vágta meg.
- Látom ösztönzés kell. Ren!! Hozz ide a lányt!- jött ki a sötétből egy izmos középszerű fickó.
- Biztos nem eng...- kelt védelmére Azuma, de egy ütéssel elintézte.
- Akhio!!- kiabáltam oda gyors, hogy védje meg Lilyt.
- Nem érsz hozzá.- szegezte Rennek a fegyverét. Hátra pillantot apámra, amolyan beleegyezés gyanánt.
- Intézd el.- utasította és Rennek ez bőven elég volt. Most ők vívtak csatát.
Kihasználva ezt a pillanatot míg nem figyel támadtam minden erőmmel csapásokat mértem rá. Nem hagyjom, hogy bárki is hozzá érjen. Meg akarom védeni. És azzal, hogy ezt gondolom még erősebb lettem.
Ez apám arcára is kiült a meglepődés néhány másodpercre majd elmosolyodot.
Érzem, ahogy a vérem egyre jobban pezseg és a testem lángol. Ölni akarok. Csak ez van a szemem előtt a vágy. A vágy, hogy megöljem az előttem lévőt.
Át fogok változni démoná. Máskor elnyomom ezt az érzést, de most szabadjára engedem és ennek a bennem lévő szörny nagyon örül. Izzik a szemem, a karmaim nőnek és a szemfogaim egyre nagyobbak. Igazi szörny.
- Nocsak...ilyet is tudsz?- vigyoródot el.
Nem válaszoltam. Csak vágtam a levegőt reménykedve, hogy őt fogom. Most érzem az erőm.
Egy jobb csapással sikerült megvágnom majd egyrúgás és egy válldöfés.
- Meg fogsz halni.- sziszegtem.
- Ennyitől nem.- rúgot egy erőset, hogy neki estem a falnak. Időm se volt feleszmélni már jött az oldalamba az égető szúrás.
Annyira elvakítót az ölés, hogy puszta kézzel- nem érdekelve mennyire vágja a tenyerem- ki akartam húzni a kardot.
- Marad!- taposot rám erősen. Annyira, hogy vért köhögök.
- Le a kalappal. Tudod Rui a fiam vagy szóval választhatsz. Vágjam le a fejed vagy a nyakad szúrjam át?- tűnődött el.
- A te fejed előbb fog elválni a nyakadtól.- a karom szabadságát kihasználva arcon karmotam, ahogy csak tudtam.
- Picsába!!- kiabálta el magát. Rögtön leengedte a védelmét. Kihúztam a kardot és egy jól irányzot ütést mértem rá. A földbe süllyesztem. A vérszomj azt mondja, hogy üsd, ameddig mozog míg lélegzik. Csak ütőm és ütőm az ökleimet már vér borítja teljesen.
- Rui állj le!!- valaki. Valaki szól. De nem tudom abbahagyni.
- Ruii!!!- áhh ezt a hangot ismerem. Ez Lily. Meg kell védenem.
- RUIIII!!!- Lily. Istenem, de szeretem. A vörös köd már kezd eltűni a szemem elől végül meg láttom a művemet. Apám arcán egy nagy karmolás étlenkedig az egyik szeme majdnem, hogy kikaparva. Fel van dúzadva és vérben ázik.
Most, hogy kezdek visszaváltozni már érzem a fájdalmat és légszomjat.
- Én mondtam, hogy megöllek nem?- néztem rá meg fogva a kardom markolatát. Él még. Nyöszörögve fordítja felém a fejét.
- Nem...fogsz..megölni.- hunyoróg rám.
- Matsukiért.- lendítem fel a kardot, de
egy újabb szúrást érzek. Majd nem a szívem.
- Te is velem halsz.- vigyoródot el.
Francba!!
- Ég veled Kazuhide!- vágtam le a fejét.
Végre megtoroltam Matsukit. Végre mindenek vége. Rogytam térdre. Bárcsak nem néztem volna le magamra. Csak úgy folyt a vérem hiába szorítottam le a kezemmel. Minden vérben ázik. Egyedül ő nem.
- RUIII!!
- Rui- sama!!
- Ruiii!! Ne aludj!- rázogatja valaki a vállam. Ahogy fölém hajol érzem a sós könnycseppeket. Alig látok, de így is kirajzolódik az alakja, a csillagása, a fény. Túlságosan is fényes. Úgy érzem nincs jogom, hogy az enyém legyen, nincs jogom bemocskolni a tisztaságát.
Pontosan ezért fogok vele élni.
- Az én..fényem.- fogom meg az arcát.
- Csak ne aludj el kérlek!!- szipog hangosan.
Már nem bírom úgy érzem most végem.
- Ruiii!!!RUII!!!
- Lily- san mennünk kell!!
-RUIIII!!!Nem...- semmit nem hallok már. Semmit.

Csup csup csup
Az előző részben kijavítottam a hibákat, amik elégé szembe tűnőek voltak szóval szégyelem magam, hogy nem vettem észre őket:((  sorry..
Valamint már csak 2 rész van vissza 😳😳👏 és remélem jó lett ez a rész a harcolos rész miatt tudjátok ez nem az én műfajom😂 ettől függetlenül remélem élvezhető volt❤

Vigyázzatok magatokra❤❤