A démoni szerelem

11 rész

Másnap reggel Azuma ráncigálja a tarkarom, hogy kelljek fel.
- Lily ébresztő! Mennünk kell! Egy, kettő. - de mintha a falnak beszélne. Nem akarok felkelni és aludni akarok.
- Hagyjál.. Alszok. - mondtam reketes hangon majd próbálom visszahúzni magamra a takarót. De csak próbálom. Nagyon eltökélt.
- Nem, nem alszol. Idő van. - mondta határozott hangon.
- Ahhjj.. Még csak reggel fél hét van.
- Igen tudom. Nem ezért vettem ki szabadnapot, ahogy te se. - erre a kijelentésére már felé fordultam és kezdtem ébredezni.
- Nekem ma suli van. - szemeimet összehúzdtam és szúrós pillantást vetettem rá.
- Nem nincsen. Te mindig ilyen nehéz eset vagy? Vagy szimplán lassú fel fogásod van? - tünődött el.
- Anyának mit fogsz mondani? - kérdését ignoráltam. Le sem tagadthatja, hogy Rui barátja. Mindkettőjükben a szarkazmus ott van. Már mint remélem, hogy az.
- Azt mondtam neki, hogy kirucanunk Hokkaido-ba. Hogy jobban össze szokjunk. - rántott vállat.
- Te ravasszabb vagy, mint hittem. - tünődtem el én is.
- Fél démon vagyok. Ezen ne csodálkozz. Na kelj fel és hét kor indulunk. Ilyenkor a szellemvilágba este van és pezseg az élet. - kihúzta magát majd elindult kifele, hogy elkészülődjek. Az ajtóhoz érve visszafordult és egy maszkot adót a kezembe. - Ezt ne felejtsd el felvenni! Csak, hogy ne tudják ki is vagy valójában. Buta lények is vannak ott szóval ne aggódj. Ha az egyik nem vesz észre a másik se fog. - ezzel becsukta az ajtót.
Fáradtságomra elmentem zuhanyozni, kicsit fel frissülni, mert valahogy éreztem nehéz nap elé nézek.
Amint kész lettem az öltözködésre esett a sor. Nem igazán tudtam mit is kéne felvennem. Szoknyára gondoltam, de félek túl kitűnék a tömegből így egy feket gatya, szürke póló mellett voksoltam.
Sminkelni nem akartam így az kimaradt. Készen létem után mentem is le. Azuma már kész volt és a kávéját iszogata egy cigi kíséretében.
- Mehetünk? - nézet rám. Szemében ott volt a megkönnyebbülés, hogy hamar kész lettem.
- Mehetünk. De még nem reggeliztem.
- Majd ott eszel.
- Oh, jólvan. - vontam vállat.

Az ajtón kilépve a cseresznye fák felé mentünk, ahol Rui és én először találkoztunk.
- Fogd meg a kezem. - utasított. Kicsit furán néztem bár szót fogadtam.
Hisz Azumára egy mostoha apaként tekintek sehogy máshogy.
Elmormort valamit és a fa törzse egy kapu tárult elénk.
- Woww.. Ez nem semmi. - döbbenetem az eget surrolta.
- Maszkot tedd fel és mindig maradj mellettem. Érted?
- Igen főnök.
Ezzel átléptünk a kapun. Egy kis utcán találtuk magunkat. Ahogy kiértünk az utca nagyobb lett. Mindenhol árusok, lampionok világították meg a teret. Az emberek.. Bocsánat.. Fura szerzetű lények sokasága tömörült az utcákon.
Nézelődtem volna még, de az Azuma nem akart egy helyben állni és várni mire kibámészkodom magam. Kezemet fogta továbbra is most már erősebben. Gondolom az lény áradat elsodorhat. Különböző illatok kusztak az orromba miközben mentünk. Hol étel, hol szaké, hol pedig egyes lényeké. Fura az biztos.
Azuma ment elől én meg utána. Addig mentünk míg nem egy kisfogadoba értünk. Vagy is azt hittem fogadó.
Inkább vendéglő.
- Jó esetét Azuma- sama. - köszönt kedvesen egy kis hölgy.
- Jó estét Ria. Rui merre van? - kérdezte kedvesen a kis hölgytől.
- Rui - sama az előtérben van ittas állapotban. Szeretem a gazdát, de az egész alkohol készletet megisza. Minden egyes nap új készletet kell rendelni miatta. - magyaráza a hölgy indulatosan ugyan akkor aggodással is. Közben a kezét a szája mellé tette és úgy mondta.
Várjunk.. Mi az, hogy gazda?
- Pedig mondtam, hogy ne igyon mikor jövök. - rázta meg a fejét majd nevetett egyet.
- Rui - sama már csak ilyen.
- Na igen. Mi most megyünk Ria.
- Rendben. - ezzel a hölgy sarkon fordult és elment. Szinte olyan volt ez a beszélgetés mintha itt se lettem volna. Durva.
- Gyere keressük meg.
Persze ameddig ott álltam körül néztem. Kicsi helynek tűnik ugyan akkor tágas is. Sárga falak olyan mintha mostanában festeték volna le. Itt is sokan voltak bent, de nem az tömörülés féle. Ahogy beléptünk egy előtér tárult elénk. Onnan baloldal egy recepció, jobboldal meg egy helyiség, ahol asztalok voltak, gondolom az az étkező. A bejárattal szemben pedig még egy szoba, ahol Rui tartkozkodhatot, mert hallottuk a hangját meg persze Azuma ismeri már a járást. Ahogy mentünk oda egy lépcső is vezetett felfele ott már csendesebb volt a terep. Ott a szobák lehetek. Festmények a falon, világos van, tágas helyiségek az emberek elférnek kényelmesen szóval lenyűgözö az egész.
- Rui itt... - Azuma hirtelen megállt az ajtóba és lederemedt. Először nem láttam semmit, de aztán bárcsak ne láttam volna.
Rui ott smárolt egy lánnyal, akinek farka van meg füle és az ölében ült közben ez nem elég neki. Még ott van másik öt ugyan olyan füles lány.
- Khm.. Kuyaszellemek. Ragaszkodó típusuak. Khm.. - köhögöt majd láttam ahogy felém sandit a reakciómat figyelve.
- Ahaa..persze, akkor én meg unikornis vagyok. Ezt.. Áhh mindegy. Nem érdekel már.. - fújtam ki a levegőt. Mérges lettem és fájt. Szeretem Ruit.. Azt hiszem. De.. Áhhh.. Mindegy. Bonyolult.
- Gyere menjünk be. - fogta meg a kezem és húzott befele.
- Rui.. Khm.. - köhögöt, feltűnően hangosan. És csoda történt. Az a ribanc végre elszakadt Rui szájától.
Rui meg csak babán nézet ránk. Persze engem nem ismert fel a maszk miatt. Jobb is így.
- Mit akarsz Azuma? - tárta szét a karját várva a választ. Mint aki most unja már az egészet. Az a ribanc meg már kiszállt az öléből.
- Baszki, te hívtál, hogy valamit meg kell beszélnünk. - hitetlenkedet Azuma.
- Jaa, hogy az. Jó, gyere a másik szobába.  És ki van veled? - mutatott rám összehúzot szemekkel.
Kicsit beparáztam, hogy lebukok. Sőt már izzadni is elkezdtem.
- Ő egy jó barátom. Aki majd beszélni akar veled. - nézet rám.
Sokkot kaptam. Nem akartam beszélni vele. Biztos nem. Utálom már.
- Chh akar a hóhér. - fordítottam el a fejem oldalra.
- Hmm.. Igen? - lépett közelebb hozzám Rui. Megremegtem. Az ujja az álam csúszott. Csak szememet látja ezzel nyugtattam magam.
Mélyen a szemembe nézet. Éreztem, ahogy szinte a lelkembe lát én meg elvesztem a fekete szemeibe, amiben vágyakozás sóvárog és szomorúság.
- Hmm.. Ismerős az illatod. - szippantot a nyakamhoz közel. Pír szökött az arcomra.
- Nem találkoztunk még. - próbálkoztam elhaló hangon.
- Biztos Lily? - sugtotta a fülembe.
Lebuktunk.
- Gyere. - karon ragadott Azumával együtt és mentünk be a szobába.

- Ti normálisak vagytok? Azuma téged külön megkértelek ne hozzd ide ezt picsogit. - Rui tombolt. Már úgy 10 perce.
- Mi az, hogy picsogi? - háborodtam fel.
- Jól hallod.
- Naa nyugi. - próbálta Azuma elsimitani a dolgokat és a fejét vakarta.
- Te meg egy nőcsábász. Jött volna ki a nyelve a seggeden. - kiabáltam neki.
Ekkor kopogtak... És a baj ezután jött csak.