A démoni szerelem

33.rész

Rui szemszög:

Kifulladva értem Lily-ék lakásához, ahol senki nem volt.  Tárva nyitva volt az ajtó, ami azt jelenti kibaszotul elkéstem. Francba!! Hova vihete Matsuki? Gyerünk Rui gondolkodj!! Kevés az idő Lily meg lehet szenved. Ha csak erre gondolok érzem, ahogy elönt a düh.
Csak egy hely van, ahova vihete. Ahol nem jár senki és eldugot helyen van. A régi gyár épület a város szélén. Igen ott lesz érzem. Gyors elindultam kifele közben felhívtam Asato-t, hogy jöjjenek minél előbb utánam.
- Akhio! Gyertek a régi raktár épület felé.- mondtam hadarva.
- Rui! Mi történt? Elvitte, igaz?- szólalt meg rögtön.
- Igen, el. De már úton vagyok. Egy 10 perc és ott leszek.- futottam még mindig. Minél előbb ott kell lennem.
- Rendben. Vigyázz magadra! Sietünk, ahogy tudunk.
- Akhio!- álltam meg egy pillantra.
- Igen?
- Ha velem bármi történe Lilyre figyelj. A te gondjaidra bízom.- muszáj bebíztosítanom őt és magamat. Ha meghalnék, akkor úgy tegyem, hogy tudom ő vele minden rendben lesz.
- De nem lesz. - szólalt meg pár másodperccel később. - Minden rendben lesz. Tudom, hogy te vagy Matsuki fog ma életben maradni. De ha nem is te lennél Matsuki mindenképpen ma meghal. Garantálom!- felelt kicsit dühös, aggódo hanggal.
- Köszönöm!- majd bontottam a vonalat. Nem lehetek Akhio-nak elég hálas, amiért mellettem van. Miután Asato-t megöltem ő saját magától mellém állt. Kérnem se kellett. Én meg befogadtam. Akhio a jobb kezem, tanácsosom, barátom.
Nem lehetek elég hálás, amiért mellettem van.

A gyárépület előtt állva elfog az izzgatottság, a düh, a kétségbeesés, a szerelem és szomorúság egyvelege. Meg a félelem. Ha bemegyek mit fogok látni? Mit fogok hallani? De legfőképpen mit fogok érezni mikor Lilyt meglátom véresen és mikor az öccsémet megölöm? Muszáj. Mindent csak muszáj.
Elindultam befele. Elég nagy épület, hol a francba lehetnek?
Egyre beljebb és beljebb haladva meghallok egy sikolyt.
- Lily?- néztem magam elé megszólalva és rohantam a hang felé. Le egészen egy földalatti helyre. Újabb sikolyt hallodtam. Egy nagy fém ajtó mögül jön. Kicsaptam az ajtót teljes erőmből és az a düh, ami volt bennem még tovább fokozodot haraggal és bosszúval keverve.

Ott feküdt lekötözve vízesen és véresen. A combjából folyt a vér, ahogy a teste többi pontjából is. De még az arcáról is. Ez csak én miattam van! A kurva életbe!!
- Lily!!!- indultam el felé kiabálva a nevét. - Lily!!!!
- Ohh pont jókor jöttél.- lelkesedet az öccsém. - Éppen kiütőte magát szegényke. Bevallom kicsit bedurvult a buli, de hát mindig is nagy buli arc voltam.- nevetett fel egy undoríto vigyorral.
Ahogy látam az arcát még jobban elfogot a düh. Éreztem, ahogy a testem minden porcikája lángol. Csak idő kérdése és átváltozom.
- Mond miért Matsuki?- kérdeztem hitetlenkedve. Persze tudtam az okát, de akkor se értettem miért kell ilyenre vetemedni. Mindezért nem őt okoltam sokkal inkább az apámat. Hezitálás nélkül metszeném el a torkát. Ebben biztos vagyok.
- Hmm...lássuk csak.- tűnődöt el vagy is inkább úgy tett. - Elöszőr is én mondtam, hogy mindent tönkreteszek körülöted és elveszem azt, akit szeretsz. Én megmondtam Rui.
Viszont ma az egyikünk meg fog halni vagy csak majd fog. Ki tudja?-  mosolyodot el sejtelmesen majd folytatta:
- Rég ott várok erre. Talán arra, hogy végre te ölj meg bátyám vagy én téged. Felemelő érzés csak bele gondolni is. - nézet mélyen a szemembe. Azokkal a hideg és rideg szemekkel. Amitől az ember azt érzi, hogy megfagy. Legszívesebben eltűne csak, hogy ne kelljen belenéznie. De én nem féltem már tőle. Már nem.
- Megfoglak ölni. Amiért bántottad Lilyt. Amiért zűrt okoztál nekem. Tudom, hogy te voltál, aki fegyvereket adott el az ayakashiknak azért, hogy lázadjanak fel. - szorítottam ökölbe a kezem. Ha Lilyre nézek elönt a méreg. De még muszáj kibírnom. Kellenek a válaszok. És az is benne van, hogy az öccsém. Nem akarom megölni a lelkem mélyén ha egyáltalán van még. Hisz annyi vér tapad rá.
- Ez nem teljesen igaz.- ingata a fejét. - Én csak közvetítő vagyok bátyus. Nem én mozgatom a szálakat.- vont vállatt.
- Akkor még is ki a faszom?- kiabáltam rá. Hisz azt hittem már mindent tudok, de erre kiderül még se. Elegem van ebből a szarból. Tényleg nem élhetek csak egyszerűen boldog életet? Tényleg ennyire nem érdemlem meg?
- Derísd ki. Viszont örömmel csevegnék még, de érzem a társsaid jöttét. - forgatott a kezében egy kést.
- Nem menekülhetsz el!!- indultam el felé mikor Lily nyakához tartotta a kést. Megálltam.
- Csak lassan. Ma senki vére nem folyik. Na jó ez hazugság.- nevetett fel beteg módon. Lilyire gondolt, aki már véres volt tetőtől talpig.
- De ma nem harcolunk Rui.- komolyodot el. - Sok mindent nem tudsz. Például apád hol van.- kacsintot rám.
- Hol van? Matsuki!! Tudod hol van?- döbbentem le és hihetetlenül hangzot. Tudja hol van? Összejátszanának? De még is miért? Mit jelent ez az egész?
- Jó úton haladsz Rui. Már csak az a kérdés mikor rakod össze a kirakost. Viszont egyszer megküzdünk mikor mindent helyre raksz.-  nézet a szemembe majd elemelte Lily torkától a kést, aki még mindig mozdulatlanul feküdt. Hirtelen a combjába szúrta a kést és villám gyorsan elszaladt majd felugrot egy kupac doboz tetejére és ki az ablakon. Nem tudtam mit tenni. Francba is!! Most Lily az első aztán a többi.
- Istenem édesem!- simogatam meg a véres arcát. Kihúztam a kést aztán kikötöttem. Felkaptam reménykedve a többiek már kint várnak. Hála az égnek igazam lett.
Miközben kifele mentünk számtalan kérdés fogalmazodott meg bennem. Apám élt valahol. Matsuki tudja. Ő közvetítő és megmondta nem ő mozgatja a szálakat. Szóval apám tenne keresztbe? Ő a bűnős? És Matsukit miért használja fel?
Elmélkedésemet Asato szakította félbe:
- Rui!- láta meg Lilyt a karomban majd biccentett egyet felém. Akhio nem a szavak ember, de az arckifejezése mindig elárulja mit érez. Jelenleg szomorúan biccentet és sajnálta a dolgokat, amik Lilyvel történtek. Hisz ő semmiről nem tehet. - Rendben lesz ne aggódj.- fogta meg a vállam egy pillantra.
- Yuki itt van?- kérdeztem kétségbe esve. Most ő kell ide.
- Persze hozztam ő is. Yuki!!- kiabált Akhio. Hol van már az a ribanc? Túl sok vért fog veszteni!
- Itt vagyok ragyogok.- kötötte fel a haját mikor jött felénk.
- Legalább most legyél komoly bassza meg!- mondtam idegesen.
- Igen is kapitány!- tisztelget.
Megáll az eszem ettől a nőtől.
- Elég csúnya, de kezelhető. Egy fél óra kell.- nézet rám már komolyabban, amire én csak biccentettem jelezve, hogy megértettem és csinálja.
A seb fölé emelte mind a két kezét szemét behunyva tartotta majd mondta a maga szövegét. Yukinak gyógyító ereje van, ami ritka egy kincs.
A kisebbeket már el is tűntette szinte, mint ha szinte ott se lett volna. Szépen haladt én meg végre elengedtem egy mélyről jött sóhajt. Minden rendben lesz. Pár méterrel odébb mentem ne zavarjam Yukit.
A gondolatok megint hol föl, hol eltűntek a fejemben. Újból át kell néznem az összes levelet, amit Nao-sannak írt. Hát ott lesz valami rejtett utalás hol is van. Vagy lehet valami felet átsiklotam volna? De min?
Ha megtudnám találni Matsukit, ami persze nem könnyű, mert mindig vándóról szinte állandó mozgásban van.
Őszintén ott tartok, hogy nem tudom mit csináljak. Merre kéne mennem? Már a földön feküdve emésztettem magam mikor Akhio ült mellém.
- Nem tudom mi történt bent, de látszik, hogy megviselt és nem csak Lilyre értem. Valamit megtudtál igaz?- nem nézet rám csak az üres semmibe néztünk, aminek kifejezeten hálás voltam. Biccentettem.
- Apáddal kapcsolatos ugye?- újból biccentettem.
- És nem tudod merre igaz?- fura volt, hogy így bele látott Akhio a fejembe. Örültem, hogy nem kell magyarázkodnom mi volt bent. Na nem, mint ha tartoztam volna elszámolással csak hát egy csapat vagyunk.
- Van egy haverom a sárkanynegyedben. Ha gondolod elmegyünk és megkérdezük egy- két dologról. Ő mindent tud és a képessege a jövőbe látás valamint ha szerez egy mintát valakitől legyen az egy hajszál, vér, köröm, ruha darab, amin esetleg rajta van az illata, akkor meg tudja mondani éppen merre jár a bárányka.- nézet rám most az elöszőr. Ez jó ötletnek tűnt. Vegre haladunk valamit.
- Egyenlőre jó ötlet. Aztán meglátjuk mink is van.
Viszont akkor ez az ügy piorítást élvez igaz?- tettem fel most én a kérdést. Nem sodórhatom még nagyobb bajba Lilyt. Szenvedet már eleget. Meg akarom védeni.
- Valahogy úgy. Azt javaslom kicsit távolódjatok el egymástól. Csak addig míg ki nem derítjük mit akar a hóbortos apád.- kelt fel mellőlem mire én csak elmosolyodtam a ,, hóbortos'' jelzőn. Én is felálltam majd visszamentünk a lányokhoz.
- Kész vagyok.- jelentette ki Yuki. Fáradt és gyengének tűnt bár nem csodálom ennyi energia elfogyásztása után. - Menjünk haza. Nagyon elfáradtam. Imolygot meg mikor fel akart állni.
- Jól vagy?- kérdezte Akhio.
- Hogyne, hogyne...- legyintett, de azért fél akarral kapaszkodot Akhio-ba.
- Na ja látom. - mosolyodtam el. Felkaptam a hercegnőmet majd elindultunk a kocsi fele, ami Yuki tulajdona. Ő felváltva él itt is meg a szellemvilágban is.