A démoni szerelem

8.rész

Rui szemszöge:

Mostanában egyre több időt töltök az emberek világába. Főleg esténként. Valahogy az itteni környezet sokkal jobban megnyugtatt, mint a szellemvilág. Az emberek amúgy se láttnak kivéve a gyerekek meg azok, akik már haldoklnak vagy hamarosan eléri őket. Meg persze, akik spirituális erővel bírnak bár ez a ritkábik verzió szokott lenni. Egészen mostanáig.
Míg nem találkoztam Lilyvel. Hazudnék ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem lepet meg.
Mikor először megláttam azt hittem szellemet látok. Ami-chan-ra hasolitot arra a nőre, akit oly annyira szeretem és a saját kezem által öltem meg. Szeretem talán a mai napig is és Lily fojtón eszembe juttatja. Feltépi a régi sebeket, amiket már rég eltemetettem magamba. De mindig is itt volt bennem. Amióta ő meghalt mélyen megvettem az embereket és utálom őket. Ami-chan miattuk halt meg a gyűlölködő, undorító formájuk miatt. Akkoriban nem jöttek ki jól az emberek meg a démonok vagy más fajta lények. Akár mennyire igyekeztünk az embereknek semmi nem tetszett. És mikor mindenki más elfutott Ami-chan inkább kompromisszumot kötött velem. Végül több időt töltöttem vele és egymásba szeretünk. De az apja megparancsolta, hogy öljön meg ő meg nem tehetett mást, mint hajtó vadászatot indított ellenem. A kés, aminek bennem kellett volna lennie benne lett. Láttam a könnytől áztatott arcát és az utolsó mondata csak az volt bocsássak meg neki.
Pedig ő soha senkinek nem tudot ártani túl kedves volt és ez okozta vesztét. Egyes emberek még a démonoknál is rosszabb vagy, bármilyen más lénynél. Persze mikor ezt megbosszultam semmi bűntudat nem kerített a hatalmába, sőt boldog voltam, hogy lemészáróltam őket. Még most is mosolygok ezen.
Pontosan ezért nem akarok Lilyhez közel kerülni. Ezért fogom mindig ellökni magamtól, bár mennyire közeledne felém míg Ami-chant látom benne biztosan. Sőt senkit nem akarok.

Ma is felmentem megnézni minden rendben van-e vele. Mélyen aludt. Ha magányos vagyok akkor szoktam az ablakon beosoni és nézni egy kicsit. Nem tehetek róla. Megnyugtatt.
Meglepődtem mikor felhívot magához ennek örültem is meg nem is. Nem akartam, hogy bármilyen érzést is találjon irántam. Nem akarom bántani. Bár lehet elkéstem ezzel. Lehet egy ideig nem kéne jönnöm. A szellemvilágban amúgy is egy csomó dolog van, amit meg kéne csinálnom és elrendeznem pár ügyet is. Így lesz a legjobb. Majd szépen lassan elfelejt.
Emlékszem az első találkozásunkra. Ahogy bátortalanul szólított meg és próbált beszélgetni velem. Akkor nem volt jó hangulatom. Még a kezét is megcsaptam, ahogy hozzám ért. Nem bírtam elviselni az érintését akkor. Túl sok érzés kavargót bennem főleg, hogy Ami-chant láttam. Most már elviselem. Próbálom kettőjük el- különíteni, de még nehéz. Pontosan ezért fogok eltüni. Még mielőtt bármi kialakulna közöttünk. Ember és démon között amúgy sem működne, kibilene az egyensúly ezzel meg felfordulás lenne és egész biztos vagyok, hogy halálba torkolna. Tapasztalat. Holnaptól békén hagyom. Ideje visszatérni a szellemvilágba ne, hogy valaki utánam jöjjön.
-Viszlát Lily - sugom a fülébe és ezzel elmegyek.