A démoni szerelem

36.rész

Hangos csörömpölésre keltem fel. Éreztem a fényt az arcomon, de nem tudom kinyitni a szemeimet ennek tükkrében. Újabb zajra lettem figyelmes így nem bírtam tovább és felkeltem. Mikor kiértem a konyhába Rui főzöcskézet? Édes ugyanakkor szokatlan látvány volt. Illatokból ítélve jó dolgot csinál.
- Hát felkeltél?- nem nézet rám. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagyok??
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?- kérdeztem felhúzot szemöldökkel majd közelebb mentem hozzá. Adtam egy puszit neki.
- Az illatod. - súgta a fülembe.
- Csináltam kaját. Remélem éhes vagy.- mosolygot rám.
- Persze. - ültem le az asztalhoz.
Gyors kirakta az ennivalót majd neki látunk vagyis inkább én. Ő nem evett.
- Nem eszel?- kérdeztem két falat között.
- Nem. Viszont nekem ma el kell mennem az irodába. Azuma talált valamit így téged Yuki gondjaira bízlak. Remélem nem haragszol.- nézet a szemembe mint, aki tényleg nehezésre essne ott hagyni. Összeszorult a szívem tőle.
- Nem, dehogy! Menj csak, amúgy se tudsz velem lenni 0-24- ben. Csak vigyázz magadra.- simítottam meg az arcát.
- Köszönöm. Szeretlek.- hajolt közelebb. - Nagyon szeretlek.- lehelte az ajkaimra. Megcsókoltam, de egy kicsit szenvedélyesebbre sikeredet, mint szeretem volna.
- Nekem ez volt a reggeli.- váltunk el egymás ajkaitól.
- Te piszok!- ütöttem lágyan vállba lányos zavaromba.
- Na megyek. Yuki egy 20 perc múlva jön. Szia!- kelt fel és ment is ki. Kicsit furcsa, hogy itt hagyj ilyen gyorsan, de se baj.
Gondolom kíváncsiak vagytok mi ez a romantikus hangulat kettőn között nos hát tegnap lefeküdtünk. Aztán most itt tartunk. Együtt vagyunk, mint két normális szerelmes pár.

Rui szemszög:

Megörjít ez a nő. Csak egy kibaszott csók volt és már áll a cerka. El kell terelnem a gondolataim legalább estig.
Az már segített, hogy Azuma talált valamit. Egy kibaszott nap alatt míg én hetekig semmit. Pedig nekem is van befolyásom, de ezek szerint rosszak a kapcsolataim.
Az irodába menet Asatoba ütközök.
- Jó reggelt főnök. - hajolt meg előttem illendően.
- 'Jobbat.- léptem be az iroda ajtaján.
- Azuma 1 órán belül itt lesz.- mondta.
- Egy térképet kérek, egy kávét és egy rohadt cigit. És a kávét tudod hogy, igaz?- néztem rá kérdőn, hogy nem csak egy sima kávét akarok.
- Igen. Egy kis wiskhyvel feldoba.- bólintott.
- Így van. Helyes. - legyintettem egy olyan mehetsz félébe.
Míg a rendelésemet vártam papír munkákat intéztem/válogatam. Különböző kérelmeket, javaslatokat viszont egy dolgon megakadt a szemem. Még hozzá a költségvetés résznél. Utána néztem az előző évinek meg az előttinek is. Ugyan annyi hiányzot 10 évre visszamenőleg. Hátra dőltem a széknek és gondolkodtam. Ki a frász venne el 1 milló yent? De aztán összeállt a kép. Valószínű Nao- sama vette el már csak az a kérdés miért? Mire kellett neki ennyi pénz? Talán apámnak? Nem hagyjot nyugodni a gondolat így neki láttam jobban bele mélyedni a dolognak.
Oly annyira bele merültem, hogy azt se hallotam meg mikor Asato visszajött.
- Meghozztam.- tette le a kért dolgokat az asztalra majd meg- akadt a szeme a lapokon.
- Ez a költségvetés.- állapította meg. - Miért ezeket nézed?- nézte át a többi lapot is.
- Mert hiámyzik belőle visszamenőleg 10 éven keresztül. Vagy is Nao apámnak küldözgetett 1millió yent. De okos volt és minden hónapban csak is egy kisebb összeget küldött, hogy ne legyen feltűnő. Volt pénze így nem hiszem, hogy neki kellett. Apámnak nem volt pénze így kihasználta Nao-t és a halálos szerelmét.- fejeztem be hipotézisemet. Hisz ez korán sem biztos így van-e.
- Hmm...érdekes.- tette le a lapot, amit már régóta nézeget.
- Az. - kortyoltam bele a kávémba najd rágyújtottam.
- Apád mit csinálhatot a küldöt pénzzel?- nézet rám kíváncsian.
- Gőzöm sincs. - vontam vállat majd újból szívtam egy slukkot. - Neki is kell ennie. Apámat sokan tisztelték ugyanakkor ellenségei is akadtak bőven.
- Igen ez igaz.- bólintott.
- Ha Azuma jönne akkor...- vágodot ki az ajtó és megjelent az emlegetett szamár.
- Rui úrasság!- tárta ki a karjait ölelésre készen. Ezt ő sem gondolhata komolyan.
- Mindig öröm téged látni, naa meg Asato- kun...- csodálkozot el. - Milyen nagyra nőttél már. Igazi férfi vagy bár nem értem miért szolgálsz egy ilyen mi haszna szexkazánt.- súgta oda bizalmasan Asatonak, de nem annyira halkan, hogy ne halljam meg.
- Befejezted?- kérdeztem unottan. - Ha igen ülj le. Ha kérsz valamit, akkor most mondd és Asto hozza.
- Tévedtem. Ez igazi diktatúra.- mondta Asatonak, mint ha én itt se lennék.
- Nem mindig ilyen.- kelt védelmemre Asato. Helyes, ezért tartom őt.
- Csak két naponta mi?- kérdezet vissza, engem teljesen kirekeszte eme eszmecseréből.
- Igen valahogy így.- vont vállat. Mindent visszaszívok, amit Asatoról mondtam. Holnap kirúgom.
Miután jól kinevették magukat végre Asato is lelépet kezdőthetett a móka.
- Mit tudtál meg?- tértem egyből a lényegre.
- Nos nem igazán fog tetszeni. -komolyodot el ő is. Csak bólintottam, hogy megértem, folytassa.
- Megtaláltam Matsukit, de...nos hát igen érdekesen.- láttam rajta nem igazán akarja mondani vagy nem tudja hogyan is kéne közölni az információt így erényesebbre vettem a hangsúlyt.
- Mondjad már az istenit neki!!- hiába a hangsúly meg se rezzent. Viszont összeszedte magát egy kicsit.
- Matsuki meghalt.- hajtotta le fejét. Nem akartam elhinni. Meghalt az öccsém. Kibaszotul meghalt az öccsém. Ökölbe szorult a kezem.
- Ki volt az?- kérdeztem hallkan. Pedig ordítottan volna.
- Nos az informátor szerint az apád. Magas, fekete haj, tekintély parancsoló tekintett és a tetoválás a tarkón.
- Ő az. - mondtam elcsukló hangon. Már a hideg is kiráz ha rá gondolok.
- Holnap gyere vissza.- kértem. Tombolni akartam, összezúzni mindent úgy, ahogy apám tette a szívemmel, lelkemmel együtt.
- Rendben. Ne csinálj hülyeséget, kérlek.- ez a tekintet Lilyre emlékesztett. Ez a kérlelő pillantás most csak még jobban felbossznatott.
Mikor már kiment hirtelen dühvel mindent lesöpörtem az asztalról. Falhoz vágtam a poharat mindent, ami a kezem közé került és ordítottam. Kín keserve zokogtam. Az öccsémért és magamért. Gyászolni akarok. Apám fejét akarom kitűzni a falra, amiért megölte Matsukit. Noha igaz bántotta a nőt, akit szeretek ugyanakkor még se tudok rá teljesen haragudni. Pedig minden jogom meg van hozzá, hogy utáljam, bosszút álljak rajta és ne kegyelmezek neki. De mégis csak az öccsém volt. Valahol a mélyen szeretem az öccsém. Tudom ő is így volt vele. Valahol mélyen mind- kettőnk szívében.