A démoni szerelem

39.rész

Vannak titkok, amik veszélyesek is tudnak lenni ránk nézve hisz pont ezért titok, hogy senki se tudja. És vannak titkok, amik ártalmatlanak minden hétköznapi dologokat rejt magába. Minden embernek vannak titkaik még nekem is, amit nem szívesen vállalok fel hisz lehet más szemében ez viccses, gúnyos, sajnálkozó vagy csak azt mondja jól van nem nagy szám. Minden ember másképpen fogja fel ezeket, másképpen látja. Pont ezért titkolja el mindenki, mert félünk, hogy mások mit fognak reagálni, mit mondanak rá. Szégyeljük a titkainkat persze nem mindegyiket. De szerintem egészséges ha egy embernek vannak titkai még párkapcsolaton belül is. A magánszféra fontos, hogy meg maradjon egy pár között és nem azért nem mondod el, mert esetleg nem bízol benne hanem, mert ez egy olyan dolog, amit megtartasz magadnak. Mert ez a tiéd és nem muszáj megosztanod azzal, akit a legjobban szeretsz. Persze ez az én véleményem, az én gonolatom.

Miután több, mint egy órán keresztül beszéltek a fiúk mindenről, ami csak az eszükbe jutott -meg persze a lényeget- megértettem Rui szélsőséges viselkedésének okát. Bűntudatom is lett hisz erősködtem, hogy beszéljük meg és nem hagyjtam gyász időt neki. Matsuki meghalt. Hihetetlen volt hallani. Minden másra gondoltam, de erre végképp nem számítottam. Azt, hogy a saját apja ölte meg na arra meg főképpen nem. Ki az az elveteműlt, degradált, önző, irányításmániás, aki megöli a saját fiát?? Mégis mi a faszért??? Kegyetlen az apja és őszintén soha a büdös életbe nem akarok összefutni vele. De amilyen mázlista vagyok ez úgy is befog következni.

Az is jogos lenne, hogy egyáltalán nem éreznék semmit Matsuki halálával kapcsolatosan. Hisz megkínzot viszont sajnálom, hogy így lett vége. Annak tükkrében, ahogy bánt/ tett velem.
Nos..ezeket én csöndben tűrtem viszont a beszélgetés vége felé a dühöm kezdet eluralkodni rajtam. Nem vagyok agresszív természet, de vannak dolgok - mint a mostani- amik elégé kitudják nálam csapni a biztosítékot.
Az ülő helyzetemből hirtelen felállok és rácsapok két kézzel az asztalra. A fiúk kidüllet szemmel néznek rám.
- Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen?- sziszegem halkan. Említettem, hogy sose futnék össze vele igaz? Nos agresszív állapotomban igen találkoznék az apjával. De csak jelenleg míg le nem nyugszom.
- Lily, ne aggódj majd én elintézem.- tette rá Rui kezét az enyémre.
- És ha ő intéz el téged?- kiabáltam rá. Kínos csend állt be majd újra megszólaltam;
- Féltelek és nem akarom minden percem aggódással tölteni míg te nem vagy itt. Majd én elintézem.- jelentettem ki büszkén az utolsó mondatott. Persze én se tudom ez, hogy fog megvalósulni, mert ahogy én elképzelem egy benga nagy állat, aki elől sikítva menekülnék.
A fiúk erre csak felnevettek én meg összehúzot szemekkel méregetem őket.
- Bocs kölyök, de hogy pont te akarj bunyózni Kazuhide-vel.- nevetett tovább Azuma.
- Kazuhide?- vontam össze a szemöldököm.
- Igen, ő Rui apja. A legendás háború Isten. Sokan a mai napig emlegetik őt. Számos háborút nyert meg, nem igaz?- nézet Rui felé, aki csak az asztalt bámulta.
- Szóval Amida Kazuhide.- emésztgetem a nevét. Őszintén? Már a neve is kegyetlen. - Hogyan tovább?- tettem fel a nap kérdését.
- Megölöm.- eszmélt fel Rui a büvős asztalból.
- Hogy fogod megtalálni?- hisz már hónapok óta keressük. Igaz én nem, de jól esik magamat is bele venni.
- Az már biztos, hogy a városban van hisz Matsuki is itt volt. Itt az a kérdés itt is maradt-e vagy elmenekült?- tette fel Azuma.
- Itt van. Érzem. Most kell megtalálni.- fonta keresztbe  karjait.
- Igaz. Van is egy ötletem csak...- vakargata a tarkóját Azuma.
- Csak?- kérdeztem vissza.
- Csak veszélyes lesz.
- Szeretem a veszélyt.- jelentettem ki vállat vonva.
- Akkor jó, mert te leszel a központi figura.- mosolygot rám sejtelmesen. Ahamm...még se szeretem a veszélyt.

Hogy mikor is lettem ilyen bátor vadmacska? Nos...én se tudom. Hogy miért pont vadmacska? Azért, mert ennek lettem beöltöztettve. Annyi az egész, hogy egy igen remek estének nézek elébbe egyes remek személyek miatt. De ne haladjunk ennyire előre, mindent elmondok.

3 órával ezelőtt:

- Igaz. Van is egy ötletem csak...- vakargata a tarkóját Azuma.
- Csak?- kérdeztem vissza.
- Csak veszélyes lesz.
- Szeretem a veszélyt.- jelentettem ki vállat vonva.
- Akkor jó, mert te leszel a központi figura.- mosolygot rám sejtelmesen. Ahamm...még se szeretem a veszélyt.
- Elvettem!! - tiltakozik rögtön Rui, mint aki csak belát mások fejébe előre tudva mi is a terv. De egy egyszerű közhasznú ember, mint én ezt nem értheti míg el nem mondják.
- Naaa, még el se mondtam.- bigyeszti le a szájját.
- Az arcodra van minden írva, nem is beszélve, hogy Lilyt mekkora veszélynek tennéd ki. Meg is halhat. Mondd ezt el tudná viselni a tudatod, hogy miattad halt meg ráadásul a feleségednek meg kéne mondanod, hogy lapátra tetted a lányát egy hülye stratégiai hiba miatt.- hadarta el nyugodt hangon Rui. Még én is meglepődtem milyen nyugodt volt, de annak kevésbbé, amit mondd. Basszus bele se kezdtünk, de már itt temet!! Na ennyit a bízalomról.
- Vállalom!- jelentettem ki kicsit túl hangosan is.
- Úgy, hogy azt se tudod mit kell csinálni?- húzta kérdőn fel a szemöldökét Azuma. - Lehet igaza van Rui úrasságnak. - gondolkodot el.
Na meg a francokat!! Most már csak azért is.
- Vállalom így is. És te...- itt mutattam Rui felé.- Te hagyni fogod. Mert....nos mert. - fejeztem be az igen értelmes mondatom. Csak kérdőn nézet rám majd bólintott.
- Csak ne mondd majd a halálos ágyadon, hogy én meg mondtam.- állt fel majd kiment.

Jelen:

Valahogy most itt tartok. Persze a későbbiekben beavattak a tervbe. Az meg a következő:
Én egy ayakashinak adom ki magam míg az utcán koricálok addig, ameddig nem jön az összekötő, aki meg elvisz Kazuhide- hez. Az összekötőt ( full drogos a csávó) Azuma találta a kiváló kapcsolatai révén. Gondolom kicsit megszorongata, hogy segítsen nekünk. Nos miután összefutottam vele elmegyünk a város széle fele egy régi gyár épület felé, ami jelenleg szórakozóhelyként funkcionál. Ha mázlink van ott lesz Kazuhide, bár csak 50% az esélye, hogy itt intézi az üzletét ( én meg csak vásárló vagyok). Igen bizony, ez is kiderült. Kazuhide fegyvercsempészik a két világ között, és még a fekete piacban is bent van bőven. Hosszú a lajstroma. Rui, Azuma, Akhio pedig végig kellő távolságban lesznek ha véletlenül valami gebasz ütne be. Ebbe a szórakozóhelybe pedig nem engednek be mindenkit szóval egy kis ideig teljesen védtelen leszek. Egyedül leszek sok fura ayakashi között és közben egy valakit kell megtalálnom azt is leírás alapján. Hát nem mondom nem könnyű azért.

Mielőtt kijöttem volna a nyílt utcára a csuklómon egy szorítást éreztem.
Kérdőn hátrafordulok majd egy gyönyörű barna szempárral találom szembe magam.
- Vigyázz magadra!- húz közelebb magához, hogy ölelésbe tudjon voni.
- Rendben.
- Ha ennek vége ígérem nem teszlek ki több veszélynek és csak mi leszünk. - szorít még jobban. Melegség járja át a szívem, elmosolyodom a gondolatra is. Közös életünk lehet...
- Szeretlek!- súgom alig hallhatóan.
- Szeretlek picsogi!- súgja a fülembe, a mosolyom meg még nagyobb lesz a régi becenevem hallatán.
- Akkor csókolod meg ezt a Picsogit míg nem készül a halálba menni.
- Igen is fönők. - mosolyodott el majd megcsókolt. Minden érzés benne volt. Aggódás, szeretett, féltés, ragaszkodás.
Annyira jó volt. És az ha ennek vége közös életünk lesz az csak még jobban lángra lobbantja a szívem.
- Menj szívem.- vállt el tőlem.
Csak bólintottam.
- Ne feledd ott leszünk veled.- mondta utánam bíztatás képpen. De szerintem ezzel is saját magát nyugtatta.

Naa akkor show time...