A démoni szerelem

20. rész

Először minket tett ki a szekér, aztán Jinyáékat. A város szélén szálltunk ki, hogy ne legyen annyira feltűnő és csak sima utazóknak látszodjunk, bár Ruit elég sokan ismerték itt valamint a testét a földbe kívánták. Hogy mit tett? Én se tudom, de semmi jót az biztos. Ahogy kiszálltunk már ment is is el a fuvarunk. Nem csodálkoztam, hogy senki nem kívánt sok szerencsét a másiknak, mert Rui és Jinya is földbe kívánták egymást. Akio meg nem tudom, magának való, mint Baku ( akit Jinya mellé kirendeltek).
- Induljunk! Fél óra míg beérünk aztán szétválunk. Rendben Asato? - irányított Rui.
- Nekem megfelel. Akio?- nézet szolgálja felé. Csak bólintott.
Nem tudom miért, de olyan, mint ha testvérek lennének. Vagy csak bolond vagyok. Persze engem senki nem kérdezett jó nekem. Chh..
- Persze nekem is jó meg se kérdez. - mondtam flegmán majd egy szúrós pillantást kaptam.
Fél óra múlva már a városban voltunk. Hát, hogy is fogalmazak... Szörnyű egy város. A ház falak omladoznak vagy már leomoltak, nincs néhol világítás, büdös van úgy, ahogy az emberek és látszik a bűnöző életmódjuk.
Ahogy elhaladtunk úgy néztek végig rajtunk. Kicsit kirázott a hideg és meg is ijedtem így egyik kezemmel Ruiba csimpazkodtam. Hátra nézet, de nem mondot semmit.
Elértünk egy panzió félébe, ahol szobát kertünk majd tanácskozni kezdtünk.
- Szóval Rui-san merre tovább?- kérdezte Asato fegyelmezeten.
- Még ma este elmegyek és érdeklődni fogok ki, mit tud aztán értesítelek. Biztos vagyok, hogy lesz információm csak várni kell az emberünkre. - gondolkodott el Rui.
- És ha nem jön?- húzta fel a szemöldökét Akio. Nem volt gúny a hangjában inkább egy sima, de igen jó kérdést tett fel. Persze én kussban ültem és kapkodttam köztük a fejem. Tipikus Lily.
- Ha nem jön akkor majd más. Jól ismernek itt és tudják ha nem kapom meg azt, amit akarok, akkor ölni fogok érte. Tök mindegy kit kell lemészárolnom hisz ehhez értek a legjobban és ezért is félnek tőlem ugyan akkor tisztelnek is, bár csak félelemből. - nézet ki az ablakon Rui. Hangja szomorkásan csenget még is teli volt elhatározotsággal és igazsággal.
- És neked ez megfele? Hogy félnek tőled? Senki nem mer a közeledben lenni, mert mindenkit ellöksz. - csúszott ki a számon. Mindenki rám nézett még Rui is meglepődöten nézet rám hisz nem gondolta lesz hozzá- fűzni valóm. Sőt még én se számítottam rá.
- Egy idő után megszokod Lily. De nem mindenkit lökök el. Van, aki még az én szívemet is képes volt felolvasztani. - engedet el egy halvány mosolyt.
Ahogy a szemembe néz rögtön égni kezdett az arcom. Nem tudom rám gondolt-e vagy Ami-chanra. Hisz múlt időben beszélt.
- Asato ti maradjatok mellettünk lévő szobába és majd kopogok ha valamit megtudtam. - jött vissza a határozott, magabiztos főnök.
Bólintott és azzal kimentek. Néma csöndben ültünk és tapintható volt egy kis feszültség.
- Jó lenne ha jobban kifejeznéd a tiszteletet irántam főleg, hogy nem csak ketten vagyunk. - szólalt meg pár perc csend után. Meglepő volt hisz pont úgy viselkedem, ahogy ő elvárja. Nem szólok vissza, megadom a tiszteletet is, mit vár még?
- Szerintem bőven túl szárnyalóm. - biztos vagyok, hogy az arcomon tükröződik az értetlenség. Nem is baj. Már kezd, amúgy is teli lenni az a bizonyos pohár.
-  Mi volt az a cetli?- fordult teljes testel felém.
- Milyen cetli?- tudom mire gondolt, de inkább teszem a hülyét mintsem megtudja. Ha nem vagyok elég az elvárásainak akkor nem is leszek. Régi  Lily visszakapcsol.
- Értem, szóval most teszed a hülyét. - mondta inkább magának, mint nekem. Én csak megrántottam a vállam, hogy én aztán nem tudom miről beszél.
- Maradj itt! Elmegyek körül nézni. Ha bármi baj lenne majd ott lesz Akio. - mondta közömbösen. Indult az ajtó felé, de láttam rajta, hogy kíváncsi mit fogok erre mondani.
- Rendben, úgy lesz. Lehet áthívom beszélgetni. - gondolkodtam el, ami valljuk be nem hülye ötlet. Hisz valamit akar mondani.
- Jaa beszélgetni. Én meg lehet felhozzok egy nőt, szóval próbálj meg eltűni vagy figyelhetsz is. - húzott egy fél mosolyt. Chh.. azt hiszi érdekel.
- Nem kösz. A végén rémálmok gyötörnének.
- Nem hiszem. Egy csóktol odáig voltál értem ettől meg főként. - tünődöt el.
- Nincs mindenki odáig érted, mint azt hiszed.- mondtam az arcába kerek perec.
- Csak azt hiszed. - ezzel kiment.
Elhatároztam innentől nem érdekel. Azt dug meg, akit akar. Majd túl leszek. Igen. Így van.

Eltelt egy óra. Rui még nem jött vissza én meg kezdtem unatkozni.
Majd két óra múlva se.
Asato-kunék jöttek.
- Szia Rui megjött már?- kérdezte.
- Hello, nem,  de gyertek be.- invitáltam be őket.
- Reméljük nem történt semmi.- aggódva fürkészet az asztalt. Nem akart a szemembe nézni és ez látszott is rajta. - Miért nem szólt, hogy elmegy? Önfejű és makacs. - mászkált fel-alá a szobában. Akio nyugotabb volt. Nem idegeskedet, ő viszont az én arcom fürkészte. Kicsit már az agyamra ment és pont beszólni akartam, hogy mit bámul mikor kinyílt az ajtó. Rui lépet be rajta EGY NŐVEL az oldalán röhigcsélve.
Ja és ittasan. Ez fontos.
- Ohh nem tudtam orgia lesz.- nézet körbe majd elnevete magát.
- Ez most komoly? Ezért voltál el 2 és fél órán át, hogy igyál és dugj? Mi meg itt aggódunk a hülye segged miatt. - kiabálta le Asato.
- Nyugi Asato! Túl sok mindent megtudtam. - mondta kicsit ködös tekintettel.  - Csak összefutottam egy jó barátommal és muszáj volt egy kicsit.
- Hát te hülye vagy. - csúszott ki a számon.
- Te meg picsogi. - vágott vissza.
- Te meg egy seggfej. - néztem rá hatás gyanánt.
- Nem kell ám dicsérned.
- Téged nem lehet. - néztem oldalra és megrántottam a vállam.
- Abbahagyjnátok? Mint valami házaspár. - értetlenkedve Asato.
- Soha!! - vágtuk rá szinte majd nem egyszere.
- Rui..- szólt lágyan Asato. - Mit tudtál meg? - váltott komolyabb témára és végre Rui is határozottabb lett. A nőt, akit hozzot kiküldte végre majd leült a fotelba.
- Naa szóval.........