A démoni szerelem

4.rész

A nap gyönyörűen sütötte meg világot a szél kíséretében. Ahogy meg- pillantottam a szél kicsit jobban elkezdet fújni majd a hajával játszadozot. Hosszú fekete haját fújta a szél pajkosan játékba híva. Ott ült az elhullot cseresznyefavirágokon mint ha várna valakire vagy valamire. Mintha a dallam amit játszik valakinek küldené. És mikor véget ért rám pillantott. Egymás szemébe néztünk hosszú ideig majd elnézet.
- Te látsz engem? - kérdezi komor arccal.
- Én? - néztem körül, hogy megbizonyosodjak, tényleg rólam van-e szó.
- Látsz mást? - kérdezi türelmetlenül. Nem is értem, hogy ilyen helyes csávó, hogy lehet egy ilyen bunkó.
- Nem igazán. De igen láttalak mivel van két szemem. - próbáltam poénkodni ami nem nagyon jött össze.
- Aha.. Értem. - nézet el egy másik irányba ami még véletlenül sem felém lenne.
- Amúgy szépen furulyázol. - mosolyogtam rá. Erre csak rám néz majd eltekint.
- Most komolyan? Nem valami beszédes. - mondtam magamba.
Majd gondoltam egy újabb kérdést teszek fel neki.
- Tudod mindig hallak játszani, de az elmúlt két napban csak ezt a szomorú dallamot játszod. Miért? Hiányzik valaki?- biccentettem oldalra a fejem.
- Amikor meghallod milyen érzésed lesz? - válaszolt a kérdésemre kérdéssel, de még mindig csak messze távolba néz. Még is miért?
- Hmm...azt, hogy fáj a szíved. Hogy valami hiányzik és soha többet nem érheted azt el. Meg hasonló. - elégítettem ki a kérdését.
- Értem.
Amikor el akart menni utána mentem.
- Hé, hova mész? Mi a neved? - kérdeztem egy szuszra.
- Semmi közöd hozzá. Menj haza.
- Mii? Nem küldhetsz haza. - értetlenkedtem. Még is mit hisz, hogy csak úgy haza küldhet, nem az anyám.
- Várj!!... - szóltam neki és mikor meg akartam érinteni a karját, hogy lassítson lecsapta a kezem majd szúrós tekintettel nézet rám.
- Ne érj hozzá te halandó!- emelte fel a hangját a szemeivel megölni tudot volna.
Én hirtelen megijedtem és vissza húztam magamhoz a kezem.
- Chh... Ti emberekkel csak a baj van. Mindenre kíváncsiak vagytok pedig nem kéne tudnotok mindent. Néha jobb dolgokat nem tudni. - ezzel elfordítja a tekintetét rólam majd tovább megy.
Én csak álltam és értetlenkedtem, hogy miről magyaráz ez a ketyos csávó. Utána menni már nem mertem hisz nem is ismerem. Ki tudja mennyire elme háborodot.
Ezután elkezdtem agyalni még is miről beszélt itt nekem. Úgy csinált mint ha ő nem ember lenne.
- Ahjj... Miért mindig a helyes csávók a legrosszabbak? - lenéztem szomorúan a földre majd arra jutottam holnap is eljövök és megkérdezem a nevét.
Haza fele a kezemet néztem és a csapás nyomot ami a kezemen pirosodot.
Olyan furcsa érintése volt. Hideg, de még is melegség áradt belőle. Hmm.. Minden esetre egy fura szerzett.

Az ajtón belépve senkit nem találtam otthon. Se anya, se Azuma ennél jobb nem is lehetne. Sőt igazából örülök is neki. Amióta megcsapot furcsa érzésem van. Mintha az összes eddigi rossz kedvét átadta volna valahogy.
A konyhába menet észre vettem a hűtőn egy üzenetet:
Szia édesem!
Azumával csak este jövünk haza, kérlek ne haragudj! :( Kaja a hűtőbe és vigyázz magadra! Puszii.
Miért haragudnék?
- Ehjj.. Esküszöm néha nem értem ezt a nőt. - mondtam magamnak.
Ezután felmentem a szobámba és meg csináltam a házit. Aránylag hamar végeztem vele, mert csak matekból volt amit úgy ahogy érték is.
Készen létem után zuhanyozni mentem. A forró vízbe elmerülve a mai nap eseményeire gondoltam. Mit mondhatam volna másként meg stb.. Tudjátok miről beszélek...
Egy fél óra utáni áztatás után kiszálltam mivel a víz kezdet elhülni a másik meg már öregedet a bőröm.
Gyors megszárítkoztam és mentem is öltözni ne, hogy megfázzak. Öltözködés után feküdtem is lealudni. Fáradtnak éreztem magam. Viszont elmaradt a szokásos muzsika.

Reggel, ahogy felébredtem nyitott ablakra találtam, amit egy cseppet sem értettem mivel beszoktam csukni.
Ahogy indultam az ablak fele virág szirmokat találtam az ablak alatt meg a párkányon is. Persze befújhata a szél is, de nem volt nyitva az ablak. Csak jobban tudom. Talán.
- Túl álmos vagyok ehhez a rejtélyhez. - hunyoritottam majd mentem öltözni.
Gyors lementem reggelizni és indultam is suliba.
- Elmentem. - kiabáltam az ajtóból.
- Vigyázz magadra! - mondta anya, de én már az ajtó túl oldalán álltam.
Ma is ugyan olyan idő volt, mint tegnap. Kellemes és szelles.
Útba menet sokszor elnéztem a fák felé ahol a ketyos csávó volt. Igen így fogom nevezni. De nem volt ott. A suli előtt ott voltak a barátaim így együtt mentünk be.

Suli után gyors el köszöntem a többiektől és indultam a tegnapi helyszínre. Reméltem, hogy ott lesz valamint nem lesz mogorva, mint tegnap. Plusz jön egy bocsánat kéréssel a kezem miatt.
És láss csodát.. Ott volt.
Ott ült a fa alatt becsukot szemekkel.
Hirtelen megálltam és csak néztem őt. Valahogy a pulzusom gyorsabb lett és a szívem is gyorsabban vert. De miért? 
Mikor már elbambultam a gyönyörében, mint ha megérezte volna, hogy valaki nézi. Majd szúrós szemekkel rám nézet.
- Ijesztő.. - mondtam határozatan.
Mikor látta, hogy felé igyekszem felállt  és el sétált.
- Most komolyan? Ennyire utál? - néztem értetlenül és felháborodás hallatszott a hangomon.
Léptem megszaporáztam majd kiabálni kezdtem felé.
- Hé, várj meg!...csak 5 percet hagyj, hogy kérdezek.
Erre megállt és felém fordult. Hogy miért tette azt nem tudom,, de minden esetre megállt.
- 5 nem több. - mondta szigorúan.
- Mi a neved? - kérdezem rögtön.
- Titok. - fordította el a fejét.
- Utálsz engem? Ha igen miért?
Erre a tekintete rám szegeződöt és értetlenül nézet.
- Most komolyan? Igen utállak. - mondta, mint ha semmiség lenne az én szemeim meg elkerekedtek.
- Hogy mivan? Nem is ismersz így nem kéne véleményt alkotnod rólam. Még is ki vagy te, hogy így ítélkez feletem? - a dühtől szerintem a fejem piros lehetett, mivel éget az arcom.
- Letelt az 5 perc. - majd elnézet és tovább ment. - Tudod mit? Adok egy esélyt. Ha kiderül, hogy félre ismertelek titeket embereket akkor bocsánatot kérek és visszaszívok mindent, amit rólatok emberekről mondtam. - mondta egy kedves mosollyal, amit inkább rejteni szeretett volna, de láttam ám.
Erre fél mosolyra húztam a számat.
- Rendben. Akkor holnap itt. - integetem neki mire ő felemelte a kezét jelezve, hogy értette.
És innen kezdődik kettőnk kegyetlen története.