A démoni szerelem

27.rész

Rui szemszöge:

A személy, akit szeretek most sétált el mellettem úgy, hogy lehet többet nem is fogom látni. Sőt biztos.
Biztos azt vártátok, amint elsétál mellettem megfogom a kezét majd megcsókolom elmondva neki mennyire szeretem. Nem. Ez nem valami tündérmese, aminek a vége mindig happy end.
Ez nem én lennék. Hagytam had sétáljon ki az életemből.
Hogy mit mondot Azuma mielőtt elment? Azt, hogy ne bántsam meg és ne legyek kegyetlen. Eleget tettem kérésének. Békésen válltunk el. Így lesz a legjobb. Neki is és nekem is. Ideje visszatérni a megszokot életünkhöz bár nekem most lesz a legnehezebb. Ideje rendbe tenni a tanácsot és apám utáni nyomozást elkezedni.
Lily nincs már többet.
Vannak emberek, akik szeretik egymást, de nem illenek össze valamilyen utón módon. Legyen az a személyiségűk vagy a ranguk, vagyoni helyzetűk. Sok ilyet láttam az évszázadok alatt. Nem is értettem, hogy lehetnek ilyen hülyék az emberek, hogy olyas valakibe szeretnek bele, akivel tudják nem fognak összejönni soha az életben. Még se adták fel. Éjjszakák, amikor a sötétség leple alatt szenvedélyes csókokat váltanak és elhangzot szavak, amik csak a másik miatt jöttek létre. Vagy lopot pillantások, amiket csak ők értenek.
Ugyan akkor nem gondoltam volna egyszer se majd én ilyenre akarok vágyni. És, hogy ezt a vágyat elnyomjam iszok.
Amit töltöttem whiskyt azt most lehúztam majd a következőt.
Túlságosan gyenge lettem. Talán a szerelem miatt, de az is lehet csak fellángolás. Nem tudom mit érezek iránta. Nem is akaram tudni.
Ideje új életett kezdni nélküle.

Ég veled Liliana Draker.

2 év múlva:

Lily szemszöge:

Ugyan az a szokványos nap. Semmi nem változott az életemben. Nem lett se jobb se rosszabb.
Anya és Azuma még mindig együtt vannak, aminek nagyon örülök. És talán most jön a sokkoló hír:
Azuma megkérte anya kezét. Persze a válasz tudjátok mi volt.

Visszaemlékezés:

Szobámba ülve gondolkodtam amikor egy kopogásra lettem figyelmes.
- Gyere!
- Szia Kicsim! Bejöhetek?- szokatlan volt. Elöször is anya nem kérdezi meg, hogy bejöhet ha nem csak szimplán beront, mint egy tank. Másodszor meg minek örül annyira? Lehet szívot? Elég vicces szituáció lenne.
- Öhmm, persze.- emeltem feljebb a szemöldököm. - Mi történt?- kérdeztem rá. Tudom, hogy ezt várta.
- Nem fogod elhinni!! - örült akár egy öt éves.
- Naa halljuk!
- Férjhez megyek!- és itt sokkot kaptam. Nem azért, mert nem örültem csak furcsa volt ennyi. Öregek már ehhez vagy, hogy mondjam. Bár olyat is hallottam, hogy 90 évesen házasodtak össze a néni meg a bácsi.
Még mindig nem tudtam megszólalni és anyám már aggódot. Talán azt hitte már teljesen elvesztett.
- Mondj már valamit Lily?- az a mosoly, ami eddig volt már kezdet lankadni.
Nem akartam, hogy azt higyje nem is örülök neki.
- Nagyon örülök nektek! Csak kicsit hirtelen ért. Ne haragudj! Büszke vagyok rátok! -öleltem meg.
- Jajj Kicsim! Annyira izzgulok.
- Elhiszem.

2 hét múlva lesz. Anyám mindenféleképpen nyári esküvet akart így az egész kitolódot. Most, hogy nyári szünet van és otthon lustálkodom elég rossz. Mivel az eskü előkészületei stresszes dolog így rajtam vezeti le. Valamelyik nap is azért szólt be, mert nem mostam el egy kurva poharat. Egy poharat!!!!
Így számomra is feszültek a napok. De olyan is volt az este, hogy berontott hozzám sírva mennyire szeret. Szóval igen. Én meg ezt elviselem. Meg a virágokat, amik szanaszét vannak a lakásban. Minden hol virág illat van. Már kezd irritálni olyan, mint ha egy kurva virágos mezőn lennék.
Az esküvőn a kosszórúslány szerepet megúsztam. Tanú leszek anyám esküvőjén. Azért akartam tanú lenni, mert nem kell alkalmazkodnom a többiekhez plusz nem kaptam más választási lehetőséget. Vagy ez vagy az.

Na de tudom mi érdekel titeket igazán. Hogy ebben a két évben találkoztam-e Amida Ruival? Nem. Nem is hallotam felőle. Az elején nagyon nehéz volt szinte olyan voltam akár egy depressziós. Éjjszakákon át sírtam, hogy mennyire hiányzik és szeretem őt. Bezárkoztam. Nem akartam senkit se magam körül látni, akkor se ha tudtam nem az ő hibájuk. Anyám abban az időszakban szörnyen aggódot miattam. Mindig az ajtóm előtt gubbasztott hát ha kimegyek enni vagy fürdeni. Nem tudta mi van velem, de Azuma mindent elmondot. Igen, minden mindent. Nem volt vita belőle egész jól mentek a dolgok.
Szóval aztán rájöttem ez így nem mehet tovább és el kell engednem Ruit. Muszáj tovább lépnem. Magamért és mindenki másért. Bevallom randizgatam, de egyik se volt komoly. Szívem mélyén tudtam, hogy egy kis részem még várja őt vissza. Az meg makacsul ragaszkodót hozzá.

Rui szemszöge:

- Rui-san! Jöttek kérelmek még. Letettem az asztalra majd olvasd át őket és jött egy leveled azt is oda tettem.- jött be Akhio az irodába. Igazából nem iroda csak a munka nagy részét ott végzem. Na jó úgy mindent. Szóval inkább maradjunk az irodánál.
- Mondtam már hagyd a formaságokat. És kösz majd átnézem. - vetettem rá egy pillantást. Biccentett majd kiment. Akhio az én jobb kezem. Segít elvégezni a sok melót legyen az mocskos vagy nem. 2 évvel ezelőtt a tanács élén úgy gondoltam kidobom a felesleges szemetet.
Sok személyt dobtam ki a tanácsból, akiknek semmi értelműk nem volt. Rontották a levegőt és ennyi.
Csak bízalmasokat hagytam meg, akikben feltétel nélkül megbíztam és tudtam nem árulnak el. Persze ezzel sok ellenfelet szereztem, de nem hatott meg. Az ayakashik féltek tőlem. Főleg miután mindenki füllébe eljutott, hogy lefejeztem Asato-t árulás miatt. Mint kiderült szövetkezet ellenem. Hát megöltem. Még is tisztelnek.
Apám ügyével kapcsolatosan kiderült jó pár dolog.
Kiderült, hogy tényleg él. Naoval rendszeresn levelezet, amiket megtaláltam a fiókja legalján. Viszont azt sose írta le hol tartózkodik. Semmi arra utaló jelet nem hagyott. Jól csinálja az öreg. De akkor is megfogom találni és ezt ő is tudja. Már 1 éve nem találok új nyomot. Megakadtam a nyomozásban.
Elmélkedésemből Yuki szakított meg.
- Helló édes!- jött közeleb majd lehajolt és puszit nyomot az arcomra. Ahogy hajolt a blúza engedte meglátni a melleit. Hmm...jó trükk!
- Kopogni kifog?- kérdezem kicsit kimérten. Utálom, hogy csak benyitnak. És ha verem a faszom akkor mi van?
Persze nem volt ilyen nyugi.
- Jó mindig elfelejtem. - ült le velem szembe.
- Miért jöttél?- temetkeztem egy újabb papírhalomba. Majd megakadt a szemem a levélen. Azuma küldte. Mi a fene? Arréb toltam és ha elmegy Yuki akkor megnézem.
- Csak megnézni, hogy állsz a munkával. - mosolygot rám.
- Neked nincs dolgod? Vagy a tanács tagok csak lóbálják a lábukat? Adok én munkát nektek.- felbassz, hogy csak én gürcölök még este öt órakor is.
- Mindent megcsináltam.- jelentette ki büszkén. Értem, szóval a semmit.
- Lenne feladat.- néztem rá immár. Yuki szép nő. Tudom szerelmes belém viszont azt is tudja én nem. Csak dugni járunk össze viszont azt érzem ő szeretne többet is. Mióta Lily elment azóta nyomul rám. Persze nem ő az egyetlen nő.
Senki nem érdekelt Lilyn kívül. Meg nem is volt időm ismerkedni. Nem vágytam rá. Borzasztó volt az elején. Furcsa volt nélküle az illata, a hangja és a pusza jelen léte hiányzot. Ittam, dugtam, aludtam. Így ment hetekig végül Akhio összekapart a földről. Segítet kilábalni. Talán ezért is ő a jobb kezem. Ott volt mikor senki más nem. Nem tudok elég hálás lenni neki.
Kicsit elbambultam aztán Yuki hangja baszta meg a fülem. Szép nő és értelmes is viszont túl sok nekem.
- Jaa bocs. Elbambultam. Szóval van egy hely, ahova elkéne nézni, mert furcsa dolgokra lettek figyelmesek az ott lakók. Ne egyedül menj lehet veszélyes! Még ma nézétek meg nem érdekel, hogy este van. - nyújtottam felé a cetlit, amin a cím szerepelt.
Természetesen direkt úgy vette el, hogy ujjaink egymáshoz érjenek.
- Rendben. - elindult, de még visszafordult. - Rui! Pihenj egy kicsit. Fáradtank tűnsz. - majd elment.
Igaza volt. Sokat dolgoztam mostanában. Félre toltam a papírokat majd kibontottam a levelet. Egy halvány bézs papír volt dőlt betűkkel. Ledöbbentem.

Szeretettel meghívjuk önt a Juniús 14.-i esküvönkre!
Várjuk szeretettel pontban 14 órakor a templonál.

Puszi Juliett Draker és Shiraki Azuma.

Mi. A. Picsa! Félre értés ne esék! Örülök, hogy ez a vén kujon megnősül, de ez most váratlan volt. Nem gondoltam volna, hogy elveszi. Mindenestre nem tudom elmegyek-e. Az egyik részem azt mondja kibaszotul el kell menned, mert esélyed lesz találkozni vele. A másik részem meg azt mondja hagyjd a francba. Nincs szükséged erre a nőre.
Francba!! Akkor is megmutattom magamnak már nincs hatással rám. Yukinak lesz még feladata.