A démoni szerelem

43.rész

Lily szemszög:

-RUII!!- teljesen elveszetette az eszméletét. Istenem csak legyen vége már ennek.
- Lily-sama mennünk kell most. Gyerünk.- fogta meg a vállam Akhio, akinek szintén rettegés volt az arcán mégis nagyon jól palástolta. De tudom, hogy aggódik. A keze remegése elárulta.
-Azuma!
- Hozzom. Már kint vár a kocsi. Siessünk!- emelte fel a határa Ruit.
- Szálljatok be, én meg addig bekötöm a sebeit.- pakolt ki Akhio fáslit,kötszert meg mi egyebet.
Az apró sebeket segítettem ellátni csak, hogy a láza ment fel.
- A karját össze kell varrni valamint a vállát és oldal. Sok vért vesztett, hiába kötöm be semmit nem ér. Francba! Ott vagyunk már??- mindenki ideges és feszült. Meg is értem nem arról van szó. Talán Akhiot most hallom először felemelt hangon beszélni. Ennyit a nyugalomról.
- Mindjárt.
- Azuma segíts felemelni! A vállánál vigyázz rá.
- Én addig mit csináljak?- kérdeztem. Hasznos akarok lenni. Nem akarok csak ülni és várni. A lelkem mélyén tudom hogy túléli,de félek. Az élet mindig akkor jön mikor nem számítunk rá és így egy pofont ad, ami a földre küldd. Ha Rui meghalna én nem tudnék felkelni. Őszintén gyengének érzem magam köztük. Talán vicces az egész szituáció. Abszurd. Itt vagyok egy másik világban, ahol számomra tök ismeretlen lények vannak, erősebbek nálam mégis én mint gyenge halandó ember sürgők-forgok körülötük. Tényleg ennyire más volnék? Erőben, kitartásban, határozotságban, túlélésben? Igen..nagyon is. De pont ezért nem akarom feladni. Pont ezért vagyok itt, mert be kell bizonyítanom, hogy az emberek is tudnak olyanok lenni, mint az ayakashik. Lehet egy fokkal rosszabbak is az emberek, de ez fordítva is igaz. Mintha csak azt próblánánk lemérni melyik ,,faj'' a kegyetlenebb, rosszabb, mohóbb.
Egyik se ártatlan.

Nagy zötykölődés után megérkeztünk.
Úgy érzem, hogy a lelkemben lefolyó beszélgetés bátórságot adott.
- Siessünk! Mielőbb le kell fektetni és a vérzést elállítani. Akhio te hoz mindent. Cérnát,tűt,alkoholt, kötszert mindent!!- mintha csak én lennék a főnök. Mintha csak az én beosztotjaim lennének.
- Rendben viszem. Gyere te úrifiú.- kapta fel óvatosan Azuma Ruit és vitt is. De Akhio csak ott állt velem szemben és tanulmányozot. A helyében én is furcsán néznék, hogy az előbb reszkető lány hirtelen parancsokat kezdet osztani mégis hogy? Álltam a pillantását viszont sietnünk kellett.
- Érdekes lány vagy. Teljesen megbízok Rui-sama döntésében, bár néha helytelenek tartom, amit művel vagy hoz döntést, de mindenek meg van a maga oka nála. Még ha először nem is értem miért.- mondta monoton hangon elszakítva a tekintetétt.
- Segíts!- a hangom már nem volt határozót inkább kétségbeesett.
- Ne légy buta! Segítek, mert Rui-samanak fontos vagy. Hozzom a cuccokat.- ment előre. Néha ellenségesnek érzem, hol közel. Viszont azért nem utasított el, mert ő róla szól vagy csak látott bennem valamit, amit eddig nem? Ezzel később foglalkozok.

Az első emeleten lévő szobák egyikébe találtam rájuk. Rui légszomjjal küszködve vette a levegőt, teste minden porcikáját izzadság lepte el.
- Végre megjöttél! Amióta feljöttünk csak a te neved mondogatja.- Azuma arca is kissé nyúzot volt a szokásos életvidám arcához képest. Van egy olyan érzésem, hogy ez az este mindeki életét megváltoztatja. Nem lesz minden olyan, mint régen. Merőben más lesz. Hogy jó vagy rossz? Azt nem tudom...még nem.
- Itt vagyok csak nem tudtam hol vagytok.- tűrtem fel a ruhám ujjait majd a hajamat copfba kötöttem.
- Önsd le a kezem az alkohollal.- miután Azuma leöntötte megnéztem a sebeket. Három nyílt seb a többi nem vészes.
- Menni fog Lily?- tette a vállamra Azuma a kezét.
- Persze csak kis nyugi kell.- vettem egy mély levegőt és megráztam a kezem. Kicsit remeg ez miatt nem tudom megfogni a dolgokat.
- Rendben. Kint leszek. - ment ki a szobából.
Mély levegő. Mély levegő. Menni fog!
- Befűzőm ad ide!- kapta ki a kezemből Akhio.
- Letörlöm az alvadtvért addig. A seb környékét le kell tisztítani. - álltam neki.
- Sokszor csináltam nem kell mondanod. Tessék. Kicsit megégetem a tűt is.
- Ha tényleg sokszor csináltad most miért nem?- végeztem a seb fertőtlenítéssel. Már csak varrás van. Szépen lassan csinálom.
- Nos láttam az arcod így hagytam hadd csináld.
- Az arcom?- húztam össze a szemem közben kész lettem a vállával.
- Igen. Tudod érdekes volt.- nyújtotta az ollót.
- Bővebben?- kezdtem a felső karján lévő vágást összevarrni.
- Mikor ide jöttél olyan hóbortos voltál, olyan kislány. Aztán 2 év elteltével megint megjelensz, mint egy éret nő. Komoly, kedves, de még mindig döntésképtelen a jövöjét illetően, ami Rui- samahoz kapcsoldódik. Telis tele kételyekkel. Míg ő..- mutattott Rui felé.- Ő biztos volt. Noha ez csak félig igaz.- nem vádaskodásnak hangzik inkább szemrehányásnak, amiért 2 évig nem voltam ő mellette. Nekem is fájt az az elvesztegetett idő. Nekem is ugyan úgy fájt a szívem. Nem volt nap mikor nem gondoltam rá.
- Valld be nem vagy oda értem, amiért nem voltam mellette abban az időben.- kész a felsőkar. Már csak az oldala viszont nehezebb is lesz.
- Itt egy zsepi töröld le magad.- nyújtotta át. Izzadok nagyon. Huu..
Mély levegő. Mély levegő. Menni fog!
- Igazad van. Valahogy köztes állapotban vagyok néha. Bár ez a hangulatomtól is függ. - most, hogy mondja életemben nem hallottam ennyit beszélni. Így a kezem se remeg.
- Igen?- folytattam a párbeszédet.
- Aham. Mondd csak...amikor Kazuhide elbűvőlt mi volt a fejedben?- huu kicsit témát váltotunk. Igazából teljesen elfelejtettem azt a pillanatott, de most sora ugranak be az emlékek, ahogy én vágom meg a karját. Az én hibám volt.
- Semmit.- gyűltek könnyek a szememben. Nem sírhatok. Nem és nem!!
- Hmm..rendben. Megnézem Azumát.- lépdelt kifele. Amint becsukodót az ajtó a könnyeim záporozni kezdetek.
- Sajnálom.- néztem rá és egy puszit adtam a felsőkarjára.
- Naa nem sírhatok!!- pofoztam fel magam. - Elvégre már nem vagyok gyerek, nem pityereghetek mindenért.
- Chh..Picsogi...nem változol.- mosolyodot el két sziszenés között.
- Rui!! Istenem!! Ne mozogódj még, össze kell varrnom téged.- ha sokat mozog felszakad az egész. Nem akarok előröl kezdeni.
- Minek? Yuki majd meggyógyít, ahogy téged is.- ült fel hirtelen. Szemei csillogtak a láztól és nekem az információ nem ért célba. Csak pár perc múlva.
- He??- hogy mi? Hogy mivan????? Felesleges volt orvososdit játszanom???
- Nem halok meg könnyen, de nem is hülyeség, amit csináltál. Mármint Yuki megtud gyógyítani viszont minél később segít annál nehezebb lesz neki plusz több energiája fogy el. Lényegében segítetted őt meg persze engem is. - huppant ki az ágyból lazán, mint ha mi sem történt volna. Nem hiszek a szemeimnek. Ilyen nincs!! Az előbb meg izzadt és levegőért küzdött akkor most??
- Na jó ez magas..- ültem le és fogtam a fejem. Ez túl bonyolult.
- Hé, most mivan azt hittem örülsz, hogy élek.- nevette el magát. Olyan édes a nevetése. Jó hallani.
- Örülök csak furcsa. - nem, valami nem stimmel. Álmodnék? De olyan valóságos..
- Hmm..értem. Tudod régóta el akartam mondani valamit. - állt meg velem szemben. Pillantása rideg és kemény lett. Semmi nem tükkrözi az arcát. Tökéletes maszk.
- Utállak. Szeretném ha haza mennél.- talán itt állt meg a szívem. Az agyamba az információ nem jutott el.
- Hogy mi?- emeltem fel a fejem. Nem nem!! Ilyen nincs.
- Pakolj össze és menj el. Nem szeretlek felfogod?? Takarodj!! Korcs ember vagy mégis mit hittél örökké együtt meg i love you? Ugyan ne röhögtes...látni se akarlak. - olyan undor van az arcán, hogy ha már rá pillantok sírva fakadok. A szavai késként szúrnak belém. A szavai...
Nem kapok levegőt. Iszonyatosan nyomja valami a mellkasom. Lehet a szívem összetört darabkái.
- Menj!- indult ki az ajtón, de még nem akarom...nem akarom, hogy elhagyjon.
- Várj Rui!!- nyújtom ki a kezem sírva hát ha elérem viszont ő csak távolólodik egyre jobban a mellkasom meg ég. Hiába nem érem el őt. A látásom egyre homályosabb a könnyektől. Francba is!! Ez nem ő, biztos vagyok benne. Nem mondana ilyet nekem, igaz? Igaz?
- Menj! -suttogja egy kedves hang. Egy lágy lökés volt az egész. Egy kedves hang és a rémálomnak vége szakad.

Igen, sorry hogy nem jött rész sokáig csak én se vagyok a topon.
Öhmm...mint tudjátok EGYETLEN rész van vissza de lehet kettő is lesz még idk...igyekszem hozzni a részt/részeket❤❤

Naa kitartást!!❤