A démoni szerelem

35.rész

Kicsit döbbenten álltam az ajtóban, de annál nagyobb örömmel.
- Azuma!!- öleltem meg hisz annyira régen láttam már.
- Hiányoztam mi?- engedet el az ölelésből. Csak most néztem végig rajta miben is van. Egy citrom sárga ing, amin piros kutyák vannak és egy barna rövid nadrág szandállal. Persze a legfontosabb, hogy a nyakában egy virágfűzér tetszeleg. Mit ne mondjak fel kellett nevetnem.
- Persze nagyon.- nevetem még mindig. - Gyere be.- invitáltam.
- Áhh Rui úriság is itt van.- lepődött meg Azuma persze csak rájátszva ezzel is Rui agyát húzva.
- Te is jókor jössz.- morgot az orra alatt. Olyan kis édes volt.
- Miért mikor kellett volna?- nézet rám utána Ruira és ezt vagy ötször mire én zavarba jöttem. Innen gondolom már sejtheti a dolgokat.
- Megtiltom!!- pillanata megállapodót Ruin, aki csak duzzógva ült.
Köpni-nyelni nem tudtam a kijelentésén ugyanakkor jót nevetem magamban.
- Dehogy tiltod. Már az enyém, kár a gőzért bohóckám.- vigyoródot el Rui. Kezdtem az érezni, hogy egy igen érdekes párbeszéd lesz ebből.
- Meg a francokat!! Eltiltom tőled úgy, ahogy van! - osztotta ki Azuma.
- Felesleges erőltetned magad.- vont vállat lazán. - Külnöben is miért jöttél?- erre az informacióra már én is kíváncsi voltam így kérdőn néztem Azumára.
- Ezt még nem zártuk le.- mutattót fenyegetően Ruira, aki csak legyintet egy olyan ,, higyj, amit akarsz" stílusban.
- Mikor haza értünk anyáddal nyitva volt az ajtó és aggódtunk persze gondoltam itt leszel plusz mikor jöttem bizonyos pletykák ütötték meg a fülem miszerint egy ember tartózkodik itt. Tudtam, hogy te vagy az, még is beolvadtam az ayakashik közé még több infót szerezni. Volt, aki azt mondtam Rui ágyasa lettél meg a felesége naa meg olyat is, hogy terhes vagy. - fejezte be a kis történetét. Nem tudtam eldönteni nevessek vagy esek kétségbe, amiért ilyenekről beszélnek.
- Ami késik nem múlik.- vont vállat lazán. Csak szúrós pillantással díjaztam Azuma meg...nos hát Azumásan.
- Megtiltom te csödtömeg.- kiabált rá.
Ez folyt öt percen keresztül.
Végül is az állás 1-0 Rui javára, aki meg se erőltette magát még is győzelmet aratott.
Nos nekem ebben nem volt beleszólásom, mert nem vettek komolyan. De ha egyszer tényleg megkérné a kezem habozás nélkül igent mondanék.
- Visszatérve ebben a ruhában, hogy a fenében tudtal elvegyülni te IQ bajnok?- és kezdik már megint egymás sérelmezését. Én meg csak ide-oda kapkodom a fejem és néha felnevettek.
- Semmi közöd hozzá te terminátor. - naa pont ilyenen muszáj felnevetnem. Mind a ketten rám néztek.
- Bocsánat csak muszáj.- törölgetem már a könnyeim.
- Annyira édes vagy.- jött közelebb Rui átkarolva a derekam.
- MEGTILTOM!!!- majd egy seprűnyél tolakodott kettőnk közé.
- Valaki lője le.- motyogta az orra alatt Rui.
- Szerintem vicces.- súgtam a fülébe. Rám nézet olyan ,, ezt te se gondolod komolyan" és folytatatta a magában való morgást.
- Visszatérve..- tette le a seprűt. - Mi történt míg nem voltam itt?- fordult komolyabb hangnemre majd leült. Két kezét maga elé helyzete várva a válaszunkat.
- Túl sok minden. Segítséged kell kérném. - engedte el a derekam Rui majd vele együtt én is leültem.
- Rosszat sejtek. De beszélj.- vonta fel az egyik szemöldökét Azuma.
Mindent elmondtunk. Matsukit és a szökését,az apját,aki még él, engem és a kínzásom-nost itt Azuma majdnem sokkot kapot meg dührohamot- meg persze Rui és én közti kapcsolatot.
Azuma figyelmesen hallgatot a kb.egy órás monólogunkat, mert hát azért én is megszólaltam. Éltem a lehetőséggel, hogy nem nyomnak el.
- Miben is kéne segédkeznem?- tért a lényegre.
- Megtalálni Matsukit. Ha ő meg van apa is meg lesz. És végre pontot tudok tenni erre az egészre.
- Rendben. Legyen. Megpróbálom megtalálni, de nem ígérek semmit. Lehet heteket fog igénybe venni mire megtalálom. Függ milyen környterben van, emberek között esetleg.- vont vállat.
- Csak találd meg.- fejzezte be Rui.
- Te meg leszel kölyök?- nézet rám aggódva. Mint ha bármi bajom esne itt.
- Persze. De anyuval mi lesz?- kérdeztem félve. Olyan rég nem látam. Már hiányzik.
- Ideje kiteríteni a paklikat.- mosolyodot el. Szóval elmondja anyjának az egész démon sztorit. Anya szkeptikus nem lesz egy könnyű menet, de remélem megérti.
- Hát sok sikert csak mert anya szkeptikus fajta.- vontam vállat és bátorítóan rá mosolyogtam.
- Na igen ezt majd megoldom.- vakarta meg a tarkoját. - Viszont nem szívesen, de addig maradj itt ezzel a nőcsábászal, de...- és itt mutatott Ruira. - Ne merj hozzá érni a kölyökhöz vagy megöllek. - nos feltehető a kérdés miért hív kölyöknek. Sokat agyaltam ezzen végül rájöttem azért, mert nem a lányának hívni. Fél, hogy elutasítanám és olyanokat vágnék a fejéhez, hogy ,,te nem vagy az apám", ami igaz is, mint vérszerintileg viszont nem ez a lényeg. Lassan már úgy fogom szeretni, mint apámat még se adom meg a kezdő lökést, hogy a lányának hívjon. Talán ha majd mindenen túl jutottunk.
Hálásan rá mosolyogtam.
- Majd meglátjuk bohóckám.- vigyorodót el Rui.
- Na megyek a dolgomra. Szia kölyök.- ölelt meg mielőtt elment volna. Mire feleszméltem már Rui ölelt át hátulról.
- Most mi lesz?- kérdeztem.
- Várunk drágám...várunk.- puszilta meg a nyakam.