A démoni szerelem

41.rész

Minden terv szerint halad.
Azuma a bódéknál követi őket mi meg a tetőről Akhioval.
Igaz Azuma mindig leáll egy bódénál, ami roppan idegesítő, mert ha beindul a buli nem lesz ki figyeljen lent Lilyre.
Hogy féltem-e? Még szép! Komolyan gondolom vele. Sok mindenen mentünk keresztül nem akarom őt eldobni. Tudom, hogy azért vállalta el ezt az egészet, mert én nemet mondtam rá. Azért is vállalta el. Túl makacs és önfejű. Ha barmi baja essne azt nem élnem túl. Óvni akarom még a széltől is bár tudom, hogy nem kell védelmezni, mert meg tudja magát védeni mégis vannak olyan dolgok, amikkel még ő se tud megbírkózni.
Ha ennek vége közös életett akarok vele. Hogy hogyan is ezt még nem tudom, haladjunk csak lassan.

Már egy ideje követjük őket közben Akhioval váltunk pár szót egymással néha elvétve.
Éppen minden jó, így rágyújtok egy cigire.
- Rui- sama lekéne szoknia. Féltem az egészségét.- szólal meg Akhio séta közben.
- Én meg hányszor mondtam hagyjd a formaságot.- forgatam meg a szemem.
- Ahogy óhajtod.- na csak haladunk.
- Hé Akhio!
- Igen?- néz rám kíváncsian.
- Semmi. - mondtam közömbösen.
- Rui-sama!- kétségbeeset hanggal szól.
- Mi van?- én meg mit se tudva kérdezem.
- Elvesztetem Lily-san-t.- fürkészi a tömeget egyre idegesebben. Az ujjaim közül kiesik a cigi. Már nem figyelek Akhiora, akinek a hangja egyre idegesebb. Nem hallok semmit csak a hangos szívverésem, ami egyre szaporább. Ettől féltem. Hogy eltűnik. Eltűnik az életemből a fény és újabb sötétség fog majd körbe venni. A múlt árnyékai újabb mérget adagolnak a szívembe és végül teljesen elveszek benne. Öntudatlanul fekszek.
Egy hirtelen csapást éreztem az arcomon.
- Bocsásson meg Rui-sama!- hajol meg Akhio. Kiss időbe telik mire feleszmélek és teljesen eltűnik a köd a fejemből. Sose gondoltam, hogy egy pofonak ennyire örülni fogok. Ez most kellett.
- Nem, az én hibám. Jól csináltad.- veregetem hátba. - Viszont....HOL A PICSÁBA VAN AZUMA ÉS HOGY A FASZOMBA TŰNT EL AZ A NŐ????- nos most akadtam ki teljesen.
A francba is!!!! Most mit csináljak??
Gőzöm sincs merre mehetek..
- Rui-sama induljunk előre hát ha észre veszünk valamit.- tanácsolta a tanácsadom.
Bólintottam majd mentünk előre.
Nem is kellett sokat mennünk lent megpillantotuk Azumát. Aha..na majd én.. leugrotam a tetőről majd nyakánál fogva húztam magamhoz.
- Te még is hol a picsában voltál?? Lily eltűnt a te kis féreg kémeddel, tudsz róla??- ordítottam rá leszarva kihall vagy ki sem.
- Hé nyugi! Tudok róla és követem őket.- húzta ki magát amennyire tudta. Chh..és még a képembe is vigyórog.
- Te...áh...szerencséd van.- engedtem el.
- Huuu, azt hittem megölsz. Komolyan beszartam már.- törölte le a homlokát.
Na persze...
- Ch..inkább azt mondd merre.- sziszegtem idegesen.
- Arra.- mutattot egy kisutcába.
Elindultunk arra fele, de egyszer csak ő lépet ki az ajtón.
- Lily?- döbbentem le.
- Kölyök! Hát te? Jöttünk megmenteni.- ment közelebb Azuma viszont egy kard csapással eltántorította. Felemelte a fejét és egyenesen rám nézet. A szemei üressek voltak semmit nem tükkröztek. Semmi érzelmet csak kőkemény parancsot.
A bambulásomat Lily hirtelen neki indulása szakítota félbe. Teljesen ölési szándékkal.
- Lily mi van veled?- tértem ki a kard csapásától. Egyáltalán, hogy került hozzá és mióta tud bánni vele??
- Öld meg...- suttogta. Elbűvölték a francba is!! Ki volt az?
Jött nekem újabb és újabb csapásokkal végül sikerült is neki a karomat.
- Francba!- szorítottam oda a kezem.
- Ti meg menjetek és nézetek szét bent.- kiabáltam oda a többieknek.
Menekülnöm kell.
- Lily állj már meg!- suhintott egyet a fejem mellett.
Semmi haszna. Meg se hallja. Talán ha hosszan beszélek hozzá..
- Hé Lily! Emlékszel hol találkoztunk?- döfte felém a kardot. Épp, hogy súrolt.
- Annál a cseresznyefánál, ami gyönyörűen virágzik. Szeretem oda kijárni játszani. Tudod...- egyre erősebbek az ütései. Védem magam, de nem tudom meddig bírom még. Csak kardot kell rántanom nekem is.
( nem olyat te perverz)
- Tudod mielőtt még nem találkoztunk eléggé káosz volt az életem. Valahogy te fényt nyújtottál a sötétben érted?- löktem meg kicsit, hogy távolabb legyen tőlem.
- Én szeretlek!- állt meg hirtelen. - Nagyon szeretlek szóval ha más körülmények lennének és meg akarnál ölni engedném. De ez nem te vagy. Szóval térj észhez!!- kiabáltam felé az utolsó mondatot.
Térdve rogyva fogta a fejét. Szóval eljutottak hozzá a szavaim.
- Ru..i..- nyöszörögte.- Fuss! Nem akarlak bántani.- de ezek a szavak nem tudtak eltántorítani. Akár csak egy szappanopera. Halk léptekkel oda mentem míg tudtam és leguggoltam elé.
- Nem érdekel ha bánatni akarsz míg szeretsz. Akkor is veled leszek ha halálra szabdalsz.- emeltem fel a fejét, szemei könnyektől csillógtak. Ezek a szemek, amiket szeretek.
- Szeretlek picsogi!- csókoltam meg. Most mondanám azt, hogy a szerelemnek mekkora ereje van, de ez nem igaz. Amit én használok az csak egyszerű démoni szerelem. És ez különbözik minden más fajta szerelmtől.
Mire észbe kapok szoros karok fognak körül.
- Lily!- sóhajtok egyet. - Ugye te vagy?- kapot el hirtelen a félelem.
- Igen azt hiszem.- furta a fejét a nyakamba.
- Hála az égnek.- könnyebültem meg.
Elengedve egymást a szemébe nézve viszont valami nem hagyjut nyugodni.
- Ki bűvölt el?
- Az...az apád.- hajtotta le a fejét.
- Bent van ugye? Azumáék még nem jöttek ki.- néztem az ajtó felé.
Bólintott.
- Gyere!- segítetem fel.

Belépve homályos fény uraklodik alig látni valamit mégis kivehető egy alak az asztalnál állva.
- Nocsak..úgy látszik gyenge az erőm, nem igaz fiam?- hangsulyozta a fiam szót.
- Chh...neked van még fiad?- köptem felé a szavakat. A düh, a fájdalom, és a megalázás kezdi átvenni a testem fölött való uralkodást. Hátam mögül intek Lilynek menjen ki a másik ajtón. Igaz láta, ahogy öldöklöm, de ez más milyen lesz.
- Meg fogsz ölni igaz?- öntött magának valami ittalt.
- Meg.
- Értem. De nekem terveim vannak.
- Én azt kurvára leszarom.- fogtam meg a kard markát.
- Nem vagy kíváncsi semmire?- nézet rám. Sokkat öregedet azért. De még így is fiatlanak mondható.
- Tudok mindent. Nao-sannal együtt voltál régen és pénzt kértél tőle. Fegyvercsepészet mögött te állsz úgy, ahogy a drogok mögött. De miért?- ez azért nem volt villágos. Miért ment el idáig?
- A világ egybe hozzása miatt. Hogy az emberek ne legyenek különbek nálunk. Semmit nem érnek azok a nyavajások. Ezért legyen káosz. Káoszt akarok az emberek és az ayakashik között. Hogy egybe mosódjon ez a két világ. A hülyéket könnyen befolyásolni tudom, de téged már nem annyira. Ezért megbíztam a szerelmed, hogy öljön meg viszont kudarcot vallot. - sóhajtott. Mint, akit tényleg zavar, hogy élek. Zavarja is.
- Ha téged megöllek, nyert ügyem van. - vonta meg a vállát.
- Hogy a faszba jutottál el idáig mondd?-  ez elmebeteg ötlet. Több áldozattal járna a megvalósítása, mint maga az egész herce-hurca.
- Anyád miatt. A szülei gyűlöltek végül ő maga is elkezdet. Téged megszült és ebbe halt bele. Láttod Rui? A démonok nem lehetnek együtt emberrel, mert az csak szerencsétlenséget hozz.- talán szomorúság csengedt a hangjában talán nem. Mindenesetre kezdtem megsajnálni. De ott volt Matsuki. Az ő halálát ki fogja megtorolni?
- Ez nem változtat semmin. Nem foglak meg sajnálni és megöllek. Matsuki miatt is. - húztam ki a kardot majd támadó pozitcíót vettem fel.
- Lássuk mit tudsz.- mosolyodot el. - Menjünk hátra, nem akarok semmit összevérezni.- még, hogy nem akar semmit összevérezni....a fal mától piros lesz úgy érzem.
Követem ki, ahol a többiek is voltak.
- Amida Rui készen állsz?- fogta meg a saját kardját.
- Te már halottan állsz. - mosolyodtam el.

Íráshiba miatt sorry guys:((
Most nem néztem át rendesen csak mielőbb kitenni szeretném😅

Vigyázzatok magatokra!!❤❤