A démoni szerelem

1.rész

Most, hogy új helyre költöztünk kicsit fura. Mivel ilyen messze még sose jöttünk. Jelenleg Japánba élünk anyukám új palija miatt. Jó állása van itt és sokat is keress, körülbelül anyukám 30 évi fizetését. Nem csodálom, hogy anya őt választotta.
Elmondom, hogy kezdődött.

Előtte New York-ban éltünk anya és én. Anyukám asszisztens volt egy orvosi rendelőbe. Ekkor jött Chikoba Azuma anyukám palija. Egy konferencia miatt jött New York-ba és mikor indult volna a reptérre rosszul lett. És így történt eme csodás kalandjuk. Beszélgetek, videochateltek aztán 2 hónap múlva közölte, hogy lenne - e kedvünk oda költözni. Én meg így mi a fene? Anyám persze rögtön igent mondott az én tudtom/bele egyezésem nélkül.
Mérges voltam rá, hogy nem mondott semmit, de láttam mennyire boldog és nem akartam a boldogságtól megfosztani. Így végül belementem.
Végül aztán tegnap érkeztünk meg a rengetek, de rengeteg órás utazásból. Igazából jó volt, mert szeretek repülőn ülni es izgi volt meg persze szép is volt az ég meg minden.
Annyira igazából nem bánom, hogy így alakultak a dolgok, mert gyönyörű Japán az egész hely, a kultúra, az étel fantasztikus egyszerűen minden. Főleg így tavasszal. A cseresznyefák hamarosan virágozni fognak már alig várom, hogy láthassam.
Azuma lakása valami elképesztő. Tágas, gyönyörű kilátás, közel van a suli amiben járni fogok 2 nap múlva. Egy kicsit aggódok ez miatt, mert egyáltalán nem tudok japánul egy árva szót sem. Szóval ez miatt bajban leszek. De Azuma azt mondta majd megtanit az alapokra. Igazából kedves ember és szimpatikus is. Bár zavar, hogy idáig el kellett jönnöm a megszokott környezetemből. De hát ez van. 
Most, hogy megjöttünk neki is állunk kipakolni és berendezkedni.
- Anyaa!! Hova tegyem ezt az ízét?
- Milyen ízét? - nézet rám anya értetlenkedve. - Ohh, ezt úgy hívják lámpa. - majd kikapta a kezemből és le tette a mellette lévő szekrényre.
- Mii az egy lámpa? Olyan, mint egy fekete, nagy szén darab. - Nem, nem viccelek esküszöm. Igazából fogalmam sincs honnét van, de volt.
- Ez nem szén darab. Ez egy lámpa amit még úgy rendeltem. - büszkélgetett anya.
- Vagy úgy. Ha te mondod. - fordultam el tőle.
- Azuma! Segíts arrébb tolni a szekrényt. - kiabált anya.
Azuma természetesen rögtön ugrott, mint kutya a csontra.
Én meg csak ott néztem ahogy tolják arrébb a szekrényt. Nem, eszem ágában sem volt segíteni.
- Itt jó lesz? - kérdezte Azuma.
- Aha. Köszönöm. - majd egy puszit nyomot anya az arcára hála képen.
- Az én szobám már kész? - kérdeztem a meghitt jelent után.
- Persze menj csak. Remélem tetszeni fog Lily. - mondta Azuma egy kedves nézéssel legyintve, hogy addig menjek míg anya nem fog be további pakolászásra.
Az ajtót oldalra nyitva gyönyörű szoba fogadott. Olyan tényleg japános volt. Egy asztal volt közepén, az ablak mellett pedig az íróasztal. Majd az ágyam. A szekrények pedig a szoba másik oldalán. Nagyon szép volt, még tetszett is. Egy kicsit festék szag volt így kinyitottam az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be plusz nagyon jó idő volt.
Az ablakon kinézve egy kicsit messzebb folyt egy patak és cseresznyefák. Ha elkezdenek majd virágozni majd elfog jönni idáig az illata. Miközben az ablakból nézegetem az embereket, hirtelen furulya hangját hallottam. Gyönyörű volt. Nem tudom ki játszott, de abba biztos voltam, hogy nagyon ért hozzá.
Valahonnan a cseresznyefáktól jött.
- Milyen szép. - mosolyodtam el.
Majd hirtelen abba maradt a muzsikálás.
- Hmm.. Miért? - néztem szomorúan.
- Lily!! Gyere enni. - kiabált anya.
- Jó! Jövök.. - kiabáltam vissza majd mint ha mi sem történt volna becsuktam az ablakot és mentem le. Nagyon éhes voltam már.
- Mit eszünk? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Azuma csinált nekünk curryt.
- Ohh.. Olyat még nem ettem. - néztem kíváncsian.
Azuma erre csak felnevettet.
- Nyugi, izleni fog. - mosolyodot el.
- Jó illata van.- mondtam a levegőbe szaglászva.
- Naa gyertek. Kész van. - mondta Azuma boldogan. - Itt a rizs is.
- Nagyon jól néz ki. - mondta anya.
- Szerintem is. - csak úgy ragyogtak a szemeim.
- Jóetvágyat! - mondta Azuma. És figyelmeztetett, hogy mindig kívánják Jóetvágyat és köszönjem is meg ha végeztem.
Ezzel neki álltunk enni.
Nagyon finom volt. Közben beszélgetünk, az új suliról ahova holnap után fogok menni.

Evés után segítettem elmosogatni és mentem a szobába. Annyira nem volt nagy idő, de fáradtnak éreztem magam.
- Jóéjt! - legyintettem.
- Neked is. - mondta anya a tv előtt Azuma karja alatt.
- Neked is Lily. - mondta Azuma.
A szobába beérve kicsit meleg volt így újból kinyitottam az ablakot.
És lám csodát megint hallottam.
- Újból furulya? - néztem kicsit furcsán. Bár nem bánták a füleim, mert nagyon tetszett.
- Ahh.. Újból csodásan játszik.
A szél fujjt, de ez az a lágy szellő volt ami kellemes. Éreztem ahogy hozza a hideg szelet meg a meleget is.
Oda vittem a széket az ablak elé és onnan néztem a tiszta, szép eget. Közben meg hallgattam azt a muzsikát ami bele lopta magát a szivembe és altatóvá vált. Igen elaludtam az ablakban.