A démoni szerelem

32.rész

Lily szemszög:

Újból azt érezem, hogy az életem sínen van. Boldognak érzem magam. Visszakaptam Ruit, bár nem is volt az enyém még is ez a 2 év rémes volt nélküle. Azt szeretném, hogy együtt maradjunk és boldogak legyünk. Lehet naiv vagyok vagy csak mindent eltakar a ,,rózsaszín köd" és nem tudok reálisan gondolkodni. De tudjátok mit? Nem érdekel. Most az egyszer telibe szarok le mindent. Ez most rólam fog szólni és róla.

Mosolyogva ülők az ágyon már vagy egy fél órája válltunk el mégis hiányzik. Indulni akartam átöltözni mikor csengetek.
- Hmm..ez meg ki?- beszéltem saját magamhoz.
Kinyitottam az ajtót és két hideg kék szempárral találtam szembe magam.
- Hali! Gondoltam használom az ajtót és nem az ablakon keresztül jövök. Ez egy kicsit emberségessebb, nem gondolod?- döbbenten álltam az ajtó előtt. Matsuki volt az. Elindult mellettem belefele véve az irányt.
- Tudod, nem szeretnék gonosznak tűni és ne érsd félre ez nem ellened írányul, csupán a bátyókámmal van egy elintézetlen ügyünk te meg csak eszköz leszel. - jött felém egyere jobban. Úgy hátráltam, ahogy csak tudtam. Ha most elkap nekem annyi. Meg is van a tervem. Már teljesen a falnál vagyok.
- Mondanám azt, hogy nem esik bajod, de hazudnék.- mosolyodot el.  Ez az gyere közelebb. - Kicsit itt ott sebes leszel meg véres viszont ennyit megér.- jött közelebb. Most!
Gyors hasba ütöttem és rohantam, ahogy csak bírtam. Hallottam, hogy ordíbál, káromkodik, de nem érdekelt. Csak jussak ki az utcára aztán egy forgalmas helyre, ahol sok az ember.
Már a lépcsőn futok le mikor megcsúszik a lábam és zuhanok lefele. Nem érzem a fájdalmat. Az adrealin tompítja ezt. Felállok majd futok tovább. Egyre hangosabb a léptei. Francba utól fog érni!! Még egy emelet.
- Állj meg te kurva!!- hallotam meg a hangját. Basza meg!!
Már látom az ajtót! Jobban belehúzok,de megint elcsúszok abba a kibaszot lábtörlöbe.
Telibe verem a fejem a lépcsőbe. Halványan láttom, ahogy fölém magasodik majd felemel. Ezután nem érzek semmit, nem hallok semmit. Teljes sötétségbe borúl minden.

Hideg. Ez az első dolog, amit megérzek. Nem tudom kinyitni a szemem, mint ha csak olóm lenne rajta. A végtagjaimat se tudom mozgatni. Fáj minden porcikám a fejem meg hasogat.
Lépteket hallok, de félek kinyitni a szemem. Nem akarom tudni, hogy hol vagyok.
Éles ajtó csapodásra leszek figyelmes és valaki közeledik felém majd megáll. Hirtelen hideg vízet érzek magamon ettől meg rögtön fel tudok kelni ülőhelyzetbe. Köhögök a víz miatt. Kicsit oldalra fordítom a fejem lássám ki van mellettem.
Matsuki kifejezéstelen arccal nézet. Szinte már lenézően.
- Még ne halj meg nekem. Szükségem van még rád.- vágot hátba.
- Bazd meg!- mondtam két köhögés között. Hogy rohadjon meg!
- Tessék? Mint ha mondtál volna még valamit?- öntött le újból egy vödör vizzel. Most nem nyeltem annyit, mint elöszőr. Direkt csinálja. Legszívesebben bevernék neki egyet, de nem tehetem. Ki tudja, akkor mit csinálna velem. Lehet megölne. Viszont csak Ruit kell megvárnom és megmenekülök. Addig ki kell tartanom.
- Na most már nem nagy a szád igaz? - mosolyodot el.
- Ne hidd azt, hogy félek tőled. Csak egy féreg vagy! Egy gyáva alak!- sziszegtem, közben meg képzeletben két pofont verek le magamnak, mert nem bírom befogni a szám.
- Ezért 5 percet kapsz, hogy felkészülj a szenvedésedre.- a mosoly, ami volt lehervadt az arcáról helyébe, pedig újból a kifejezetlenség ült ki.
Közelebb hajolt a fülemhez majd bele súgot: - Remélem kész vagy a halálra, mert Rui előtt foglak megölni. - majd elment bevágva maga mögött az ajtót.
Most kerültem csak igazán nagy szarba. Esküszöm ha ezt túlélem Ruit úgy megverem, ahogy csak tudom. Mindig, de mindig rám hozza a bajt meg a bolond családját igaz csak az öccsével találkoztam, de értitek a lényeget.
5 perc. Ez elég arra, hogy kiút után nézek meg mi hol van.
Ha tippelnem kéne azt mondanám valami föld alatti helyen vagyok, ahol egy árva lélek se sétálgat ha kibálnék se hallana senki szóval ez kipipálva. Sötét és nyirkós szóval a tippem helyt álló. Lábaim le vannak kötözve és egy orvosi ágy félén vagyok. Közepes méretű ,,pincében"- mondjuk most azt- ahol igazából semmi sincs és ez idegessít. Jobb oldalamon egy tolós asztalka van, de azon meg semmi. Semmi használható.
- Bassza meg!- szitkozódtam.
Újból lépteket hallok majd kivágódik az ajtó.
- Meg is jöttem! Hozztam pár barátot is neked. Letett az asztalra egy kisbattyut majd szétnyitotta. Azt hiszem ha eddig nem féltem, akkor most fogok. Mozdulni se mertem.
Különböző orvorsi vágó eszközök voltak benne. A vér is megfagyot bennem.
- Imádom őket! Tudod míg siten voltam sokszor gondolkodtam a pillanaton, hogy milyen lesz Rui arcát látni mikor újból elveszít valakit, aki fontos neki.- fogót meg egy szikét és csak nézegete.- Ez éltetett. - nézet rám majd a kezeimre. - El is felejtettem a kezed.- fogót egy rongyot, de ahogy tudtam csak kalimpáltam. Nem fogom megkönnyíteni a helyzetét.
- Nem!!! Kérlek ne!!- rimánkodtam, de nem hatotta meg.
- Esküszöm gyors leszek. - mosolyodot el és bekötötte a kezem. - Hol szeretnéd az elsőt? Kéz, láb, arc? Legyen az arcod túl szép az. Csúfítsuk el, mit szólsz?- csinált úgy, mint ha eltűnődne. Igazából nincs választási lehetőségem csupán költői volt a kérdése.
- Baszodj meg!!- kiabáltam rá. Hogy féltem? Hogy ne. De akármit tettem volna én jöttem volna ki rosszabul.
- Rossz válasz.- megfogta az arcom, de hiába rángatam erősebb volt, mint én. Bele- vágot a szikével a fülemtől egészen a szám sarkáig. Ordítottam a fádalmamban.
- Ordíts csak. Csak még jobb kedvem lesz.- vigyorodot el.
- Te beteg vagy!- kiabáltam.
- Lehet.- vont vállat. Majd hirtelen a combomba szúrt egy szikét. Kiabáltam, ahogy csak tudtam. Nem érdekelt ettől jobb kedve lesz vagy sem csak az, hogy ez a fájdalom csillapódjon. Káromkodtam, ordítottam a végére tényleg jobb lett csak levegőt is alig mertem venni.
- Bocsika csak megcsúszot a kezem.- vont vállat, amolyan ,,nem az én hibám volt" stílusban. - Kicsit még a combodba hagyjom aztán kiveszem nyugi.- nézet rám biztatás képpen. Mivel a bőröm bizonyos pontjain még vízes vagyok így könnyebb lett volna kirántani viszont ha száraz leszek az úgy jobban fog fájni. Rui hol vagy már?
- Vajon ez éles?- gondolkodot el egy nagyobb szikén. - Hmm.. megnézük. - egyenesen a másik combomba vágot egyet majd még egyet és így tovább. A 10.-nél nem számoltam tovább. Már nem fáj annyira szinte hozzászoktam. Kezdtem egyre kevésbé látni és az eszméletemet elvesztení.
- Hmm..éles volt azt hiszem. De vége a bulinak, mert jön a lovagod. Reméljük látod még egszer mielőtt megölöm utána téged. - kacsintott rám majd kivágodot az ajtó. Ott állt, akinek a boldogságom forrását köszönhetem és egyben szenvedéseim okozóját.
Szeretlek Rui, de rohadj meg!- ez volt az utolsó gondolatom végül győzöt a sötétség.

----------------------------------------
Naa hali nép! Bocsánat, hogy nem volt rész és sokat kellett várni csak hát nem nagyon volt időm és őszintén kedvem se nagyon. Ettől függetlenül továbbra is lesznek részek, amit teljes előre dobással írok nektek.❤
Ha valami nem világos a történetben nyugodtan írjatok, mert hajlamos vagyok nem befejezni egy gondolatmenetet😥