A démoni szerelem

3.rész

A szobámba pihentettve a fájó lábaimat egy fantasztikus ötletre tettem szert. Mivel még mindig érdekesnek tartottam ezt a furulyázot palit és, hogy csak én hallom bizonyos okoknál fogva arra gondoltam, hogy este lesben állok és kideritem ki is ez a furulyázot pali. Plusz be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok ketyos és ez mind nem csak a fejembe létezik.
Ezért most lebattyogok megkérdezni anyát, hogy este kimehetnék-e sétálni.
- Anyaa! - szólok lágy, kedves hangon. Tudjátok ez a bizonyos szeretnék valamit kedves hang.
- Igen? - válaszolt vissza.
- Arra gondoltam amúgy is tök jó idő van meg minden és, hogy nem - e mehetnék ki az este sétálni? - néztem aranyos fejjel.
- Nem. - vágta rá egyből a választ.
- Mii? Miért? - értetlenkedtem.
- 1. Holnap suli van.
  2. Nem kell neked este csavarognod. - ezzel le tudta.
- De.. Dee.. - próbáltam valami jó érvelést kitalálni, de nem sikerült.
- Nincs de! Menj és pakold össze a holnapi cuccaid. Az egyenruhádat meg majd kivasalom.- mondta utasítva.
- Jó, köszi. - vágtam szomorú arcot majd indultam fel.
- És nézd át a japán lapot amit Azuma írt neked.
- Jojo. - próbáltam kedvtelenek tűnni. Bár igazából az is voltam.
Anya utasítására összepakoltam a sulis cuccaim és kidőltem az ágyra. Nagyon izgultam a suli miatt...mi van ha nem lesznek barátaim, mert nem vagyok japán vagy csak egyszerűen nem vagyok szimpatikus senkinek se.
- Ahjjj.. Miért gondolok ilyenekre. - fulldokoltam a parnámba.
A nap további részét a szobámba töltöttem hol olvasással, hol teloztam, hol meg csak bambán néztem ki az ablakon figyelve az embereket. Fogalmam sincs miért tettem, de jó volt nézni őket.
Ezzel el is ment a nap. Csak akkor mentem ki a szobából mikor Azuma haza jött és vacsora volt.
- Isten hozott Azuma! - köszöntem neki nullás életkedvel.
- Szia, Lily! Naa mi ez a rossz kedv? - kérdezte az arcomat fürkészve válasz után.
- Ja, semmi. - mondtam egy fél mosollyal. Igazság szerint a holnapi nap nyomása alatt vagyok. Egész nap görcsölt a hasam.
- Suli, igaz? - mosolyodot el. Mintha át látott volna rajtam. Hihetetlen ez a pali. Tuti gondolat olvasó vagy valami varázs biszbasz.
- Honnan tudtad?
- Átéreztem már. - nevetett. - Nem kell félned biztos szerzel majd barátokat ne aggódj! - próbált megnyugtattni.
És őszintén sikerült neki. Kicsit jobban éreztem magam.

Vacsi után mentem a szobámba és nem stresszelni a holnapi napon.
Fekvésem közepette újból hallani kezdtem a furulyát. De ez most más volt. Sokkal szomorúbb dallama volt. Gondolom az aki játssza szomorú.
- Graz Lily te egy zseni vagy... - mondtam maganak egy tök egyértelmű dolgot. Végül aztán erre aludtam el.

Reggel a telefonom ébresztője keltett.
Gyors felhúztam az egyenruhát majd mint mindenki más megnéztem, hogy hogy áll rajtam. Annyira szarul nem néztem ki, hogy őszinte legyek. Bár a szoknyát rövidnek találtam.
Miután kibámészkodtam magam elindultam lefele a konyhába.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - köszönt vissza anya.
- Jó reggelt! Jól aludtál? - kérdezte Azuma.
- Öhm igen egész jól.  Na de én megyek is.
- Mii hova mész már most?-kérdezte anya felháborodva.
-  Lily ebédedet vidd el.- szólt Azuma.
- Jojo.
- De csak ebéd időbe ehetsz.
- Igen, tudom. Naa sziasztok! - ezzel el is mentem.
Kilépve a panelház ajtaján kellemes idő tárult elém.
Nincs tőlünk messze a suli csak 15 percre a domb tetőn.
Sok embert láttam ugyan azzal az egyenruhába mint én. Biztos van köztük osztálytárs is.

A suliba beérve az igazgatóhoz kellett mennem megbeszélni a a részleteket meg az osztályfőnökkel is találkoztam.
Becsengetéskor az osztályfőnökkel aki egy nő volt és nagyon kedves is Ayaka- sensie-nek hívták. Dús barna haja volt és egész fiatalos. Vékony derék amit még a modellek is megirigyelnének.
- Készen állsz? - nézet rám magabiztosan.
- Persze. - kezdtem remegni.
Ahogy bele egyeztem már nyitotta  is ki az ajtót és minden szem felénk szegeződöt.
- Jó reggelt gyerekek! Ma egy új diák jött hozzátok szeretném ha kedvesek lennétek és minél előbb befogadnátok. Kérlek mutatkoz be! - utasított senise kedvesen.
- Én.. Én.. Lily vagyok. Örvendek! Remélem min.. mindenkivel jobba leszek.
- Hátul foglalj helyet Lily.
És amilyen gyorsan csak tudtam mentem hátra lehajtott fejjel. Éreztem ahogy mindenki engem néz.. Borzalmas volt...
Hátul ültem az ablaknál egy fiú mellett aki folyton engem nézet. Előttem meg lány akit úgy ahogy szimpatikusnak találtam.

Meglepődésemre a rosszul sikerült bemutatkozásom ellenére sokan oda jöttek hozzám beszélgetni. És jobba lettem néhány emberrel.
Mikor már húztam át a cipőm egy fiú oda jött hozzám.
- Szia Lily. Arra gondoltam, hogy ha lenne kedved holnap együtt mehetnénk haza. - nézett rám kicsit félve. Fogalma sincs, hogy ki ő, de nem volt az esetem.
- Ohh.. Ne haragudj, de holnap sietnem kell haza. Bocsi. - ezzel ott hagytam.
Végre indulhatam haza. Annyira nem  rossz a suli, meg az emberek is kedvesek voltak. A mai napon gondolkodva egy szomorú dallam ütötte meg a fülem.
- Hmm.. Ő az? - néztem érdeklődve.
Annyira még nem volt késő így elindultam a patakhoz ahonnan mindig hallom. A furulya hangja egyre hangosabb volt, de most reménykedtem nem fog elhallgatni.
Ahogy lépkedtem a földre hullott virágokon megpillantottam. A lélegzetem elakadt olyan gyönyörű volt. Csak bámultam és bámultam míg észre nem vett.