A démoni szerelem

5. rész

Mikor láttam az egyre távolodóbb alakját elöntött az izgatóság érzése.
Már vártam a holnapot, hogy újra találkozak vele.
Haza fele végig mosolyogtam és több ember ez miatt meg is bámult.
- Most komolyan nem látak még ember vagy mi? - dünnyögtem az orrom alatt.
Az ajtón belépve újból senkit nem találtam otthon. Csak egy cetli várt a konyhapulton miszerint este jönnek haza és kaja a hűtőbe. Megvontam a vállam majd felsétáltam a szobámba.
Büdösnek éreztem az ottani levegőt így ablakot nyitottam és áradt a befele a kellemes levegő.
- Így már jobb.- mondtam magamnak.
Annyira fáradt voltam a mai nap izzgalmaitól, hogy ledőltem és rögtön elnyomott az álom.
Az álmomban egy fekete hajú fiú szerepelt, aki szomorú volt. Gondoltam oda megyek és megkérdezem miért szomorú? De mikor indulni akartam volna a lábaim nem mozdultak a fiú meg hátát felém mutatva elsétált majd hirtelen megállt.
- Mondd meg a nevem! - utasított.
- Ismerlek? - kérdeztem összehúzot szemöldökkel.
- Igen ismersz és ha tudod a nevemet nem halsz meg.
- Nem tudom. - mondtam halkan. Ekkor jobban elnyelt a sötétség és én megijedtem.
- Ne félj! Csak mond a nevem.
- De ha egyszer nem tudom. - hangom jobban felemeltem.
-De tudod! Gondolkozz Lily. - ő is feljebb tette a hangerőt majd le is vitte. De ekkor megint süllyedtem.
- Honnan kéne tudnom? Legyen Akira.
- Téves. Fogy az idő. - ujjával mutata, hogy az időm véges.
- Mond meg! - utasítotam.
- Nem nyert. - ekkor elnyelt a sötétség és hideg levegő járta át a testem egészét. Semmit nem láttam, amiből tudnám hol is vagyok. Féltem. Ijesztő ez a hely. Éreztem mint ha a levegő fogyna el és az a fájdalom amit éreztem valami miatt éget belül. Leültem és a térdeimet felhúztam.
- Lejárt az idő. - mondta egy hang majd a lélegzetem elállt a szó szoros értelmében. Kapkodtam a levegőt és bepánikoltam amitől még inkább levegő után kapkodtam. Ajtó kopogást hallotam és ekkor keltem fel levegő ért. Párat köhögtem és újból lélegzetem.
- Azt a kurva.. - mély levegőket vettem majd anya nyitott be. Esküszöm ennyire még nem örültem neki.
- Szia kincsem, csak bejöttem szólni, hogy haza értünk.
- Szia, rendben. - mosolyogtam rá erőlteten. Még mindig az álom hatása alatt voltam. Még is mi a franc volt ez? Miért nem tudtam unikormisról álmodni meg kedves törpékről... Nem is értem.
- Valami baj van? - kérdezte aggódva.
- Jaa semmi, csak rosszat álmodtam. - kezemmel legyintetem, hogy nem lényeges a dolog. Ezzel elhagyta a szobámat.
Felkeltem az ágyból, mivel nem akartam elaludni, féltem, hogy újból ilyet fogok álmodni. Az ablakhoz érve kicsit kihajoltam a levegő miatt. Kellemes szél fújt. Füleimet megcsapta a furulya hangja.
- Hmm... Ez másik. - mondtam.
Nem volt szomorú, sem boldog olyan egyszerű, de még is gyönyörű. Rég nem hallotam már játszani. Kellemesen hallgattam majd leültem egy székre fejemet pedig a párkányra tettem majd úgy aludtam el.

Reggel megint csíkkal a fejemen ébredtem. Megcsináltam a reggeli rutinon majd mentem le.
Anyáék már rég az asztalnál ültek és beszélgetek.
- Jó reggelt! - köszöntem fáradtan.
- Neked is! - mondták majdnem szinkronban.
- Megint párkányon aludtál? - nevetve kérdezte Azuma.
- Áhh.. Igen. - mondtam fejemet vakarva.
- Kényelmes lehet. Majd egyszer én is kipróbálom. - mosolygott Azuma.
Amire én is elmosolyogtam.
Reggeli után mentem is suliba. Ma is kellemes idő volt. Szokásomhoz híven elnéztem a fák felé. Majd mentem tovább. A sulihoz érve megpillantottam Akame-chant és Chika - chant. Mindenketten az osztálytársaim és mint kiderült egész jól kijövünk egymással.
- Jó reggelt Lily-chan! - mosolygott Akame-chan. Akame mindig mosolygott bármilyen helyzet is legyen szép, okos mi kell még neki? Chika inkább kedvetlen volt és jó tanuló szépnek tartottam ám ő ezt tagadta nagy hévvel. Akame max annyit mondaná erre, hogy tudom. Egymás ellentétei. Régóta ismerték egymást még általánosból. Pont ezért éreztem úgy, hogy felesleges lennék harmadik keréknek. De csak nem hagytak és végül is aztán barátok lettünk. Sosem fogom megbánni, hogy megismertem őket. Végre azt éreztem, hogy nekem is vannak,mivel ezelőtt sosem tudtam barátkozni vagy rossz társaságba kerültem, de ez mindegy is.

A napom átlagosan telt el úgy, mint a többi. De mikor végre kicsengetek az utolsó óráról is, nagyon boldog voltam. El se köszönve a többiektől futottam is ki.
Ahogy megérkeztem a helyre szokásos helyén ülve találtam. Fának dőlt és csukott szemmel pihengetett.
Én meg csak bambán néztem. Olyan volt, mintha egy kukkoló lennék.
- Meddig akarsz onnan nézni? - kérdezte szemét még mindig behunyva. Hogy a picsába hallhatott meg?
- Szerintem még egy darabig. - tűnődtem el.
- Nem lenne egyszerűbb ha ide jönnél? Úgy sokkal inkább szem ügyre vehetnél. - láttam a szájára húzódott mosolyát. Örültem, hogy nem bunkós kedvében van.
- Ha helyes lennél még talán így is tennék. - mondtam gúnyal. Bár hazudtam. Iszonyatosan helyes pali volt a hosszú hajával együtt.
- Mond, hogy aludtál? - erre felém nézet és érdeklődve várta a választ. Az előző beszólásomat szinte még se hallotta.
- Egész jól. - próbáltam határozott lenni.
- Biztos? - nézett rám gyanakvóan.
- Igen, miért?
Felkelt az ülő pozíciójából majd felém jött és megállt mellettem.
- Tudom, hogy hazudsz. - súgta a fülembe.
- Honnan tudod? - kérdeztem ijedten. Közben egyenesen néztem és még véletlenül sem a szemébe vagy rá.
- Majd megtudod ha kitalálod a nevem. - mosolygott. Majd elindult az ellentétes irányba.
- Várj.. Most hova mész?
Kezével leintett, mint az első találkozásunknál. Ez bármennyire volt melengető érzés a hideg futkosot a hátamon. Tuti beteg a csávó. De helyes ezt tegyük hozzá. Nem sokkal miután ő elment én is haza felé vettem az irányt.

Haza érve köszöntötem a családot és mentem fel a szobámba.
- Nem vagy éhes? - kiabálta anya utánam.
- Nem, köszi.
Ezután lepakoltam és mentem zuhanyozni. Ám ami zuhany után várt arra nem számítottam. Nagyon nagyon nem.