A kósza vándor - Drion, a hadak útja

5. Fejezet

Hamar hozzászokott a szemem a fényviszonyok megváltozásához. A barlangban lévő félhomály után ugyan kicsit éles váltás volt számomra a kivilágított szoba, de szerencsére nem tartott sokáig alkalmazkodnom. A helyiség, ahova megérkeztünk egy kellemes kis drioni házacska volt. A szoba, ahol álltunk szegényesen volt feldíszítve, a berendezés alapján egyfajta dolgozószobának tudtam elképzelni. De nem is ez volt a legfontosabb.

Velünk szemben egy ifjú, fiatal lány állt. Látszólag tizenhat év körül lehetett. Egy teljes fejjel volt alacsonyabb nálam, pedig én sem számítottam átlagfeletti magasságúnak. Inkább ő volt átlagalatti. Barna haja gyönyörűen omlott le a hátára, kék szeme kíváncsiságot tükrözött. Apró kis orra, amely mintha külön életet élne, néha-néha megmozdulva ravaszságról árulkodott. A szája pedig kicsi volt és mosolyra húzódott. Teljesen elbűvölt engem és úgy éreztem, hogy melegség tölti el a szívem, mikor rám néz.

Elnézést a késésért! – Kezdte Beszédes, miután lezártuk a csapóajtót, amelyet szőnyeggel takartunk le, hogy a váratlan látogatók ne fedezhessék fel. – Feltartottak minket útközben a nem várt akadályok.

Semmi probléma! – Mondta határozott hangszínen. Ahhoz képest, hogy milyen fiatalnak látszott, meglehetősen felnőttes volt a hanghordozása. Emellett a szokásosnál kicsit mélyebb volt a hangja. – A helyzet mit sem változott a legutóbbi jelentésem óta! A többit pedig – Itt jelentőségteljesen rám nézett. Azt hittem, elolvadok. – majd négyszemközt. Azonban előbb egyetek, gondolom rég volt részetek igazi étkezésben!

Elfogadtuk az ajánlatot. Az étel kiváló volt, nem utolsó sorban pedig a társaságra sem volt panaszkodni valóm. Végig titkon a lányt szemléltem, akit, mint megtudtam időközben Vivinek hívtak a helyiek. A beszélgetés nagy részét azonban Beszédes vezette. Minden információ érdekelte Drionnal kapcsolatban, amelyről nem tudott. Legyen az akár politikai, vagy gazdasági, de még a köznép helyzete felől is érdeklődött.

Akaratlanul is ragadtak rám a várossal kapcsolatban információk. Habár nem érdekeltek igazán, mert teljesen mással voltam elfoglalva, mégis ennyi év távlatából még most is könnyen idézem vissza a későbbiekben is oly hasznos adatokat, így hát következzék Drion részletes jellemzése:

A város egy könnycsepp (vagy vitorláshajó) alakú félszigeten helyezkedik el. A legszélesebb pontján található az a kettős falrendszer, amelyet már korábban bemutattam. A falon belül a várost hat részre osztották fel. A védelmi rendszerhez közel eső részeknél van a lakó- és ipari negyed. Ezeket a középen futó Főút választja el egymástól. Ez az út a Piacba fut be, amely nagyjából a város közepén helyezkedik el. Innét ha balra haladunk tovább, akkor a kikötőbe érünk be, ahova Drion összes hajója mellett több tucat másik hajó is képes lehorgonyozni. Itt zajlik a kereskedés zöme, ezért a kereskedőbazárok túlnyomó többsége (a Piac mellett) itt található. Jobbra fordulva a katonai negyedbe jutnánk. Ha egyenesen haladunk tovább a Piactól, akkor újabb két negyeddel futnánk szembe. Jobbra a gazdagok lakókörzete, balra pedig a kézművesek körzete. Mivel a félsziget keskenyedik, ezért itt már jóval kevesebb épület van. A Főút végül a Fellegvárba fut be. Ez a könnycsepp csücske, amely ráadásul kiemelkedik a tájból, mert egy emelkedőn van. A biztos védelmet növeli továbbá az, hogy itt is található egy fal. A Fellegvárban laknak Drion királyai. Kettő van belőlük, annak érdekében, hogy ellenőrizhessék egymást. Ezen kívül az egyikük a drioni vallás vezetője, míg a másik a hadsereg főparancsnoka. Munkájukat a kevés tagú Bölcsek Tanácsa segíti, illetve egy-egy személyes tanácsadó. Hatalmuk igazából korlátlan, de ezt a köznép, mivel jólétben élnek a háború ellenére is, eltűri. Emellett még két dologról volt szó. A drioni kémszolgálat, akiket füleknek csúfoltak az emberek, mivel leginkább csak a hallgatásokból szereztek információkat. Ongarn egyik legjobban működő szervezete volt a drioni. Hiába csak adatokat szereztek, akit egyszer bemocskoltak a királyok egyikénél, az hamar az Ópium-cellákban találta magát. A másik a sorozás volt. A hadsereg komoly emberhiánnyal kezdett szembenézni az elhúzódód háborúk miatt és azért, mert csakis a színtiszta drioni vérből valókat voltak hajlandók befogadni a soraikba. Ez az évek múlásával már elfeledett gyakorlat lett, és felváltotta a helyét az általános újonctoborzás. Ennek értelmében minden házban élő család köteles egy férfit a hadsereg szolgálatába állítani.