A kósza vándor - Drion, a hadak útja

16. Fejezet

Másnap reggel elhagytuk az erődöt. A terv még az előző napdélutánján kidolgozásra került, majd pedig ellenvetés nélkül elfogadták a parancsnokok. A táborban csak a sérülteket hagytuk az ápolóikkal, minden fegyverre fogható emberre szükségünk volt.

Mint sztratégosz nekem kellett a menet élén haladnom. Mellettem volt Hannibal, mint az ideiglenes testőrparancsnok, ugyanis a Pokol katonái adták átmenetileg a testőrségem. Így közvetlen mögöttem a 200 bajtársam vonult. Oszlopban haladtunk, és megpróbáltuk a legkevesebb zajt csapni. Miközben vonultunk, Hannibal mesélt nekem, hogy oldja a feszültségem.

Nyugalom fiú! A terv kiváló. A lovasok távolabbról közelítik meg az ellenséges tábort, így a hajnali távozásuk jó ötlet volt!

Csak remélni tudom, hogy nem találkoznak ellenséggel... - Próbáltam felkészülni minden eshetőségre. – Ha nem támadnak időben, akkor könnyedén felmorzsolhatnak minket.

Ugyan! Hiszen itt vannak az ágyúk is! A kartács múltkor is bevált, most is működni fog. Bízz bennem!

Öreg katona létedre izgatottabb vagy, mint egy szűz lány, az első éjszakáján!

Kénytelen voltam megjegyezni. Szúrósan nézett rám, majd mindketten elnevettük magunkat. Mikor mindketten lenyugodtunk, komolyra vált Hannibal arckifejezése.

Mond csak. Ugye jól gondolom, hogy te még semmit se hallottál Hiráfról?

Hi kiről? – Értetlen arcot vágtam, mert teljesen ismeretlenül csengett a név.

Hiráf. Drionban több istenben hiszünk, mint amennyi csillag van az égen. Ő, a háború istene nálunk.

Nem hiszek bennük.

Attól még katona vagy. És minden katonának illik áldozatot bemutatni neki.

Ki van zárva. Nem fogok egy szerencsétlen állatot azért megölni, hogy holmi kitalált lénynek eleget tegyek! – Kezdtem megint felháborodni. Tudatában voltam annak, hogy idővel ezt el kell felejtenem. Meg kell tanuljak hidegen reagálni mindenre.

Fiam! Nyugodj le! Hiráfnak nem ilyen áldozatra van szüksége. – Egy rejtélyes mosolyt villantott felém.

Hanem akkor mire?

Arra, hogy megmutasd, méltó vagy katonának. Legalább egy harcot túlélni és egy ellenséget megölni. Ez az az áldozat, amit be kell neki mutatnod.

Értem.

Sajnos nem jutott több időnk a beszédre. Közeledtünk az ellenséges táborhoz és már lehetett hallani a lovak dobogását a távolban. Felemeltem magasra a kezem, jelezve, hogy megállunk. Újabb kézjelzésre egy hatalmas négyzetalakzatba rendeződött a sereg. A patadobogás egyre közelebbről hallatszott. Mint sztratégosz nekem a négyzet közepén volt a helyem, hogy könnyebben irányíthassam a sereget.

Katonák! Ne feledjétek, hogy miért küzdötök! Drionért, a hazátokért, a családotokért, a szeretteitekért! Ti vagytok a Legio Incipiens, mutassátok hát meg, miért mi haladunk mindig legelöl! Kerüljünk ki győztesen ebből a csatából, hogy este a bor mellett, már csak egy kellemes mese része lehessen!

Hannibal és a testőreim nem tágítottak mellőlem.

Rövid, velős, lényegre törő. Nem is kell ennél jobb beszéd most ide! – Dicsért meg a Félszemű, mint mester a tanítványát. – De most figyelmezz a harcra, mert most közel másfél ezer ember élete van a kezedben. Jól őrizd meg!

És ekkor megjelentek az első lovasok a fák közül. Tudták, hogy jövünk, így egy megtervezett lovasrohammal álltunk szemben. Azonban hiába rontottak ki a fák közül vágtatva őrülten felénk, egy négyzet alakzatot nem tudnak megtörni, még nagy létszámuk ellenére sem. Pedig nem voltak kevesen. Több száz lovas közeledett felénk.