A kósza vándor - Drion, a hadak útja

22. Fejezet

Elfogadtam Kárd ajánlatát. Így hát éjfél felé elrendeződni látszódtak a problémák. Reggel már napfelkeltekor a sátram előtt várakozott az asszaszin, hogy elindulhassunk. Elmondása szerint a parancsnokságot a Negyedik felett, a helyettese fogja átvenni. Azonban bármennyire is szeretett volna minél hamarabb útra kelni, én nem tudtam ilyen könnyen elrendezni az ügyeimet.

Egy pillanatot kérek! – Mondtam Kárdnak miután már sokadjára jelezte, hogy indulnunk kellene. – Még meg kell várnunk Ferencéket. És Hannibállal is beszélnem kell.

Rendben kölyök! De ha egy óra múlva nem tudunk elindulni, akkor az akció lefújva. Érthető?

Hogyne. De ahogy elnézem, Hannibál már jön, tehát csak a felderítőket kell megvárnom. – Lemondóan sóhajtott egyet és odébb állt, így lehetőségem nyílt a testőrparancsnokomhoz intézni szavaimat. – Á, jó reggelt!

Nem értem miért is olyan jó? Esőre áll. Megint. Miért hívtál engem?

Hogy közöljem veled, különböző okok miatt távoznom kell egy kis időre, ezért addig te leszel a Legio vezetője! A tervet ismered. Ha a felderítők visszatérnek és megfelelőnek találják a terepet, akkor a szakadékhoz vonultok. Ellenkező esetben kellő távolságra maradtok az ellenségtől, amíg visszatérek. Érthető?

Igen. Gondolom, a mi kis kapitányunk nem azért várakozik itt, mert nincs jobb dolga. – Mutatott a fejével Kárd felé. A hangja arról árulkodott, hogy nem igazán szívleli a kapitányt. – Veled megy?

Igen. Bármi ellenvetés?

Nincs uram.

Kiváló! Akkor a parancsaimnak megfelelően cselekedj! Legkésőbb 2 nap múlva visszatérünk!

Értettem! Sok szerencsét uram!

Köszönöm. – Tisztelegtünk és aztán Hannibál otthagyott minket. – Induljunk Kárd.

A felderítőket nem várod meg?

Átgondoltam. Végül is minek? A terv már ki van dolgozva, innentől fogva nincs értelme várni. Tehát mehetünk.

Ahogy gondolod. A lovak készen állnak?

Már felnyergeltettem őket, a keleti kapunál várnak minket.

Akkor induljunk!

Pár perc múlva már a lovainkon ülve vágtattunk keresztül a nyílt mezőn be, a Nagy-Erdőbe. Az utunk elején a fák még ritkásak voltak, inkább az aljnövényzet nőtt buján a földfelszín közelében, hamar kifulladásra késztetve a vágtázó lovainkat. Kénytelenek voltunk mindössze félórányi lovaglás után gyalog továbbmenni, hogy a hátasok pihenhessenek.

Ahogy beljebb tértünk az erdőbe, a sűrű aljnövényzetet felváltotta a ritkás, szikes talaj, míg a fák egyre csak sűrűsödtek.

Ha előre tudom, hogy ilyen a terepviszony idebent, akkor rajtuk ütünk! – Mondtam, miután már egy ideje a környéket szemléltem.

Valóban alkalmas az erdőnek ez a része egy rajtaütésre. Ám ne feledd, hogy nem véletlenül hívják Nagy-Erdőnek ezt a helyet! Nem csak a méretei miatt kapta a „Nagy" jelzőt. Sok mindent rejt magában, ami miatt nem véletlen, hogy az emberek legszívesebben elkerülik.

Hallottam a legendákról...

Én nem feltétlen a parasztok által kitalált mesékre céloztam! Az erdő egy hatalmas területen fekszik, melynek a közepén egy lakott terület van. Ez a terület Ilionhoz tartozik, melynek maga a város van a centrumában. Az erdő ezen része biztonságos, hála a civilizált társadalomnak ami ott él. Azonban ahova nem terjed ki Ilion befolyása, ott sok minden megfordul, amiről talán úgy gondolnád, hogy nem is evilági!