A kósza vándor - Drion, a hadak útja

10. Fejezet

Tudtuk, hogy az az út, amelyen keresztül megkívántuk volna közelíteni a szövetségeseinket, nagymértékben lerövidíti a menetidőt. Azonban ezzel együtt jár az is, hogy számtalan olyan helyen kell keresztül vonulni, amely potenciális veszélyforrást jelenthetett számunkra.

A legkritikusabb pont egy hosszan elnyúló völgy volt. Találóan a Kínszenvedések-völgyének nevezték. Ennek oka a gyakori gerilla taktikák voltak, amelyek kínkeserves pillanatokat tudtak okozni a völgyben lévőknek. Ám mi nem egy gerilla támadás áldozatai lettünk. Egy rajtaütés nagyon hamar, hatalmas veszteségeket tud okozni, hisz a megtámadott felet felkészületlenül éri általában.

- Ezt nem értem, hogy lehetséges... - A parancsnok csak ámuldozott. Nem tudta eldönteni, hogy cselekedjen vagy dühöngjön. Végül az utóbbi mellett maradt. – Hiszen még tegnap felküldtünk közel kétszáz felderítőt, hogy vizsgálják át a terepet!

Egy hírvivő érkezett hozzánk lóhalálában, látszódott, hogy a főparancsnok meghozta a maga döntését.

A sztratégosz parancsát hozom! A Pokolnak azonnal fel kell állnia négyzet alakzatba és fedezni a többi csapat visszavonulását!

Értettük. Üzenem a sztratégosznak, hogy elkezdheti a visszavonulást. – Amint elvágtatott a lovas, a parancsnok hozzám fordult. – Hát nem hallottad? Továbbítsd a parancsot az osztagnak!

Igen is, uram! – Mondtam megszeppenve, hisz nem készítettek fel a helyettesi posztra, így ekkor még azt se tudtam, mi a dolgom.

A Pokol katonái olajozottan álltak fel négyszög alakzatba. A négyzet alapú, oldalanként 3 ember mély és 15ember hosszú formáció kiváló védelmet nyújtott a lovassági támadások ellen. És mivel a rajtaütők egytől-egyik lovasok voltak, így ez tűnt a legésszerűbb választásnak. Azonban még a négyzet sem tud ellenállni örökké a túlerővel szemben, főleg akkor, ha hivatásos lovasok ellen kell kiállnia. Márpedig a támadók a legnagyobb eséllyel a szövetségesünket ostromló seregből valóak voltak.

Mire felállt a formáció, az első csapatok már elkezdték a fegyelmezett visszavonulást. Nem értettem, hogy miért a hátvédnek kell tartani a frontot és miért nem állította az összes csapatot négyszög alakzatba a sztratégosz. Azonban nem volt esélyünk akkor ezen elgondolkozni. A parancs tisztán hangzott és nekünk teljesíteni kellett.

A völgy két oldala elég lankásnak bizonyult ahhoz, hogy több száz lovas nyomuljon lefele rajta. Szépen lassan az élen haladó csapatokat felmorzsolták és egyre többen kezdtek el fejveszetten visszavonulni. Mikor már azt hittük teljes a káosz, akkor megjelent egy századnyi mesterlövész csapat a völgy egyik oldalán. Ezeket az embereket olyan fegyverrel szerelték föl, hogy akár 300 méterről is pontosan eltaláltak valakit, azonban az újratöltési ideje 2 percbe került.

Végül hát felülről és szemből is ritkították a mieinket. Halálhörgés hallatszott minden honnét és látszott egyeseken a csapaton belül is, hogy fontolgatják a menekülést. Szerencsére a parancsnok is észrevette a félelmet egyesek szemében, így hát megpróbált lelket önteni beléjük.

Gyerünk fiúk, mutassátok meg ezeknek az anyámasszony katonáknak, hogy milyen is az igazi Pokol! Ne féljetek tőlük, könnyen megöli őket is a golyó és még gyávák is! Talán ti is azok vagytok? – Mormogás hallatszott sok felől, bíztató jeleként annak, hogy kezdi megtenni a maga hatását a beszéd. – Nem hát, hisz Drion egyik elit alakulatában szolgáltok, szóval nehogy rámerjetek cáfolni erre! Aki netalántán attól fél, hogy behugyozik és nem fog helytállni, azt megnyugtathatom, én magam fogok tenni róla, hogy össze is fossa magát az illető, ha nem állja meg a helyét! – Legősibb trükköt vetette be: fenyegetőzik, és egyben oldja is a hangulatot egy-két gyenge viccel. De megtette a maga hatását ez a közel sem hétköznapi beszéd. Elszántan fordultunk kifele és felkészültünk a legrosszabbra: a lovas rohamra.

Hamar észrevehetővé vált a pusztítás, amit a négylábúak és a mesterlövészek okoztak. Közel a sereg fele odaveszett, mire az utolsó ember is visszavonulhatott. Végül csak mi maradtunk és az ellenség. Azonban a négyszög alakzat meggondolásra késztette a lovasokat. Még a nyilvánvaló túlerő ellenére is iszonyatosan nagy veszteségek árán tudnának csak megtörni minket. És különben is, a rajtaütés megtette a magáét, már nyugodtan visszavonulhattak volna. Ám valami maradásra késztette őket.

Egyszer csak előrelépett egy középmagas ember, feszes tartással és figyelemre méltó kinézettel. Látszott, hogy adott az öltözékére, de a viselkedése alapján tapasztalt katonának tűnt. Mégis a legfurcsább a katona sapkáján ékeskedő hatalmas ilioni címer volt. Egyértelművé tette, hogy a velünk felsorakozott katonák tehát mind Ilionból jöttek. Ez pedig azt jelentette, hogy támadni fognak. És így is tettek. A lovasok ék alakzatba rendeződtek és elkezdtek felénk vágtatni. Mi pedig felkészülten vártuk őket.

Gyerekek, nem hiányoltok valamit? – Kérdezte hangosan az egyik katona. – Nem jön az áldás a fejünk fölül.

Igaza volt. Egyszerre kaptuk fel mindannyian a fejünket, hogy megtudjuk, miért nem lőttek ránk addig a mesterlövészek. Hamar megtaláltuk a választ. Megérkezett a felderítőcsapat és lerohanták őket.

Rendben fiúk, megjött azerősítés. Mi pedig intézzük el idelent a feladatunkat és lyukasszuk ki ezeket arohadt ilioni lovas csőcseléket! – Azonban erre nem kerülhetett sor. Azellenség vezére is észrevette a hadiszerencse megfordulását. Látva, hogyimmáron vesztene, ha maradna, visszavonulót fújt a megmaradt katonáinak. Ám ígyis ő győzött, annak ellenére, hogy folytathattuk az előre nyomulást. Hisz közela seregünk fel odaveszett a rajtaütés miatt. A legnagyobb veszteség mégis nemez volt. Hanem, hogy a sztratégosz is elesett, így vezető nélkül maradt amegmaradt 2500 ember.