Egy Újabb Fogadással

1. Csak Te és Én

Csak Te és Én

"Talán az életnek vagyok hálás amiért megáldott veled, és nem neked amiért mindig mellettem állsz"

/KIMBERLY/

10 év telt el azóta, hogy Lilian kiment abból a szobából. Érdekelt-e? Nem. Annyira elvakított a szerelem, hogy nem érdekelt. 10 év rengeteg idő. Elizabeth idén kezdi az ötödiket. Amíg az öccsei az óvodát. Igen, igen bővült a család. Rá 4 évre megszülettek a Bell fivérek. Nicholas és Andrew. Elizabeth véleménye már az első perctől kezdve jó volt. Szerette és szereti is az öccseit. 

Ez a 10 év alatt nem csak felnőttünk, és gyerekeink lettek, hanem Brandon és én is jelentősen nagy változáson mentünk keresztül. Brandont kezdték felfedezni a sporteredményeivel, aminek az lett a jutalma, hogy az ország legjobb csapatában játszhat. Azt a rengeteg pénzt amit  kap mind ránk fordítja ami miatt iszonyatosan hálás vagyok neki. Lehet azt mondani, hogy már celeb? Akárhova megyek vagy megyünk a városban mindig leállítanak. Vagy képeket kérnek, esetleg aláírásokat. Sikerült vennünk egy házat is amibe nem olyan régen be is költöztünk. Hogy ide akartam-e költözni? Nem, nem akartam hiszen ez nem egy ház hanem egy palota. Nem akartam nagy házat, egyszerűen csak egy békés kis otthont messze az idiótáktól. Sikerült-e? Nem! Brandon annyira elakart minket kényeztetni, hogy még bejárónőt is vett fel, hogy ne kelljen annyit dolgoznom. 

Így hát mi lett a munkám? Lett egy rendelőm, nem messze a háztól, ahol ízig-vérig pszichológusként rendelek. Gyermek pszichológiával foglalkozok leginkább de természetesen felnőtteket is szívesen fogadok.

Ha lehet mondani az életem egy 180 fokos fordulatot vett. A vállig érő, befestett hajból egy hosszú szinte már fekete barna természetes haj lett. Nem mondom, hogy nem szeretem de szokatlan. 

A gyerekek inkább apjukra hasonlítanak mint rám, kivéve Elizabeth. Habár neki is barna haja van, mégis hosszú pillái alatt egy aranybarna szempár lapul. Andrew és Nicholas pedig színtisztán apjuk. Étcsokoládé szemek, barna fürtös haj. Apjuk szerint már az óvodában szívtiprók lesznek.

-Mi lenne, ha együtt töltenénk a reggelt? Norával már megbeszéltem, hmm? Csak Te és Én. -ölelt át újra Brandon. Péntek reggelek.A kedvenceim. Az egyetlen nap ahol se neki, se nekem nem kell dolgoznunk. Csak itthon. Mi ketten. Meg persze Nora, a bejárónőnk.

-Azt hittem már leszoktál a randizgatásról, Brandon Bell. -túrtam bele reggeli kócos hajába. Az ablakon már besütött a napfény és visszatükröződött a hófehér paplanról. A háló az egyik legnagyobb szoba a házban. Bézs falai tökéletesen illenek a fehér régi módi bútorokhoz és a szintén hófehér franciaágyhoz. Kevés olyan dolgot tudnék mondani ami ebben a házban nem fehér.

-Mi az amit meglehet veled unni, Kimberly Enderson? -kérdezte pimaszul majd megcsókolt. Nem telt el úgy, péntek reggel, sőt reggel se, hogy ne csókolóztunk volna sok ideig. Nálunk ez már hagyomány volt. Néha ciki hagyomány. Volt, hogy Andrew vagy Nicholas nyitott be éppen akkor amikor valaminek nagyon a közepén voltunk. De nem is volt velük baj, mert nem tudták mit csinálunk, de amikor Elizabeth nyitott ajtót. Akkor szépen kijelentette, hogy nem gondolta, hogy ilyen aktív életet élünk. Brandon teljesen fölém mászott. Alkarján támaszkodott a fejem mellett és úgy folytatta ajkaink egybeolvasztását. Halk lépéseket hallottunk az ajtón túlról de reagálni se volt időnk ugyanis belépett Nora.

Nora alapból csinos nő. Vörös haját szinte mindig egy kontyba hordja vagy néha felcsatolja. Alig pár évvel fiatalabb nálunk ami miatt jól kijövünk. Szereti a gyerekeinket és a gyerekek is őket. Nagyon szeretem Norát. Szinte az egyik legjobb barátnőm. Nincs is olyan amit titkolnánk egymás előtt. Ma a haja (mint mindig) fel volt kontyolva a feje tetejére és egy egyszerű farmert viselt fehér pólóval. Megbeszéltük, hogy ez lesz a ruhája. Meglepődve állt az ajtóba miközben a kezében egy tálcát szorongatott amin két tányér volt meg két bögre.