Egy Újabb Fogadással

39. Hatalmas ajándék

39. Hatalmas ajándék

Nem haragszom huzamos ideig az emberekre. Ilyenkor egyszerűen csak eltörik valami, és utána már nem tudok ugyanúgy rájuk nézni. 

-Alessia, kérlek nyugodj meg. -simítottam végig a fiatal lány karján aki összeroskadva ült az előttem lévő székben és zokogott. -Anyukád szeret ahogyan apukád is, csak megakarnak védeni. -magyaráztam de láttam zöld szemén, hogy semmit sem ér. Az anyja és az apja gyerekkorában mindentől eltiltotta, megírták neki a napját és csak ötöst vitt haza. Most meg rossz társaságba keveredett, rossz emberekkel akik mindenféle káros dolgot adnak neki. -Hívd be kérlek a szüleidet. -mosolyogtam Ő pedig bólintva állt fel a bőrfotelből és az ajtó felé igyekezett. -Kérlek várj meg minket kint. -mondtam neki mikor a szülei beléptek és megálltak az asztalom előtt.

-Mondtam, hogy ez a lány csak a drámát tudja csinálni! -magyarázta a férfi a nőnek miközben a lánya után nézett. 

-Uram, a lányuknak egyetlen egy problémája van. -állítottam le mielőtt mégjobban elkezdi szidni a lányát. -Nem áll mellette senki csak azok akik ellen tiltják. Tiltással nevelték, ezzel hazudni tanították, ez nem Alessia hibája, hanem a maguké. -mondtam el teljesen őszintén a problémát mire az előttem lévő férfi kezdett ideges lenni. 

-Hogy én neveltem rosszul? -mutatott magára mire felvontam a szemöldököm. -Miket mondott az a kis csitri? Hogy én eltiltom csak megakarom nevelni! Bezzeg az én koromban apám veréssel nevelt. -háborodott fel és egyre hangosabban kezdett el beszélni, de én időbe leállítottam. Mármint próbáltam.

-Uram, semmi ok az agresszióra. Egyszerűen csak bízzon a lányában. Engedje el bulikba, barátokhoz, higgye el jót fog tenni a nyugalmi állapotának, ha nem lohol állandóan a nyakában. Jobban is fog tanulni, ha nem erőlteti rá a tananyagot. Ne vegyék el a telefonját max csak estére, ugyanis így teljesen azt fogja hinni, hogy az otthona egy börtön nem pedig a menedéke. Hagyják kibontakozni őt. Hamarosan ott lesz neki az egyetem, az érettségi már csak 2 éve van a gimiből. -magyarázta nyugodtan és mosolyogva hátha megnyugtatja. De ehelyett teljesen más reakciót váltottam ki belőle. 

-Most komolyan megmondja nekem, hogy hogyan kell nevelnem a lányomat? -csattant fel mire felvontam a szemöldököm. -Legalább 10 év tapasztalatom van magával szemben úgyhogy ne mondja meg nekem, hogyan is kell nevelnem a lányom! Nem fogok, ezért fizetni! -jelentette ki mire én megráztam a fejemet. 

-Uram, én is anyuka vagyok és kicsit nehezebb dolgom van 3 gyerekkel. A fizetés pedig kötelező, önök döntöttek úgy, hogy elhozzák a lányukat és nem én, ez esetben kötelező fizetni. -mondtam még mindig nyugodtan pedig nagyon ideges voltam és türelmetlen. -A lányuknak segítek nem pedig maguknak. -mondtam miközben a telefonomon kezdtem el pötyögni egy üzenetet Brandonnak, hogy jöjjön és segítsen ebben a helyzetben. 

-Semmit sem tud, a gyerekekről! Biztosan nem fogok ezért fizetni. Magát pedig feljelentem fenyegetésért! -mondta engem pedig a nevetés is elkapott ilyen indok miatt. -Testvérem rendőr, simán lesitteli magát! -csapott az asztalra ami mögött ültem mire kicsit összerándultam. 

-Mi folyik itt? -nyílt ki az ajtó, Brandon pedig belépett rajta izmos testével. Világos kék márkás ingének az ujja felvolt tűrve, haját rendezetlenül, mégis szépen hagyta. Barna szemei csillogtak ahogyan megláttak engem. Gyűrűs ujján ott díszelgett a karikagyűrűje ami miatt melegség öntött el. -Uram megkérem fáradjon ki a feleségem rendelőjéből. -tette keresztbe a kezeit a mellkasa előtt és várta a már vele szembe álló nála kisebb férfi válaszát. -Nem kell a pénze csak menjen el. Nem a lányának hanem magának kéne egy pszichológus. -mondta utólag mikor a férfi kiment a feleségével az ajtón.