Egy Újabb Fogadással

35. A legbénább betörők

35. A legbénább betörők

Felszínes társadalom ami csak a tökéletest keresi és nem a különlegest.

/BRANDON/

-Gyerünk öcsi szedd a lábad! -ordítottam ki az ablakon Tomy-nak aki most lépett ki a szülőházunk ajtaján. Sporttáskájában gondolom bele voltak pakolva a cuccok amiket kértem tőle mire Brianre néztem. Bátyámon is ott virított a fekete farmer a fehér pólóval akár csak rajtam és Tomy-n is. -Nem csodálom, hogy egy csaj se randizik veled. Állandóan késel. -fordultam hátra mikor beszállt a kocsiba. -Elhoztad a dolgokat? -kérdeztem tőle mikor elindultunk.

-Persze, anyának azt mondtam, hogy síelni megyünk azért kell a fekete sí maszk. Itt vannak a bőrkabátok is. Brian ez tuti kicsi lesz rád. -nyújtotta át a sporttáskát. Lassan kivettem belőle a három fekete símaszkot és a három bőrkabátot. -Mintha valami filmbe lennénk. Én akarom betörni az ajtót! -kezdett el izgatottan beszélni Tomy mire megráztam a fejem.

-Öcskös ez Brian dolga lesz, benne van a legnagyobb erő, én majd lekötöm, te meg őrködsz. -mondtam el mindenki feladatát mire felháborodva hátradőlt az ülésben. -Éppen elég feladat volt neked az, hogy beszerezd a ruhákat.

 -Ez nem fair! Mindig én vagyok a segédmunkás. Én is akarok valamit csinálni. -habár Tomy nemsokára fogja betölteni a 23-at bőven letagadhatna 10 évet is. Néha nagyon gyerekes. -Majd én verekszem. -jelentette ki mire Brian azonnal rázni kezdte a fejét. Mindig is ő játszotta hármunk közül az apa szerepét, és nagyon is illett hozzá.

-Most szabadultál az egyetemről, nem kéne, hogy már bajba kerülj még a munkád előtt. Neked akarunk jót. -állt meg a fekete kocsival a háztömbök előtt Brian. A nap még csak most kezdett feljönni a horizontnál, a hideg szél pedig azonnal megcsapta a fedetlen karomat. Mégis csak november van. Mindannyian felvettük a bőrkabátot és a kinyitva a hatalmas ajtót sétáltunk be az egyik tömbházba. Lassan a lépcsőn felmentünk az ötödikre, de csak ott jöttem rá, hogy nem ezt a képet kéne látnom.

-Csesszétek meg rossz háztömbbe  jöttünk. -halkan felnevettem a szerencsétlenségünkön és elkezdtem lefelé sétálni a lépcsőn. Jó vádlim lesz az is biztos. Újabb 10 perc múlva már jó helyre kanyarodtunk és ismételten az ötödiken már jó lakásokhoz is értünk. -Na add a maszkot. -álltam meg a keresett számú lakás előtt. Tomy azonnal odaadta mindenkinek a saját maszkát és ő is felvette a sajátját. -Brian te jössz. -húztam hátrébb Tomy-t, hogy szabad helyet adjak a bátyámnak.

-Kell ide egy kamera ez rohadtul filmbe illő lesz. -nevetett fel a bátyám én pedig kissé sokkoltan vártam, hogy pontosan mi is fog történni. -Figyeld micsoda karatebajnok van itt. -emelte fel a hangját a végére és felemelve az egyik lábát rúgta be erőből a fehér ajtót. -Hol vagy drága új lakó? -sétált be én pedig Tomyval követtem őt. 

-Brand, ha megütöd akkor lehet, hogy kiraknak a csapatból. -kapta el a vállam az öcsém és húzott kicsit vissza mire megráztam a fejemet. 

-Már leszarom a hírnevem. -sétáltam be én is a régi lakásba és kerestem a drága új lakóját. Éreztem még benne az otthonos illatot, Kim nyugodt magánszféráját és azt is, hogy ez a ház tele volt jó szívvel az elmúlt pár hónapban. 

-Mi a? -sétált ki a volt hálóból Ben, amit a rendelő miatt elválasztottunk. Melegítő nadrágja lógott rajta, kissé kinyújtott pólójával pedig biztosan azt a hangulatot adta, hogy ez a pizsamája. Megdörzsölte a szemét, miközben próbálta felfogni, hogy mit is csinál itt három maszkos ember. Időt sem adtam annak, hogy felfogja mi vagyunk itt ugyanis a kezemet lendítettem, ami aztán Ben csontos arcán landolt. Ezután Tomy elkapva őt húzta le a mellettünk lévő konyhai székre a bátyám pedig odakötötte őt. Egy cipőfűzővel. 

-Kapd el a csajt is. -adtam ki a feladatát Tomy-nak aki egyből eredt is a dolgára és eltűnt a háló felé. 1 perc múlva halk női sikolyt hallottunk de azonnal elnémult mikor Tomy azzal fenyegette meg őt, hogy leszedi a műkörmeit. Hiába is hangzik idiótán Nora mégis befogta a száját. -Mi meg ezt vigyük el a dolgozó szobába. -én sem véletlenül mondtam, hogy oda vigyük drága csapattársamat. Az volt a legüresebb szoba, és a legsötétebb. 

-Engedjetek már el. -rázta meg még mindig kábán Ben a fejét mire a bátyám még egy kegyetlen ütést lemért az arcára. Habár kissé ideges volta, hogy én fogom rövidebb véget húzni, mégis mindennél fontosabbnak tartottam, hogy Kim megbocsásson nekem. Meg a kanapén is szörnyű volt aludni. 

A legroszabb érzés az volt, hogy a mai reggelinél Kim otthon se volt, ugyanis állítólag reggel ötkor elment Todhoz és a barátnőjéhez. Betty legbelül sejtette, hogy mi történt mégsem mondta el a testvéreinek amiért nagyon hálás voltam. Imádtam Betty empátiáját és azt is, hogy össze akarja kovácsolni a családot. A testvérei, hát ők hála Istennek nem értik még, hogy mi is történik. 

-Na felkelni idiótám. -világított Ben szemébe Brian a telefonja vakujával mire az mégjobban összezárta a szemeit. -Haló! -csapkodta meg egy kicsit az arcát, mire az rögtön megrázta a fejét. -Gyerünk, te vagy a nagy sportember kelj föl, drágaság. -rázta meg a széket amihez ki volt "kötve". 

-Kik vagytok? -kérdezte kissé mélyebb, karcosabb hangon, miközben a fejét ide oda billentette. Látszott rajta, hogy saját maga előtt is takarja mégis nagyon megijedt és félt. Amit igazából jól is tett. -Takarodjatok már a házamból. 

-Ez nem a te házad. -szólaltam meg most én mikor kinyitotta a szemeit. Leguggoltam elé, hogy egy vonalban legyünk és levettem a símaszkom. -Ez rohadtul de Kim rendelője, és az én és az ő tulajdona. -szögeztem e az igazat mire felháborodva forgatta meg a már bedagadt szemét. -Jobban jársz, ha nem forgatod a szemecskéid mert kapsz még egy ütést. 

-Nem félek tőled. -jelentette ki Ben mire halkan felnevettem. Brian még mindig nem fedte fel a valódi arcát ahogyan Tomy sem mivel azt mondtam nekik, hogy ne tegyék. Ők a testvéreim, nem fogom őket bajba sodorni. Habár sosem voltam az a típus aki kimutatta az érzelmeit mindig is a testvéreimet szerettem a legjobban. 

-Majd fogsz. -mosolyodtam el, és felállva megveregettem a vállát. -Hol vannak a kulcsok? Délbe visszajövök, nem szeretnélek titeket újra itt látni. -mondtam halál nyugodtan mikor elkezdtem kikötni a lassan már vérkeringését elszorító cipőfűzőt. Brian tényleg komolyan gondolta, hogy megköti. 

-Vidd csak a kurvádnak Brandon. -Ben szavai élesen jutottak el a fülemig és mikor már majdnem kisétáltam a szoba ajtaján visszafordulva, lendületből mértem le egy kegyetlen végső ütést Ben csontos arcára. Habár megszédült nem esett el hanem rögtön a szájához és az arcához kapott ahol eltaláltam. A szája kissé felszakadt ami miatt vérezni kezdett de megrántva a vállaimat indultam el a bátyámmal és az öcsémmel ki a házból, kezemben a kulcsokkal. A parkolóhoz érve beszálltunk a kocsiba de mielőtt Brian elindíthatta volna a kocsit megszólaltam. -Hát ez most kurva jól esett.

Sziasztok!

Itt is lenne a megígért következő rész. Remélem tetszeni fog nektek, hogy ilyen vicces de bosszús is. Sietek a következővel addig is sziasztok!