Egy Újabb Fogadással

15. Édes bosszú

15. Édes bosszú

Legbelül a szívem örül, amiért veled lehetek, viszont fáj is, mert tudom, hogy semmi komoly szándékod sincs.

/KIMBERLY/

-Azonnal állj meg! Kiszállok! -toporzékoltam az ülésbe és az ajtó nyitófelületéhez nyúltam, azonban Brandon egyetlen egy kattanással rendezte el, hogy a sorsom  eldőlt. Bezárta az ajtót. Felé fordulva tanulmányoztam meg az arcát, ami egy hatalmas nagy huncut vigyor volt. A kezem lendült és ismét a karját kezdtem el csapkodni mire az eddig bent tartott nevetés kiszakadt belőle. -Kurva vicces. -morogtam és összefont karokkal dőltem hátra az ülésemben. 5 perc múlva (mert természetesen muszáj volt betartania a sebességhatárt) a tekintetem rá tévedt és nem bírtam, ki, hogy ne mérjem végig az öltözékét. Fehér ingének az ujjai felvolt hajtva majdnem a könyökéig és az első két gombja ki volt kapcsolva, ami nem egy nőnemű lénynek vonzotta a tekintetét, és sajnos én is ebbe a csoportba tartoztam. Sima kissé passzos farmerja tökéletesen illett a hófehér inghez és, a szanaszét álló hajához. Étcsokoládé szeme csillogott az éjszakai lámpák fényébe és nem bírtam levenni a tekintetem a jobb ujján ékeskedő, egyszerű karikagyűrőről. 

-Elég nagy büszkeséggel tölt el, hogy folyamatosan engem nézel, de most már kezdek félni. -jelentetti ki halál nyugodtan de a szemei még mindig az útra tapadtak. A tekintetemet villám gyorsan kaptam el róla és az ölembe ejtett kezeimet néztem. Pontosabban az ujjaimat, ahol szintén megpillantottam a kis gyémánt berakásos gyűrűt. Egyértelmű volt, hogy mind a ketten hordjuk, ezzel is titkolva a már nem létező kapcsolatunkat.

-Remélem az is majd büszkeséggel fog eltölteni, hogy tökön rúglak mikor leparkolsz. -morogtam az orrom alatt és a mellettem lévő ablakon kinéztem és a mellettem elhaladó házakat néztem tovább. -Direkt mész a kerülőn? Vagy valamit kiakarsz szedni belőlem? -csattantam fel pár perc múlva, mikor végre, végleg befordult az utcánkba.

-Minek van rajtad rúzs? -kérdezte komolyan mire felvont szemöldökkel néztem rá. -Minek kented, magadra a vér vörös rúzst, Kim? -kérdezte és a veszekedésünk óta először most fordult felém és a szemeit az enyémbe fúrta majd lassan az ajkaimra vezette a tekintetét. Dühös volt. Orrlyukai kivoltak tágulva, a levegőt hevesen kapkodta. -Valaki volt nálad? -Brandon kérdése olyan meglepetésként ért, hogy a kesztyűtartóhoz nyúltam, mert szédülni kezdtem. A napellenzőt gyorsan lenyitva néztem, meg, hogy tényleg egy vörös rúzs fedi-e az ajkaim és, Brandonnak igaza volt. Az ajkaimon még ott virított a rúzs, amit még én kentem fel délután, mert találkozóm volt, az egyik szülővel.

-Igen. -hazudtam, hogy Brandonnak visszaadjam a ma esti produkcióját és látva a reakcióját sikerült is. A kormányt megszorította, az állkapcsa megfeszült. -Alakul valami köztünk. -rántottam meg hanyagul a vállamat mire Brandon fék csikorgatva állt meg a régi házunk előtt.

-Ki az? -kérdezte miután kiszállt és az ajtót olyan nagy csattanással vágta be, hogy még én is megrémültem. -Kim, az Isten szerelmére! Egy lassan négy gyerekes anya vagy! Majdnem egy hónapos terhes! Már ne is haragudj,de, hogy képzeled, hogy összefekszel egy vadidegennel. -Brandon reakciója sokkal dühösebb volt, mint amire számítottam, így helyette bennem fordult meg a lelkiismeretem de mielőtt közbe szólhattam volna folytatta. -Fogadni merek, hogy már akkor ismerted, mikor még együtt voltunk. -mutatta felém a mutató ujját, mire a szívem a torkomba csúszott ugyanis a feltételen sírhatnékom támadt, hogy ilyeneket feltételez rólam. 

-Nem. -szóltam utána miután mert ment az ajtóhoz engem ott hagyva az autónál vak sötétben. -Nem ismertem még akkor. Jah és Brandon? -szólaltam meg mire megfordult és kérdőn, mégis szikrákat szórva nézett felém. -Nem feküdtem össze vele. Csak beszélgettünk, de ott hagytam mert valaki, kitalálta, hogy játszunk betörőset. Kösz Brandon, hogy sikerült mindent elrontanod. -sétáltam el mellette egyenest be a házba ahol néma csend honolt. Egyértelmű, hogy lelkiismeret furdalást akartam okozni neki, ami sikerült is. Csokoládé barna szemei sajnálkozóan csillantak meg. 

-Sajnálom, oké? -rohant utánam be a már jól megszokott házba, de én bőven előtte mentem. A mamuszom csúszkált a márványpadlón egészen a nappaliig ugyanis ott megálltam. Nora fekete csipkés melltartója a kanapé háttámláján pihent. -Hiányoztál. -sétált mellém, viszont mikor meglátta, hogy a szemeim nem rá figyelnek, hanem inkább a velem szembe lévő ruhadarabra tapadnak gyorsan sietett. 

-Te vedted le róla? -kérdeztem halkan, csendesen mire megrázta a fejét. A ruhadarabot egyenesen a fal melletti szemetesbe dobva nem is foglalkozva azzal, hogy az a fehérnemű mennyibe is került Norának. -Eltudom képzelni ahogyan csak itt kicsapja neked. -fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt és megforgattam a szemeimet.

-Ne is mond úgy kell leállítani. Jobban örülnék, ha te csinálnád. -huppant le a kanapéra és bekapcsolta a hatalmas plazmát mire szem forgatva ültem le én is rá, jó távol tartva magam tőle.

-Még csak az kéne. -forgattam meg a szemeimet és hatalmasat ásítottam, majd elindultam a hálószobánk felé. -Én lefekszem. Te jó leszel itt a kanapén. -intettem le, vissza fordulás nélkül, mire Brandon bársonyos nevetése jött válaszul. 

-Meg még mit nem, Cica. Együtt alszunk. -jött utánam és kitárta a hálószobája ajtaját, amin be is vonultam, akár csak az angol Királynő. Ledőlve a pihe puha francia ágyba vártam, hogy mit fog csinálni. Az ingét kigombolta és ledobta a földre akár csak, a gatyáját. Megfogta a törülközőjét és eltűnt a fürdőbe.

Néma csend honolt a hálóra, csak az ablakon beáramló hold fény adott árnyékot a bútoroknak. A lelkemet nyugalom töltötte el, miközben belélegeztem a levegőt, amiben Brandon púderes parfümje is érezhető volt. A fejem a párnába fúrtam, hogy érezzem az illatát, viszont az enyémen más milyen parfüm érződött. Erős női parfüm szaga csapta meg az orromat, mire azonnal tudtam, hogy Nora itt volt és az én ágyamban aludt. A hálószoba még mindig ugyanúgy nézett ki, a fehér paplan gyűrötten mutatta, hogy Brandon nem ágyazott meg már régóta és ki sem mosta, egyik huzatot sem.

Brandon 10 perc múlva visszatért a jól megszokott pizsamájába ami még mindig a semmi és büszkén villogtatta a kockás hasát, de mielőtt észre vette volna, hogy fent vagyok lecsuktam a szemeimet és alvást színleltem. Hamarosan besüppedt mellettem az ágy, és hosszú hetek után végre Brandon karja fonódott körém. Hamarosan átfordított a másik oldalra, hogy szembe legyek vele, mire kinyitottam a szemeimet. 

-Olyan ártatlan vagy, Kim. -simított egy kósza fekete tincset a fülem mögé. Mikor ujjbegyei hozzám értek,a bőröm pezsegni kezdett az isteni érintés után és elöntött a forróság. -De túl ártatlan vagy hozzám. Nem akarok mégnagyobb fájdalmat okozni -ezután kezeit levezette a derekamra és még mindig tartotta velem a szemkontaktust.

Tudom, hogy igaz amit mond. Miért fájnak, mégis ennyire a szavai?

Sziasztok!

Itt is lennék a 15. résszel. A Tiltott Gyümölcs című könyvem megjelent viszont még nincs ként rész és nem is tudok pontos időt mondani, igyekszem, tartalmas, igényes részt összedobni ami nem kettő perc úgyhogy, minden kíváncsi olvasóm türelmét kérem. Ezzel is nagyon szeretnék haladni, ahogyan a Hold és a Csillagokkal is, de sajnos hamarosan suli kezdés ( :( ) így az én időm is teljesen foglalt lesz. Sietek a következő résszel addig is puszi nektek!!