Egy Újabb Fogadással

17. Újra együtt

17. Újra együtt

A szívünk vágya olyan fegyver, amit be lehet vetni ellenünk.

/BRANDON/

A siessünk reggelizni című akciónk 1 és fél óráig tartott. A pólómat felvéve az ujjaimmal végig szántottam a kócos hajamat és felvettem a nadrágomat. Kim a fésűjét kereste amit pontosan emlékszem, hogy itt hagyott. Még mindig a gimis, rózsaszín hajkefe de annál inkább aranyosabb és illik hozzá. 

-Azt hiszem megállt a hajamban a hajkefe. -jött ki a fürdőből és a hajából próbálta kiszedni a fésűt. Oda siettem hozzá és próbáltam segíteni kiszedni a fekete hajából. Kócos hajába teljesen belegabalyodott a szépítkező "szerszám".  -Jajj csak ne kelljen kivágni. -kezdett el kislányosan nyafogni mire elmosolyodtam. Kim akármennyire is volt 30, számomra még mindig egy 20 éves bombázó.

-Nyugi segítek csak menjünk ki innen mert megsülök, olyan meleg lett itt. -röhögtem fel visszagondolva a 20 percre történt dolgokra. Kim nevetve csapta meg a karomat majd elindult kifelé egyenest a konyhába. Útközben a folyosón, a tükör melletti polcról lekaptam a csipeszt és utána mentem a konyhába. -Oké megpróbálom kicsipeszelni. Persze ha létezik ilyen szó. -raktam le a konyhapultra a csipeszt majd Kim derekához nyúlva raktam őt föl ugyanoda, hogy egy magasságban legyünk. 

-Azért ennyire nem vagyok csöppség. -kezdte el játszani magát de amint a csipesszel közelítettem megállt. -Egy év lesz mire kiszeded azzal. -mondta de nem figyeltem rá hanem közelebb férkőzve hozzá kezdtem el kibontani a haját a fésűből. 

-Anya? Apa? Hát ti? -jött be a konyhába Betty és amint meglátta itt az anyját a mosolya a fülig ért. Betty megbocsájtott nekem ami többet ért mindennél. -Anya te mit csinálsz itt? Összejöttetek? Visszaköltözünk? -bombázta kérdésekkel izgatottan Betty az anyját. 

-Betty csigavér. -korholta le egyből az anyja mire Betty élénk mosolya egyből lehervadt. -Nem költözünk vissza, és nem is jöttünk össze. Hiányoztatok, ezért visszajöttem ma reggel, hogy mire felkeltek itt legyek. -magyarázta nyugodtan, de tudtam, hogy azért nem mondja az igazat, mert Betty nem díjazná, hogy betörőset játszottam tegnap éjjel. 

-Azért vagy apa ingébe? Azért ülsz most a konyha pulton, apa meg  a lábaid közt, közel hajolva hozzád csinál valamit a hajaddal? -kérdezett vissza Betty. Nagyon okos lány, az biztos.

-Betty nem mindegy neked? Igen apád ingébe vagyok, igen itt ülök fönt a konyhapulton és apád itt áll előttem  2 centire. Ne üsd bele mindenbe az orrodat! -förmedt rá az anyja cseppet sem kedvesen, Betty kezdte elveszteni, az izgatottságát és a magabiztosságát. 

-Hé, semmi baj. -súgtam a fülébe és végigsimítottam a combján, hogy megnyugodjon, de pont az ellenkezőjét értem el vele. Még idegesebb lett. Aranybarna szemei feketén lángoltak és szikrákat szórva nézett a lányára.

-Anya! A szüleim elválnak! A kistestvérem, úgy fog megszületni, hogy nincs apja! -mondta Betty de be se tudta fejezni mert az anyja egyből kontrázott rá.

-Honnan veszed, hogy nincs apja? Itt az apja látod? -mutatott rám. -Lesz neki apja! Ugyanúgy lesz felnevelve mint te, vagy az öcséid! Ne játszd itt a nagylányt Elizabeth! 11 éves leszel. 11?! Ráérsz még játszani az agyadat! -mondta Kim az igazat. Betty amióta elköltöztek teljesen kifordult magából. Másképpen kezdett el viselkedni ami nem illett a személyiségéhez. Betty mindig is a nyugodt, jó kislány volt, akár csak az anyja. Annyi különbséggel, hogy Kim minden volt csak nem nyugodt.

-Nem játszom az agyam, anya! Te szállsz el magadtól! -vágta vissza csúnyán Betty mire most én fordultam felé. Aranybarna szemei ijedten csillantak meg ahogyan találkoztak az én sötétbarna szempárommal. -Te mondod állandóan, hogy jajj Brandon így, jajj Brandon úgy. -szólt be mégegyszer kifigurázva az anyját mire a szemöldököm az egekbe szaladt.