Egy Újabb Fogadással

Végszó és Köszönetnyílvánítás

Mondj igent, akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.

/SZERKESZTŐI SZEMSZÖG/

ÖT ÉVVEL KÉSŐBB

Ha végig sétálunk ezen az utcán tömérdek mennyiségű házat látunk. Nagyokat, kicsiket, emeleteseket, emelet nélkülieket, kerítéseseket, kerítés nélkülieket. Látunk, faházakat, téglákat, fehéreket, színeseket, lapos tetősöket. Egyszóval sokfélét. De minket most ez a sárga, egyszerű ház érdekel. Kertje rendezett, mégis látszik, hogy itt 4 gyermek lakik. Kertjében két autó parkol, egy fehér és egy kék. Nyoma sincs annak, hogy ők ezelőtt egy luxus villában laktak. Ablakai fehérek, a tetőtéren még nyitva is van egy. Forró augusztusi szél pedig mégjobban a meleget viszi be oda. Látjuk, hogy egy anyuka békésen főz, arcán csupa csupa boldogság. Aztán, ha a másik ablakon nézünk be, a másik oldalt mást látunk. Egy apuka idegesen magyaráz a kisfiának aki a szorzótáblából írja a házi feladatát, miközben a másik fiúra parancsol, hogy tanulja a versét. Mellette egy ötéves sötétbarna hajú kislány simogatja a benti kutyát és gügyög neki. Fent az emeleten, pedig már egy érett tinédzser lány nézi magát a tükörben miközben hevesen várja, hogy a barátja megérkezzen és bemutathassa a szüleinek. Mondhatjuk erre, hogy nem egy tökéletes család?

/KIMBERLY/

-Andrew! Háromszor megmondtam, hogy az ötször öt az húsz, te Nicholas pedig nagyon gyorsan tanuld azt a verset mert különben a telefonod életed végéig nálam marad! Helen! Azt mondtam, hogy nem nyúlsz a kutyához, mert enni fogsz, úgyhogy menjél kezet mosni! -hallottam Brandon üvöltözéseit a nappaliból. Halkan felnevettem amiért elrontotta a szorzótáblát, és amiért ennyire de nem tudja irányítani a gyerekeket. 

-Apa, ne ordíts már! -jött le az emeletről egy halk kiáltás majd nemsokára rá Betty is megjelent. Én is letettem a konyharuhát és a kész ételt a pultra raktam majd a nappaliba siettem. Betty egy fehér egybe ruhát viselt. Aranybarna haja csigákba göndörítve omlott a vállára miközben a kezében görcsösen a mobiltelefonját szorongatta. 

-Túl rövid ez a ruha. Így nem lehetsz a srác előtt. -morogta az orra alatt Brandon mikor segített a fiúknak elpakolni.  Már napok óta kivan borulva, hogy mi lesz, ha nem szimpatikus a fiú és, hogy mennyire megfogja verni. Tegnap éjjel is arról beszélt, hogy milyen fogással lehet megölni úgy egy embert, hogy ne vérezzen. -Mellesleg már fél három, Ő pedig azt mondta addigra ideér. Ez már nem jó jel. -kereste a kifogásokat mire megforgattam a szemeimet és legyintettem egyet. -Most mivan? Elővigyázatos vagyok. -állt fel a kanapéról és a lánya elé igyekezett. 

-Haha, vicces. Apa kérlek ne égess be, oké? Marcus jó fej. Nincs mitől tartanod. -mosolygott biztatóan de az apját ez nem nyugtatta meg, ugyanúgy morcosan meredt a lányára. -Ahogy hallom megjött. -mondta mikor mindenki felkapta a fejét a motor hangjára. -Kimentem, apa addig szedd össze magad. -pipiskedett fel és egy puszit adott az apja arcára majd kiment az ajtón.

-Te komolyan ebbe belementél? Nem hiszlek el, Kim. -rázta meg a fejét majd mellém lépve ölelte át a derekamat és nyomott egy puszit a fejemre. -Mellesleg mi az, hogy motor?! Nem fogadunk be rosszfiúkat ebbe a házba. Se bőrkabát se fehér póló. -rázta meg a fejét miközben végigsimított hófehér pólóján. -Nyilván én kivétel vagyok. -rázta meg a fejét miközben felnevettem. -Mivan, ha egy nyakláncot vesz neki és bulikba viszi majd? Jézusom kell egy nyomkövető. -vakarta meg a tarkóját mire felvont szemöldökkel néztem rá.

-Mondod úgy, hogy te ugyanazokat csináltad. -fontam keresztbe a karomat a mellkasom előtt és felvont szemöldökkel, mosolyogva néztem az előttem álló férfire. 

-Hát jó, de ez akkor még jó csajozási módszer volt, most meg nem főleg nem a lányomnál, úgyhogy. -rántotta meg a vállait majd még közelebb lépve fordított szembe magával és döntötte a homlokát az enyémnek. -De az a lényeg, hogy neked bejött, de teszek róla, hogy Bettynek ne jöjjön. -mondta humorosan amitől én is tudtam, hogy viccelt. 

Igen baromira szerencsés vagyok, egy ilyen családdal.

Úristen

El sem hiszem, hogy egyszer ide is eljutok. 2018. októberében töltöttem le VÉLETLENÜl ezt az alkalmazást, amit az egyik barátnőm mutatott. Elkezdtem olvasni más írókat, tapasztalatokat gyűjtöttem. Álmodoztam, néztem és vágyakoztam azok a hatalmas számok iránt. Aztán új évbe léptünk és januárt második hetében feltöltöttem az első könyvemet. Körülbelül 300 szóból állt az első rész, és annak is a fele szóismétlés volt. Senki se olvasta csak egy két barátom, de nem álltam meg. Tudtam, hogy valaki ezen a bolygón hasonló mint én és hogy érdekelni fogja ez az egész. Nos nem így lett. Teltek a hónapok, elmúlt a tél és még mindig semmi sem volt. Csalódott voltam, és vérig sértve éreztem magamat, hogy a szerintem nálam rosszabb könyveket sokkal többen olvassák. Amik igazából sokkal jobbak voltak az enyémnél de semmi probléma, mára már úgy gondolom, hogy senkivel sem versenyzek és nem is akarok. Nem érdekelnek azok a számok sem az, hogy mennyien követnek.

Március első napjaiban kiraktam a második könyvem ami elsőre Rosszfiú a láthatáron néven futott. Mikor láttam, hogy a kutya sem nézi gondolkodtam. Ötleteltem, tervezgettem hosszú heteken át majd megszületett az új ötlet. Mi lenne, ha egy olyan szerelmes storyt írnék ami teljesen elvont? Hát megvalósult. Hirtelen a számok felugrottak 500-ra majd 1000-re aztán már csak azt láttam, hogy 30000 ember olvassa a könyvemet. Büszke voltam amiért kitartottam és hálás amiért ennyien biztattak.

Nos a másik pedig az volt, hogy teljesen megszerettem Kimet és Brandont és az ő tökéletlenül tökéletes történetüket. Sajnálom, hogy abba maradt de nekik jobb így, hogy már egy normális család és pár lettek. Az összes szereplőbe kicsikét megtaláltam magamat. Kim olyan volt mint én, visszahúzódó viszont mégis kitartó, Brandon humoros volt mégis tudta, hogy mikor kell lépni és, hogy miket kell áldozni a szeretteinkért én pedig teljesen ilyen vagyok. Tod és Brian mindig mosolyt csalt az arcomra az idióta poénjaikkal amiben nagyon megtaláltam magam, hiszen én is képes vagyok mindenen nevetni és nem idegeskedni. Tomy megmutatta nekem, hogy bármennyire is lehetünk idősebbek nem szégyen néha kisgyerekesen viselkedni. Paula pedig egy tökéletes barátnő volt amiben én is részesülhetek szóval az összes szereplővel egy cipőben tudtam járni. 

Ti találtatok hozzátok hasonló szereplőket? Ha igen kit/kikeket. Írjátok le.

Kérlek szépen osszátok meg velem a véleményeteket a könyvel kapcsolatban, hogy miket szerettetek benne és miket nem. Az utolsó kérésem pedig.

Írjátok le a véleményeteket az alábbi szereplőkről

Kim

Brandon

És utólag csak annyit mondanék. Köszönöm

-Egy_Lány