Egy Újabb Fogadással

2. Rémálom egy gyönyörű valóságban

Rémálom egy gyönyörű valóságban

"Rémálmok általában a valóságban vannak, minthogy az álmunkban"

/KIMBERLY/

Amint kiderült Brandon külföldre ment. Pontosabban Párizsba. Kicsit mérges voltam rá amiért itt hagyott de neki is szüksége van egy kis szabadságra.

-Mindent bepakoltál? -kérdeztem tőle és a bőröndre néztem ami mellette volt. Csak holnap után fog hazajönni, hiszen nagy valószínűséggel mindenki a piában fogja áztatni a máját. -Próbálj meg nem hulla részeg lenni. -mosolyogtam rá biztatóan mire kinyújtotta a nyelvét.

-Felnőttem már. -nézett rám mire megpróbáltam nem elröhögni magam. Elismerően megcsapkodtam a vállát.

-Hát persze. -vigyorogtam rá. Kihúzta a bőröndjét a nappaliba. Nora feszengve állt mellettem ami miatt egyből lejött, hogy feszült Brandon jelenlététől.

Sok tervem nem volt a mai napra azonkívül, hogy fogadjam Paulát és Todot vendégként. És az ő kis porontyukat, Dylant. Tod nem sokára rá, hogy összevesztek meg is tört. Dylan februárban töltötte a kilencet és meglehetősen jól kijön Andrewékkal. Elizabethhel nem találnak közös nevezőt de nem is baj. Talán így jó.

-Na Pici akkor hétfőn. -vigyorgott le rám. A majdnem 170 centimmel így is eltörpültem mellette, mégis magassarkúban voltam. Brandon emiatt rend szerint hívott Picinek, kicsinek és törpének. Aranyos dolognak találta így becézni engem, pedig nagyon jól tudta, hogy nekem ez az idegeimre megy.

-Rendben na pá, Égimeszelő! -nyitottam ki az ajtót és próbáltam kitessékelni az ajtón. Nevetve fordult vissza és kapta el a derekamat majd egy csókban részesített. A kezeim az arcára raktam míg az ő markai megtalálták a fenekemet.

-Azt hiszem ideje mennem. -szakadt el tőlem. Az arca kipirosodott volt, hevesen kapkodta a levegőt. Szemei akár csak az éjszaka, feketék voltak. -Hiányozni fogtok. -küldött még a levegőbe egy puszit és becsukta az ajtót.

-Mrs. Bell? -szólított meg kedvesen Nora felkeltve ezzel engem a szerelmes gondolataim közül. -Probléma lenne, ha ma a barátommal lennék? -kérdezte kissé feszengve. A szemem hatalmasra nyílt ugyanis Norának a kapcsolatai nem voltak valami fényesek és régóta nincs senkije. Vagyis nem volt senkije eddig.

-Jesszus Nora ez szuper! -öleltem meg boldogan a barátnőmet. -Persze menj csak. Brandon nem tudja meg! -kacsintottam rá mire szélesen elmosolyodott. Felvette a kabátját és kiment az ajtón.

-Anyaaa! -kiáltott Betty a szobából mire sietős léptekkel haladtam a hang felé. Kezdett elkapni az anyai ösztön, hogy valami probléma történt. A magassarkúm kopogott a márvány padlón. Igen, hamarosan indulnom kéne a rendelőhöz de még van pár elintézni valóm.

-Igen? -nyitottam be a szobába de majdnem hanyatt is dobtam magam. Nem tudom, hogy attól lepődtem meg, hogy egy fiú ül Betty mellett vagy azon, hogy ez a fiú hogyan jutott ide?! -Szia. - nyögtem ki végül és sokkoltam néztem a lányomnál legalább 3 évvel idősebb srácot.

-Örülök, Mrs. Bell. Jack vagyok. -intett majd újra Bettyre vezette a tekintetét. A srác hangja kellemes volt. Egy Minecraftos póló védte a felsotestét amíg a lábára egy egyszerű fekete farmert húzott. Gondolom ő volt Jack. Betty nagy szerelme.

-Én is örülök. -mosolyogtam rá. -Megkérdezhetem hogyan jutottál ide? -tettem fel a kérdést ami már régóta furdalta a kíváncsiságomat.