Egy Újabb Fogadással

32. Apa és Fia

32. Apa és Fia

A szád azt mondta nem hat meg, de a szemeid üvöltötték, hogy összetörtél.

/BRANDON/

"-Az első szabály fiam, hogy ne várj el semmit az emberektől. -ülte le apa mellém mikor éppen az általános iskola házirendjét olvasgattam otthon. Annyira örültem, hogy visszajött Afrikából és, hogy pár hétig csak velünk lesz. A család végre újra teljes volt így karácsonykor. Apának már régen elkészítettem az ajándékát, ami egy karton papírból kivágott fegyver volt. Az Ő kedvenc fegyvere.

-De miért? -kérdeztem vissza értetlenül és vártam, hogy apa egy érthető választ adjon. Sötétbarna szemei teljesen az én hasonló színű szemeimbe mélyedtek. Ujjaival dobolt az asztalon. Apának mindig is volt egy alap ruhaszettje. Kockás inge most is be volt tűrve farmernadrágjába, lakk cipője pedig masnira kötve. Órája ott díszelgett a bal csuklóján ami lassan 6 órát mutatott. Enyhe borostáján végig simított majd rettentően frappáns választ adott.

-Azért mert emberek, fiam"

Azonnal felültem a az ágyról apa hangjára, miközben halkan ziháltam. A homlokomon patakokban folyt le az izzadság, és a mellettem lévő digitális órára nézve jöttem rá, hogy mindjárt hajnali 5. Megtörölve az arcomat kerestem Kimet magam mellett de sehol sem találtam. Fel se kellett állnom ugyanis a háló fürdőszoba ajtaja kinyílt és az előbb keresett személy lépett be rajta. Mikor meglátta, hogy fent vagyok egyből mellém szaladt és leült mellém az ágyra.

-Úristen rólad szakad a víz! -simított végig a csupasz mellkasomon, amin tényleg patakokban folyt le a verejték. Remegő kezeim az Ő törékeny testéért nyúltak és hamar magamhoz öleltem őt. Hiába is nem voltam férfias a könnyeim utat törtek maguknak én pedig hagyjam, hogy hangos zokogásban törjek ki. -Hé, semmi baj. Rosszat álmodtál. -simított végig a tarkómon mire eltolva magamtól fektettem őt is vissza az ágyba. Neki nagyobb szüksége van a pihenésre.

-Nem baj, minden oké. -öleltem át a derekát és csúsztattam óvatosan a kezemet a hasára, érezve a kisbabám mire a szívdobogásom kezdett normálisba jönni, és nyugodtan adhattam át magamat az édes álomvilágnak.

🌼🌼🌼

-Apa! -ugrott rám valaki mire azonnal kinyíltak a szemeim, de le is csukódtak ugyanis a függönyön áttörő nap kiégette a retinám. -Gyerünk ma megyünk! Gyere apa kelj fel! -ugrált tovább a hasamon Andrew mire hirtelen mozdulattal rántottam le magam mellé és "csikiztem bele a paplanba". Kisfiús nevetése betöltötte az egész szobát amire az én számra és egy hatalmas görbe vonal csúszott. -Megyünk a vidámparkba! -kapta el a kezemet és húzott ki az ágyból. 

-Rendben na mit tanítottam? Hogy kell beállítani a hajadat? -vonultunk a fürdőbe mikor felvettem az egyik farmerom és egy sima fehér pólót. Kim, Betty és Nicholas éppen egy nagy bevásárláson volt ugyanis hamarosan itt van a fiúk szülinapja. 

-Először fésülködünk. -magyarázta de mielőtt a szavába vághattam volna, hogy mivel is fésülködünk gyorsan javított. -Az öt ágú fésűvel, ami a kezünk. -szántott párszor végig a haján apró mancsaival én pedig ugyan azt csináltam. -Aztán megfogjuk a hajzselét. -vette a kezébe az Ő pici gyerek tubusát és egy kis mennyiséget nyomott a kezére. -Amivel beállítjuk a hajunkat de nem buzisan. -mutatta fel a mutatóujját és az autós tükrét a kezébe véve nézte magát, hiszen nem látta magát a tükörben olyan alacsony volt. 

-Ezt a szót mikor nem használjuk? -kérdeztem tőle miközben felkapcsoltam a villanyt ami a nagy tükörre ütött és belenézve az üvegbe láttam, hogy mekkora karikák is húzódnak a szemeim alatt. Hiába is aludtam vissza hajnalban, mégsem pihentem ki magam teljesen. 

-Amikor anya itthon van! -mondta mire felnevettem. Ezt még én tanítottam neki meg a testvérének akik most már tudják, hogy az anyuk előtt csak szépen lehet beszélni. Természetesen én is leszidom őket, ha olyat mondanak de, ha csak poénkodnak akkor azt elengedem a fülem mellett. -A következő pedig az, hogy befújjuk magunkat parfümmel. -vette el az Ő gyerekes gyümölcsös illatú parfümjét és keveset nyomott a nyakára majd elhagyta a fürdőt. 

-Tehát akkora vidámpark vagy az állatkert? -kérdeztem miközben beültettem őt a gyerekülésbe és bekötöttem az övét. Kim balesete óta mégjobban odafigyelek a biztonsági övre és a gyerekülésre. -Szerintem amúgy az állatkert sokkal jobb Andrew. -magyaráztam neki, de nem azért amiért az állatkert jobb, hanem azért mert fogalmam se volt, hogy hol van a vidámpark.

-Okés. De apa először nézzük meg a cápákat, oké? -kérdezte kedvesen mire bólogatni kezdtem. Beülve a kocsiba indítottam be a motort és indultam el az állatkert felé. -Megdicsért az óvó néni mert szép cápát rajzoltam. -mosolyodott el büszkén mire halkan felnevettem.

Sohasem az életben nem hittem volna, hogy egyszer egy kocsiban fogok ülni és a fiammal fogok az állatkertbe menni, miközben a feleségem, a lányom, és a másik fiam valamelyik bevásárlóközpontban van. Fiatal koromban nem hittem a hosszú házasságban és, hogy egy ember képes megöregedni egy másik személy mellett. Sosem gondoltam volna, hogy magával tud ragadni egy másik ember. Azonban az idő telt és a véleményem is más lett. Az életemet el sem tudnám képzelni a családom nélkül.

-Húzd ki a seggedből a kezedet és indexelj te majom. -morogtam magamban mikor fékeztem mert valaki előttem eldöntötte, hogy mégis lefordul, persze index nélkül. 

-Húzd ki a seggedből a kezedet és indexelj te majom. -húzta le az ablakot Andrew és ismételte utánam ordítva mire sok járókelő felkapta a fejét. -Tudod apa, hogy te tanítottad, hogy amit te csinálsz az jó. -nézett rám a visszapillantóba.

-Azt mondtam, hogy nem verekszünk hanem úgy intézzük el a konfliktust mint én. Szépen megbeszéljük. -magyaráztam neki miközben beálltam az állatkert parkolójába. -Na add a mancsod. -nyújtottam felé hatalmas tenyeremet mikor kiszállt az autóból Ő pedig azonnal bele csúsztatta apró kezét. A kasszához érve jöttem rá, hogy számomra nagyon ismerős fekete hajú férfi és egy nagyon ismerős vörös hajú nő áll. -Jónapot! 1 gyerek és egy felnőtt jegyet kérnék. -mondtam kedvesen az idős úrnak, mire az előttünk álló férfi megszólalt.

-Fizetem a gyerek és az édesapja nevét. -rakta le Ben a kasszához a jegy árának legalább tízszeresét. -Tartsa meg a visszajárót. -mondta lenézően mire bocsánat kérően néztem az üveg mögött ülő emberre.

-Nem kell a piszkos pénzed. -sziszegtem neki mire felnevetett. Andrew rémülten szorított a kezemet mire rámosolyogtam, hogy megnyugtassam őt. -Azt hiszem jobb lesz ha mégis a vidámparkba megyünk. Parancsoltam állt magamnak és fordultam vissza. Ha persze egy két ajtós szekrény nem állja el az utamat. 

-Igazából nem. -szólalt meg mögülem Ben. -Tudod amióta Norára rátámadtak egy testőrt hívtam magunkhoz. Egy szó Brandon és te egy palacsinta leszel. -röhögött fel mire megforgattam a szemeimet. 

-Azt mondtam, hogy elmegyünk. -kaptam fel a kezeim közé Andrew-t és magabiztosan kezdtem el sétálni a kijárat felé. -Semmi baj nem lesz. -súgtam a kisfiam fülébe mikor halkan szipogni kezdett. -Apa megvéd. -pusziltam meg az arcát.

-Kapd el őket. -hallottam meg magam mögül Ben hangját de nem foglalkoztam vele. Hamarosan hallottam magam mögül egy trappoló hangot, de azt hittem, hogy csak a kétszer kettes szekrény jött utánam. A gondolatom helyes is volt, csak az nem, hogy drága barátom nem kedvességből futott utánam, hanem mert Ő rám vadászott. 

És az Apa Fiam nap, eleje már egy erős ököl csattanásával az arcomon kezdődött.

Sziasztok!

Itt is lennék majdnem 1 hét kiesés után egy új résszel, habár rövid lett ez nem az jelenti, hogy az őszi szünetben hosszabb részek várhatók. Kellemes és jó őszi szünetet kívánok nektek, a következő részben találkozunk, addig is sziasztok!!