Egy Újabb Fogadással

34. Családi vita

34. Családi vita

Igazából nem az fájt, hogy eldobtál, hanem az, hogy én sosem tudtam volna ezt megtenni veled.

/BRANDON/

-Kicsi! -kiáltottam el Kim aranyos becenevét. A kocsikulcsomat ledobtam az asztalra, a kabátomat pedig az akasztóra. Lerúgva magamról a sáros bakancsomat pedig berúgtam a szekrény alá. Andrew is maga elé meredve, sokkolva vette le magáról apró kabátját és nyújtotta nekem. -Kicsim hol vagy? -szeltem át a lépcsőfokokat. Benéztem mindenhova, de sehol sem volt, így a háló felé vettem az irányt. Halkan benyitottam és szembe találtam magam a vak sötétséggel. Habár már 5 óra volt, mégis az idő este 7-nek látszott a sötétség miatt. Lassan kirajzolódott Kim vékony alakja, ahogyan összeroskadva ül az ágyon, kibámulva a hatalmas üveg erkélyajtón. -Mit csinálsz a sötétben? -dőltem neki az ajtófélfának és csak őt bámultam. A szemem lassan kezdte megszokni a sötétséget így láttam, hogy halkan szipog miközben a szemét törölgeti. 

-Szerinted? -kérdezett vissza élesen. -Biztos, hogy jót röhögök amiért Ben megvette az egyetlen egy emléket ami a birtokomban volt. -rázta a fejét csalódottan mire nekem azonnal a szívem tört össze. -Annyira de annyira hittem benned Brandon, azt hittem képes leszel változni, de sikerült bebizonyítanod, hogy ugyanaz vagy aki gimis korodban voltál. -hiába is maradt nyugodtan és nyeltem le a bennem háborgó tengert a szavai késként fúródtak a lelkembe. -Tudom, hogy most ideges vagy, mert felhoztam de csak gondolj bele. Megint szétesve itt vagyunk, egy újabb fogadással, egy újabb trágya emberrel és egy újabb csalódással. -rázta meg a fejét.

-Nem tudod a teljes történetet. -próbálkoztam azzal, hogy elmondom neki, hogy Ben mit is csinált de legbelül éreztem, hogy túl makacs lesz ahoz, hogy engedjen. -Jogosan vagy ki akadva, de nem fogsz megnyugodni, ha nem tudod a teljes történetet. -indultam el óvatosan és halkan felé, de minden lépésem olyan nehéznek tűnt mintha egy elefántot cipelnék a hátamon. 

-Tudod, eljutottunk egy olyan pontig, hogy már nem érdekel a teljes történet. -rázta meg újra a fejét mikor leültem mellé. -Annyira de annyira csalódtam, hogy nem tudom elmondani neked. -tűrte füle mögé kósza éj fekete tincseit. -Tényleg nem tudok mit mondani neked most. -állt fel az ágyról de elkapva a kezét húztam vissza magam mellé. 

-Nem vagyok az aki gimis koromban voltam. -mondtam magam elé meredve, de talán a mondatom után jöttem rá, hogy mégis igaza van. Semmit sem változtam. 

Imádtam a gimis éveim. Sok barátom volt népszerű voltam, minden lány a lábaim előtt hevert. Fontosabbnak tartottam a lányokat mint a sportot, ami meg is látszott. Nem szomjaztam egy kapcsolatra sem. Aztán telt múlt az idő és felnőttem. Megláttam magamat pár év múlva a jövőben és rájöttem, hogy akarok lenni olyan ember akit kisfiúként megálmodtam. Láttam magamat egy nő mellett, mégis sikerült elrontanom ezt a gyönyörű álmot. Nem tudom hibáztatni, Bent sem, hiszen én voltam az aki mégis megcsinálta. Sajnos utáltam ezt kijelenteni de tényleg hűtlen voltam. 

-De, Brandon rohadtul az vagy. -nevetett fel telis tele fájdalommal mire összeszorítottam a szemeimet. Utáltam ezt a nevetését. -Megint fogadtatok, és tudod mi még ugyanolyan? -tette fel a költői kérdését de esélyem se volt válaszolni, hiszen folytatta. -Ugyanúgy én vagyok az áldozat. -jelentette ki és igaza is volt. Valahogyan mindig Ő szívta meg.

-Úgy se foglak tudni meggyőzni. -jelentettem ki miközben megforgattam a szemeimet. Habár tudtam, hogy én vagyok a hibás, mégis zavart, hogy Kim nem hallgatja meg amit mondani akarok. -Csak azt akartam, hogy meghallgass. -ráztam meg a fejemet. -Ne, hogy azt hidd, hogy most csak te vagy itt áldozat mert kibaszottul de én is itt vagyok, és én is megszívtam ezt az egészet. Én is megbántva lettem, miért? Mert rohadtul de nem hallgatsz meg. Mi ennek az eredménye? Megint a kicseszett dráma. -tört ki belőlem a nem olyan régen említett háborgó tenger, de mielőtt elnézést kérhettem volna, Kim rögtön kapott a szavaimon. 

-Basszus komolyan neked áll feljebb? A vak is látja Brandon, hogy te miket csináltál! Megcsaltad a feleségedet egy másik nővel, szerinted ez sportszerű volt? Mond meg te! Egész gimis éveidben ezen dolgoztál akkor mondjad mi a sportszerű. Végülis teljes mértékben igazad van, hogy adjuk el a rendelőm! Teljes kibaszott mértékben! Hogy honnan lesz pénzem azt majd megoldom, nem? Az a lényeg, hogy neked meg a kis barátodnak meg a nődnek van. Megoldom majd valahogy. -rántotta meg a vállait és most már látszódott mogyoró barna szemein, hogy nagyon is dühös. 

-Hát persze, hogy megint Norával jössz. -ráztam meg a fejemet felháborodva. 

-Mivel jönnék szerinted? Azt hiszed könnyű volt látni téged más nővel? Mikor én otthon voltam a gyerekeinkkel? Olyan kibaszott könnyű volt szerinted eltartani őket? Hogy azt érezzék amit itt kaptak? Csalódott voltam és mérges. És te közben miket csináltál? A bejárónőnkkel szórakoztál és egy fikarcnyi pillanatig nem gondoltál rám! Se a gyerekeidre. Azt hiszed nem tudják? Azt hiszed, nem tudják, hogy az apjuk mit csinált? -ordította le a fejemet ami miatt egyből kikeltem én is a haragos ködből. Megrázva a fejemet akartam nyugodtan megszólalni de a hangom inkább idegesnek látszott, minthogy nyugodtnak. 

-Te voltál az aki szakított velem, Nora miatt nem pedig én. Azt hittem nem szeretsz már, ezért tovább csináltam amit mondott. Ben mondta érted? Könyörgöm Kim meg kell értened! -csúsztam le az ágyról és térdeltem le elé mire direkt elnézett a másik irányba. Ilyenkor utált a szemembe nézni. 

-Azért szakítottam veled mert mérges voltam rád nem pedig azért mert nem szerettelek. -magyarázta lassan bennem pedig az ütő is megállt, hogy ennek a felét nem kellett volna megcsinálnom, ha ez tudom. Habár azt hittem, hogy most nagyon haragszik rám és csalódott bennem mégis jól esett tőle hallani, hogy a régi hibáim után is szeret engem. A fejem ezerrel kattogott, a szívemet valami furcsa melegség járta át. A jéghideg kezeim kezdtek újra felmelegedni a megnyugodástól és már majdnem, hogy nevettem a szituáción. Szeretett engem. Viszont ahogyan a lelkemben kisütött a nap, úgy borult is el az ég. Kezdtem ideges lenni, hogy ez a dolog megváltozott irántam és, hogy ez volt az utolsó esély amit eljátszhattam. Utáltam magam amiért ezt tettem vele, de talán még jobban azt utálom, hogy megint Ben volt a főnök, én pedig mint valami pincsi kutya követtem minden lépését. 

-És még mindig szeretsz engem?

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész. Sajnálom amiért a szünetben (már akinek van szünet) nem lett túl sok rész, de én is csak emberből vagyok és programjaim voltak. Ma van az a nap, hogy majdnem minden időm szabad, úgyhogy arra gondoltam, hogy hozok még egy részt valamiből. Miből szeretnétek? Legyen ebből a könyvből, vagy a Hold és a Csillagok, esetleg a Tiltott Gyümölcs? Igazából az összeshez kedvem van, a legjobb ötletem mégis ehhez a könyvhöz van. Döntsétek el ti, melyikhez legyen. Sietek a következővel addig is sziasztok!